Fenyvesi Ottó: „...ismerni kellene egy halott ember eltűnt gondolatait, amiket talán soha nem mondott ki, vagy kimondott csak magának, amiből hallott valamit a kíváncsi vénasszony. Így aztán nem fogjuk soha megérteni a görcsöt az arcán, amivel talán levegő után kapkodott, vagy éppen még mélyebbre próbált merülni. Az is előfordulhat, hogy imádkozott. Milyen nyelven imádkozhatott? Csakis magyarul. A kenguruk nyelvén csak felnőtt fejjel tanulhatott meg beszélni, vagy kanadai favágókén. | Takács Nándor: A sírbolt már üres. Mégsem / hiányzik semmi az üregből, / lakatlanságával többet elárul / minden szentbeszédnél. | Jódal Kálmán: Goethe kopasz, öreg, szomorú szemű szivar. Szent Teréz pedig extatikus áhítatban lebeg a fújtató, légkondis levegőben. És ekkor ismét fölzeng a testetlen Hang (humán DNS, agysejtek, miegyéb, számítógépeken multiplikálva, valami kiber-istenség, azt hiszem). – Gonoszság odabent a szobában! | Szalai Andor: – Jó estét, én vagyok a kézbesítőtök, hallom, te vagy az új ember a telefonnál. – Üdvözlöm önt, az ügyfélszolgálatot tetszett megkapni. – Ne fárasszál már, itt a felhasználónevem. – Ja, bocs, szokás, vételezés, tudja… | Debreczeny György: ó kis clochard viszkisclochard / valami tervszerű tévedés történt / hogy kerül a szemfedél a szemfenékre / a fedélszéklet a fedélszékre. | Balogh István: meztelen álom / mosolyog // szája szélén / méz csorog. |

XXIV./4.: Home office
XXIV./3.: Napszítta tablók
XXIV./2.: Klóros viasznyomatok
XXIV./1.: Aki szárnyal
XXIII./12.: Kibírta a 35 °C-ot
XXIII./11.: Címtelenül araszol
XXIII./10.: Viszi karkosarát
XXIII./9.: Ezüstdrót artéria
XXIII./8.: Márványfényévekre
XXIII./7.: Narancs égen
XXIII./6.: Lent van a fenn
XXIII./5.: Struktura
XXIII./4.: Célgbolygón
XXIII./3.: Spirálisan halad
XXIII./2.: Lélekszín holmik boltja

© Címképgrafika: Beszédes János