Smit Edit: „a múlt és a jelen. A kompótok alatt / a lisztes zsák és zsíros bödön még közös, / de jó szót nem hallott felettük a gyermek.” | Katarina Pantović: „Annak ellenére hogy megpróbálom őket eltemetni / mint merev macskatetemet valahol a városon kívül / Látják a hővisszaverődésemet” | Vasagyi Mária: „ropogtak a saru alatt az apró csontok, és fölsírtak a mennyezetre festett angyalok, és könnyeik azóta is harmatozzák a templom kövét, hiába javítják jobbnál jobb mesterek a tetőt...” | Mihályi Czobor: „Meg hasonló jók, amelyek az élet szépségét hatványozzák. Fejet rázunk és megyünk tovább, he-he, fejet rázunk és mászunk tovább!” | Vlasta Mladenović: „és magad sem változol, / kövesd az utad, / légy önmagad, / versedben nyugodj meg.” | Debreczeny György: „belőlem inkább írjál verset / de orvosságot ne ajánlgass...”

És még: Vasagyi Mária: „...ők csak álltak szótlanul, két kicsi koldus egy külvárosi iskolaépület kertnek nevezett udvarán. Ne bántsátok őket! Hagyjátok!, kiabáltam, hát te nem?, visítottak rám a többiek, mert ha nem, meztelenre vetkőztetünk...” | Katarina Pantović: „magamra ismerek: / hétköznapi banalitásokba belefáradt / és játéktól elszoktatott, / sápadt gyereklány vagyok, / te vagy a mester, aki ravaszul mustrál engem,”

XXII./9.: A fecskék ösztöne
XXII./8.: Időhegesztés
XXII./7.: Mint a hal...
XXII./6.: Higanyalapú, félfolyékony
XXII./5.: Tervszerű átalakítás
XXII./4.: Oppenheimer A
XXII./3.: Mézes ecset
XXII./2.: Kopott bakelitkörök
XXII./1.: Hangok
XXII./12.: Beton
XXI./12.: Olasz, minőségi
XXI./11.: Mind világosabb szárnyak
XXI./10.: Napfekete