Csík Mónika
Gyakorlásképp

egymás szájába,
hónaljtövébe szuszogunk,
szaporán, fojtottan,
mintha megrettentünk volna,
milyen íze lehet a félelemnek,
kesernyés, fémes,
amely napok múlva is
ott tapad a nyelőcsöveden,
vagy íztelen és szagtalan,
akár falusi kutak vize,
épp csak a fizika
törvényei szerint létező,
gyorsít a szívveréseden,
adrenalint fecskendeztet a vérbe,
meg tudnád tapintani,
ha belekapnál a sötétbe;
lópokróchoz hasonlítható leginkább,
súlya alatt zsibbad a váll,
kapkodón zihál a tüdő,
jelzőket próbálunk találni hozzá,
hogy körül lehessen írni,
le is rajzoljuk majd,
hogy tapinthatóvá tegyük;
addig is egymás szájába,
hónaljába szuszogunk,
szaporán, fojtottan,
mintha valóban rettegnénk;
bőrödnek vadszilva illata van,
tapintása is olyan, mint a szilváé,
némely kultúrákban lila a gyász színe,
ledobjuk ruháinkat,
talpunk alatt sárga kövek,
köldökünk tárul,
felkutatjuk magunkban az emlékeket,
amelyekhez társítható ez az érzés,
hogy majd élesben is menjen,
ez lehet az eddigiek főpróbája

(Kép: Torok Melinda)

|| Bonbonok > Hógombóc > Gyakorlásképp >Hattyúnyakú > Laurából versalany ||