Csík Mónika
Bonbonok
az élen csikóhalak állnak,
magasság szerint sorjáznak,
mint suhancok a tornasorban,
a legnagyobb tolakszik legelöl,
utána a görbe orrú,
majd a kancsal, csonka farkú,
végül a pöttöm, nagy hasú feszeng,
tarisznyarákok hevernek aztán,
kurta csápokkal, vaksin,
lábacskáik mint pöttöm ásók merednek,
talán annyian lehetnek,
hogy egy egész éhes regiment
belakhatna belőlük,
fűszerekkel ízesített húsuk
rengeteget érne,
ha akadna valaki, hogy lemérje,
és áruba bocsássa őket,
mint drága tengeri csemegét,
ha friss fogásként kerültek volna tálra,
nem édes dobozlakóként,
a kagylók teste kincset sejtet,
persze nem gyöngyszerű,
láncra fűzhető, drága éket,
vagy fülcimpák ragyogó díszét,
melyért ugyancsak epednek
halászok és sóvár asszonyok,
hanem cukrászok remekművét,
sárga színű, omló krémfalatot,
íze pörkölt mandula, karamell,
akár nagyi marcipánalkotása,
felvidul tőle a borongó lélek,
aligha akadna köztük mása,
hacsak a csúcsíves csigák nem,
fényes tarka házzal, amelyen
tornyot idéz a míves boltozat,
s színeinek pompás összhatása
vászonra illő, esetleg fotókra,
melyekből a fényképész válogat,
hogy kibiggyessze kirakatába,
és mindenki megcsodálja,
hogyan képes valaki
csigákat így létrehozni,
valósághűen, mondhatni mesterin,
házukba csodás tölteléket rejtve,
ínyencek asztalán lelhetünk
efféle pikáns kis ételekre,
tányérunk lassan kiürül,
itt-ott maradt rajta csokoládémorzsa;
állatseregletünk hírmondóit
visszazártam a bonbonosdobozba
(Kép: Torok Melinda)
|| Bonbonok > Hógombóc >
Gyakorlásképp > Hattyúnyakú > Laurából versalany ||