Takács Nándor: „Hofmannsthal-sorokat ismételgetünk. / Rekedt hangunk becsalogatja a hideget. / Szavakat pingálunk a repedt porcelántál / üresen maradt helyeire.” | Szögi Csaba: „A nap felszíne úgy zárult össze mögöttem, mint valami hatalmas égi kloáka, éppen csak annyi időm maradt, hogy a pásztorbotomat magam után ránthassam. Lihegve rogytam le egy kidőlt oszlopra az útfélen, hatalmasat kortyoltam a kulacsomból, és csak ezután néztem körbe a terepet felmérendő.” | Balogh István: „Narancs Égen azúr Nap szipákol. // Csillagok nevetik előbb. Száz éve siratják. / Keservesen. Göncöl kereke megroggyan. / Eltörik a szekér szárnya. / Ökrök dülledt szeme / Százkarátos gyémánt.” | Beszédes István: „kása ő is és alakját váltó / felhőben jegec. // Az élesség ott benn / ideiglenes: egy villanás onnan, / felülről – mi mindannyiszor rosszkor / fut keresztül...” |

És még: Három napba telt, míg kiszabadítottuk / a házat a bozótból. A bálványfa és akác / dzsungelében téglaszarkofág. | Egy kocsma jutott az eszembe / és jóbarátom arca, miközben / viccet mesél. / De az ügynök nem ugratott. | Egy könyvet tol elém, / bonyolult történetbe kezd. / Nem figyelek rá. A könyv élén, / a lapokra írt szóra meredek. | Próbáld meg így. / Azután az asztalhoz húzta székét, / és folytatta a felolvasást. / Az 'i' betűnél járt a lexikonban.

XXIII./6.: Lent van a fenn
XXIII./5.: Struktura
XXIII./4.: Célgbolygón
XXIII./3.: Spirálisan halad
XXIII./2.: Lélekszín holmik boltja
XXIII./1.: Téves csat
XXII./12.: Beton
XXII./11.: Circus Maximus
XXII./10.: Hővisszaverődések A fecskék ösztöne
XXII./8.: Időhegesztés
XXII./7.: Mint a hal...
XXII./6.: Higanyalapú, félfolyékony
XXII./5.: Tervszerű átalakítás
XXII./4.: Oppenheimer A
XXII./3.: Mézes ecset
XXII./2.: Kopott bakelitkörök
XXII./1.: Hangok

© Címképgrafika: Beszédes János