zEtna-lexikon
Egy hullát nézni...

"- Azért tényleg furcsa egy hullát nézni így - mondta a napokban Kati, amikor videón néztük a budapesti koncertről készült filmjüket (azon ritka kazettáim egyikét, amelyet eredeti kiadásban vásároltam meg). - Mert Janis nem zavart filmen, Morrisonban sem volt semmi furcsa, de Mercury friss hulla... Valahogy furcsa, kifejezetten szar érzés, hogy látsz itt a tévén egy embert, aki énekel, táncol, csinálja a show-t, szaladgál... És tudod róla, hogy már nem él!..."

Szabó Palócz Attila

"Háború volt akkoriban az országban, mint ahogy most is az van, és én ott álltam értetlenül a tévé előtt, néztem a véres hullákat, a leszakadt végtagokat, a síró menekülteket, a szétlőtt, megnyomorított gyerekeket, és nem tudtam megmagyarázni magamnak, hogy mi történik."
Szakmány György

"Ki akartam vonszolni az erkélyre, és mint kiöregedett Júliát áthajítani a korláton, vigyázva, hogy a ruhája fent ne akadjon, hogy meg ne menekülhessen, haljon meg, legyen véres hulla, mozdulatlan, hogy ne érezzen, ne álmodjon, ne váljon zenévé maga is. Mert bekúszik a bőröm alá, a csontjaimba, nem tudok tőle aludni, csak fetrengek éjszakánként, és hallom, ahogy csendben motoz körülöttem."
Nagy Farkas Dudás Erika

"marad a határ
a határölő
a fekete üvegek

fekete levegőben
agyonvert éjjelben
a hulla én voltam"
dr. Máriás

"A barna hajú nem mozog. Végtelen hosszúságú, aprón szaggatott megfigyelés. Biztosan nem mozog. Alszik? Nem hiszem. Hiszen ez egy halott. És nem félek. Csak egy elnehezült, ernyedt micsoda, talán tárgy?, nem tárgy, használhatatlan löttyedt hulla. Hulladék. Mit keres a vonatban a hulla? Itt balra is egy, vagyis kettő. És a nőnek véres az arca, a nagy, karvalyorrán különösen vastagon az alvadék, röhejes is, a harisnyáján tányér-lyuk, és halványkék harisnyatartó is van rajta, de most már minek; ha pucér lenne, hánynék."
Baráth Katalin

"Azt is nehezen hinném, hogy nem vette észre, milyen mulatságos, ha egy hulla 'dacosan hátraveti a fejét' (s így ráadásul 'igen hasonlít ahhoz a mellszobrához, mely az Akadémia előtti kertben van'); ha azt mondják neki, 'hidd el, sír bennem a lélek'; vagy hogy 'sárgásfehér arca kigyullad az örömtől'. De a legszörnyűbb mégis az, amikor Szarvas 'mentekezik', hogy nem tud a világ dolgairól: 'Én meglehetősen tájékozatlan vagyok.' Sajnos nem kísérhetem figyelemmel a világ folyását. Kissé elmaradtam. Nem a saját hibámból. Amint tudod, már régóta nem élek. A halottak elmaradt emberek. Sírjukba nem járnak újságok, nem kiabál le az az új gép sem, melyet az imént hallottam a körúton - hogy is hívják -: a rádió. Engedd meg tehát, hogy néhány kérdést intézzek hozzád."
Sándor Klára

"Az asztalra ejtettem a zacskót. Szállt belőle a liszt, földöntúli füst, holdbéli szikrázó por, folyt a padlóra a lopott kincs, Ordas úrék java, akik pedig biztosan életben vannak, itt lehetnek az üszkös falak között vagy a távolabbi szomszédoknál húzták meg magukat. - Hoztam valamit - szóltam csendesen Mauzi mamához. Nem válaszolt. Reggelre úgy kihűlt a teste, hogy nem tudtuk lefogni a szemét, a törzséhez hajlítani a karját. Szüntelen engem nézett a gödörből, kezét feltartva mutatott felém a számolatlan hullák, a rájukszórt mész világló foltjai közül."
Vasagyi Mária