zEtna-lexikon
Tisza

"Az ökológia a tudomány, az emóció és a költészet találkozópontja lehet, a helyzet azonban az, hogy mihelyt mindez puszta tudományosságban, kinyilatkoztatásokban vagy nyers szándéknyilatkozatokban ölt testet, azokat már sajnos csak a súlyos, sötét felismerés, a tudományos vagy költői tények követik. Akkor már nem emelkedhet a várost betemetni kész hullámok fölé. Valami másnak kell létrejönnie. Valaminek, ami a kanizsaiak arcán látható aggodalmat is kiváltotta: a tudatnak, hogy csupán egyetlen egységes lelkiismeret létezik, az, amely a Természetével közös."
Radivoj Šajtinac: Aggodalommal az arcon

"A szándékos rontást az különbözteti meg az eleve hitványtól - karcos, sötétülő kérésznyersanyag, tiszahomok vágta fénykvarcsúrlódással, bevilágít a sötét, mekkora hívás! végül árnypantomímelt hangmacera, levágja a faszi fejét az éccaka, aztán a nappal és hűti a zummot az ártézivíz, szikes talajonnekalózkodj! ennyi! -, hogy abban a túlhordott nagyotmondás készül szóképileg lenni, míg a rossznyersanyag, rosszlámpa, rosszderítő, satöbbi (de addig ismételd a rossz-t, míg magad is meglátod), na, az éppen kiadja az elégséges jelentést. Sőt, még azon is túl."
Balog József: Végül AZúr

"Már eladta kis házát a Tisza-parti halászfaluban (el bélyeggyűjteményét, mind a svéd hajókat), amikor az indulás előtti hajnalon - Rodolfo és Vili boy vitték a belgrádi röptérre - még egyszer utoljára szépen, aprólékosan fölsöpörte a ház előtti gidres-gödrös téglajárdát. A novella valójában erről a különös reflexről szólt. Arról az utolsó söprögetésről. ő akkor minden bizonnyal nem tudhatta, hogy valóban az utolsó, nem tudhatta, hogy Amerikában nincsenek járdák."
Tolnai Ottó: Tigristincs

"A föntebb felhozott rendelet 4dik pontjakint a város térképe is felterjesztendő lévén, az alul írt Választmány ezen rendeletnek eleget teendő, a' Képesi Jósef Tiszaszabályozási eggyik mérnök által legközelebb készített térképet [alább] ide csatolja."
Pejin Attila: Magyarkanizsa 1848-49-ben

"Hát tényleg olyanok lennének az írók, mint a vasutasok, akik szüntelenül a már ezerszer bejárt utakat járják. Nem jött el még az az idő, hogy itt a Tisza partjára csak horgászni és fürödni jöjjünk. Horgásznak lenni nem egyenlő, hogy gondtalanságba merüljünk, hogy csupán a folyók áramlatainak titokzatos törvényeire figyeljünk."
Milovan Miković: Az alázat és gátlástalan gőg között

"Az utca, a város kivetette magából: a Tisza-parton állt már. Előtte szürkészöld víz folyt. Mégiscsak a tenger az, ahová minden igyekszik - vont párhuzamot gondolatai nyugtalansága és a folyó között. Talán. Egyszer. És sóhajtva a korlátba kapaszkodott. Már száján volt a szó, hogy a "megszokás a felejtés egy módozata," de erőt véve magán elhessegette a gondolatot és nézte sokáig a vizet."
Valkay Zoltán: Mesék Eskandarianról

"Egyszer megpróbáltam a Tiszáról írni. Már el is felejtettem, de mostanában valaki felolvasta, és nagyon megdöbbentett, hogy mennyire nem volt közöm semmihez abban a szövegben. Ügyetlenül bolyongtam a mondatokban, leírtam, hogy milyen szürke a téli víz, hogyan korhadnak a csónakok, tekerednek a láncok, törnek a faágak. Éppen olyan télen a folyópart, amilyennek leírtam, és mégis póznak éreztem, ahogy ennyi év után újra hallottam a szöveget, mert nem lehet olyasmiről írni, ami nem a miénk, a sajátunk, nem lehet bármely élményt megírni, akkor se, ha fontos. Csak amihez belső közünk van, arról lehet írni. Persze, ez csak lassan derül ki. Ha egyáltalán."
Lovas Ildikó: Mi vagyunk a porondon

"Csöppek a ti szátokba" - mondta
"Egy folyó túl konkrét ahhoz, hogy ne vegyek tudomást a napok óta bennem horgonyzó lázról és minden egyéb körülményről, a nyitott ablakom mellett dolgozó falazó munkásokról, mert szállnak a mondatok, "híg az anyag," hallom, s nyomatékul a falon csattan a tízkilós bontókalapács.
A tisztaság fél egészség, mondom félszegen a Tiszára meg magamra. Két szinkron-tetszhalott. Jól van, ma nem fogok kérdő mondatba. Vegyük úgy, a válaszok ismerősek, és egyébként is túl lennénk a kérdőkorszakon."
(Podmaniczky Szilárd)

Mi történhet?
"Ott mindig történik valami, valahogy ez fogalmazódott meg bennem korai világraeszmélésemkor, valamikor a világháború győzelmes végnapjaiban, amikor egy népes család költözött a Tisza mellől a szomszédunkba, egy nagyon lesoványodott asszony négy fiúgyermekével. Az apa nem jött velük, őt belelőtték a folyóba a szovjet hadsereg mögött ólálkodó győztes partizánok."
(Gion Nándor)

Első folyóügyeim
"...az első figyelmeztetéstől kezdve másnak láttam a vizet, mint addig. Akárhányszor rámjött a pisilhetnék, szinte láttam, ahogy az élénksárga emberi vizelet patakokban és tócsákban hömpölyög a vízben, és ez mindig a WC-hez vezető irányt jelölte ki számomra. Érdekes, hogy ezek a sárga foltok mindig eltűntek, mire visszatértem a medencéhez. Így volt ez később a Tiszán is, majd a Dunán és a tengeren, de még a koszos Balatonban is."
(Várszegi Tibor)

A Tisza-motívumba zárt költő
"A verseknek és a könyvnek is csak ez az egy szó a címe: Tisza. Raicskovicsra egyébként is jellemző a puritán, visszafogott stílus. Hagyományos, egyszerű alakzatokban megszólaló lírája éppen ezáltal szerveződik tiszta költészetté, akvarellszerűvé. A kevés elem, amit a műbe beemel, kristályos patakként csörgedezik célja felé. A leírás könnyedségét jelzők sem zavarják, nem rakódnak le díszek, harsány nyelvi elemek, csupán hasonlatok bontják ki az impresszionisztikus képek sorát. A külső látvány ecsetelése azonban sohasem uralkodik, sohasem nyeli el a lelki kényszerek és hangulatok utáni oknyomozást. Raicskovics lírai tépelődéseiben elsősorban azokat a hajszálvékony, láthatatlan selyemszálakat keresi, amelyekkel a költői én a világ dolgaihoz köttetik. Jelen esetben a Tiszához."
(Csányi Erzsébet)