"Szépen kifestett, fakerítéssel körülvett gondozott kertben, közvetlenül a Papp-féle vámőrlő-malom keleti oldalánál áll a felsőhegyi (Nepomuki) Szent János szobor. A múlt századvégi oromparti nagy vizek visszhangjaként készítette Takács János Tapodi és örökösei költségén 1901-ben Kovács L. Szabadkán." (Valkay Zoltán: Zentai temetők)
"A ház évtizedekig nem változott. Az épület előtt az utca felől, egy kis kertben nyíltak a virágok, hátul meg hatalmas területen termett a piacra kerülő, vékony megélhetést biztosító mindenféle virág. Elöl szoba-konyhás lakásban élt Etel néni. A főépület folytatásaként ugyancsak szoba-konyha volt, amit kiadott, vagy valamelyik lánya és annak családja húzódott meg benne. A főépület előtt veranda volt asztallal, néhány székkel, meg egy kanapé. A vendégek, mert ilyenek mindig voltak, tavasztól őszig itt üldögéltek. A veranda közelében három eperfa, két fehér meg egy fakó érlelte édes gyümölcsét. A fákat a környék gyerekserege rázta, és a lehullott epret is mi szedtük össze. Közben annyi édességet ettünk, amennyi belénk fért. Az eperből egyébként pálinka készült, amibe második főzéskor málnát tettek. Etel néni úgy mondta, hogy az nemesíti. Biztos úgy volt, mert iszogattuk is Ács Jóskával." (Tripolsky Géza: A város)
"A kertbe ült ki Kepler,
s kerengett fej saláta,
s én jegyeztem sorra az
ő-se-látta föld-égi esti dolgokat -,
s mi mindent megtettünk,
ne szóljon közbe gondolat!"
(Beszédes István: Föld-égi)
"Danyi Magdolna a Palicsi versekben az emberek tébolyult kertje helyett az isteni értelem által elrendezett természet botanikus kertjét választotta, a fákat, a virágokat és a fényt, amelyekkel suttogva és kiabálva folytat párbeszédet." (Fekete J. József: Suttogva és kiabálva)
"Vissza, vissza akarok menni a vasútállomásra, baktatni a sínek között, elindulással kacérkodni, az utazás hangulatában tetszelegni, hogy aztán a bakterhoz jussak (míg baktatok), és maradjak az állomás előtti parkban. Mert mondom, a bakter és kertje olyan viszolygással tölt el - ettől látom újra és újra szabásmintának a sínpályát -, hogy utálkozva váltanék jegyet." (Lovas Ildikó: Patak sárga ég alatt)
"Miféle állatkert az a bukaresti, kérdezte Kafga, akinek az öccse néhány éve még a palicsi ZOO állatorvosaként dolgozott. De senki sem válaszolt neki, ugyanis senki sem járt a bukaresti állatkertben, még P. P. (Howard) Jenőke sem, aki pedig a veszprémi és a heidelbergi állatkertben is megfordult már, lévén hogy a vidéki állatkertek melankóliájáról készült dolgozatot írni. Noha máris egyértelművé lett, hogy a reálszocialista ZOO-k melankóliája talán még izgalmasabb valami..." (Tolnai Ottó: Tigristincs)
"Nincs nagyobb bölcsesség, mint amire Voltaire Candide-ja jut: ". vár ám a munka a kertben" (lásd: Candide - A vadember. Bp., 1956. 136., 137. - Gyergyai Albert fordítása), nincs nagyobb feladat, mint meglelni - Lukács György szavával - a magunk "imaginárius Tahitijét (vö.: Lukács: Ifjúkori művek. Bp., 1977. 115.). Jelképes szigetünkön formáljuk meg személyiségünket s életünket, jelképes kertünkben végezzük el napról napra munkánkat. Valósítsuk meg szigetünkön és kertünkben az erkölcsi elvek és "a rendtartás" uralmát! Mélyüljünk befelé, gyarapítsuk szellemünket, s evezzünk át minél sűrűbben a szomszédos szigeteken kertjét művelő Péterhez és Pálhoz, hogy eszmét cserélhessünk, nyájasan társalkodhassunk velük a Jóról, az értelemről, a világosságról. A démoni átjárta nagyvilággal nincs mit tenni. Arról viszont gondoskodhatunk - s nem akad emberibb teendő és misszió -, hogy kisvilágunk minél kevésbé legyen démoni." (Lőrinczy Huba: Egy kutyasétáltató irodalmár tűnődései)
"Hótól roskadozó fenyők. Nem sík vidékre teremtett növények, de a kertépítés bódulatában került bele ez is, vegyesen. Később, lehiggadva láttuk, hogy tévedtünk. Időközben az ide nem illő fenyő növekedett, nem törődve méregető tekintetünkkel. Minket nem vitt rá a lélek, hogy karácsonyra - okot találva a megszabadulásra tőle - kivágjuk, de azt azért titokban reméltünk, hogy betéved egy kóborló karácsonyfa-tolvaj és elcseni. Előre megbocsátottunk volna neki." (Nagy Farkas Dudás Erika: Hajónapló)