| Csend-ülés Magyarázatok és versek
Tan |
zEtna-praeprint 2000 Előszó A jelen-kort szemléltető kaján mosollyal ajánlhatnám az olvasó figyelmébe az ezután következő írást. Nem lenne nehéz egy posztmodern történetet is kiötleni mellé, mondjuk, hogy a padlásomon leltem rá a sárguló kéziratra, s olvasása közben fölfedeztem a klasszikus nyelvezetű, valószínűleg a világháború után íródott versekben az első vajdasági magyar misztikus költőt. Majd, mint a második vajdasági magyar misztikus, megírtam hozzá a kommentárjaimat. Mégis kedvét szegi e játéknak, hogy a magyarázatok túlságosan hitelesek. Ami viszont engem a legkevésbé sem hitelesít: most, leírván ezeket a sorokat, egyre inkább úgy érzem, hogy személyemnek semmi közé a misztikuséhoz. Ha tehát a mű nem is, de a mögötte álló személy az posztmodern a javából! Akinek nincs én-helye a világban, s ide-oda csapódik ott, mint az úszó fadarab a tenger parti hullámain. S így már nem is magyarázkodom, hogy honnan vettem a gőgös vakmerőséget a saját verseim megvilágításához. Az előre kigondolt posztmodern érvet, hogy az egyik műhöz csupán egy független, de mégis függő másikat párosítottam, ezzel máris a sutba dobhatom. A becsülettől indítva inkább fölteszem a kérdést magamnak és remélt olvasómnak, hogy ugyanaz írta-e az egyiket és a másikat, a beleolvasható ilyent és a belelátható olyant? Ha erre a kérdésre megválaszolnék, akkor biztosan megérteném Nagardzsuna megbotránkoztató tanítását, hogy a káprázat és a valóság, a szamszára és a nirvána lényegében egy és ugyanaz. Legyen ez az elméleti lehetőség az én jutalmam, s tiéd olvasóm a szabad választás: láthatsz misztikusnak, tekinthetsz egy posztmodern kísérletet végrehajtó irodalmárnak és összehasonlítható mintát is kaphatsz az én belső szembenállásomban a magadéra! Ezek az iró megértettséget remélő hiúságának a szavai. Természetesen szabadon tarthatsz ostobának, naivnak, érzelgősnek, idegesítőnek, fölfuvalkodottnak és a fölsorolásból kimaradt mindannak, amivel az olvasók szokták illetni a nem tetszésüket elnyert szerzőket. Csak arra kérlek, hogy a kor szelleméhez illően, ezt az utóbbit is szabadon tedd! |