zEtna-lexikon
hajó...

"A diófa termés- és levélhullásában ül az öreg, kezében színes képes újság, hangosan kommentálja a látottakat.
- Ni, a Titanic, hát ilyen volt? Még gyerek voltam, amikor elsüllyedt. A rövidebb utat akarta választani, de hát nem mindig a rövidebb út a gyorsabb, jobb, nekiütközött egy jéghegynek, elsüllyedt. Falunyi nép veszett a hullámsírba. A hatalmas hajó katasztrófájának a híre a majorokat is bejárta. Kilencéves lehettem akkor, sokat beszéltek róla a csőszök és a béresek. Már dolgoztam akkor. A hozzám hasonló sorsú és életkorú gyerekekkel bogarásztunk a répaföldön, s bördőztük a hagymát."
Cs. Simon István: Lórékisiklatás

"Égi Európa arcán
legördülő könnycsepp nyoma?
Az Úristen lelki harcán
hajózunk mi valahova?"
Lászlóffy Aladár: "Nyári napnak alkonyulatánál..."

"A vízimalom két dereglyeszerű hajója között mozog a két-három méter széles, nagy malomkerék, mely az egész alkotmányt működésbe hozza. A molnár szabadon igazíthatja malmát a víz sodrába. Aszerint, hogy naponként hány zsák gabonát őrölhet, méri a molnár a víz erejét: ma egy zsák vizem van, ma öt zsák vizem van. Nyári apadáskor bús napok virradnak a vízimolnárra: elfogy a víz, ami azt jelenti, hogy oly gyenge a víz árja, hogy nem lehet őrölni. Ilyenkor előveszi a vízimolnár a vízidudát s azon fújja el keserveit."
Tripolsky Géza: Átalmennék én a Tiszán

"De intettél nekem a

léten-túli-sóhajoddal:

"Nincs semmi baj!"

Azóta vagyok hajós

a Léthe folyón,

folyton visszatérve,

ki-nem-mondhatom érzéssel,

hogy csak maradok."
Kovács Zsuzsanna: Emlék ül

"Az üres ládák ott hányódtak a többi limlom között a fészerben. A legnagyobbat kineveztem óceánjárónak, és egy vasárnapi ebéd után, amikor a felnőttek a lefüggönyözött szobákban deleltek, lecipeltem a Dunára. A bátor, sőt vakmerő vállalkozás vége az lett, hogy a hajó léket, a sáros ruhában hazatérő kapitány meg három nyaklevest kapott."
Beder István: Töviskoszorú

"emlékszel a hajóra

gyomrában összekuporodva

én a tengerimádó

az út végét vártam

pedig alig volt fodros a tó"
Silling István: Útjaim

"Egyszer az öcsém, a Misi, amikor hazajött a Zeneiskolából, elmondta nekem, hogy a Bartók Béla - azt én is tudom, hogy kicsoda, abban az utcában laktunk - 1905-ben azt mondta: amit maguk cigányzenének hívnak, az nem cigányzene. Nem cigány, hanem magyar zene; egy új fajtája a művészi népzenének. Nem is gondolkodtunk mi ezen, jól éltünk, ugyan ki se mondta a Népkörben, az Elzában, a Fehér Hajóban: magyarul muzsikálunk, meg azt se a Spartakban meg a Sportban a Nikolicéknak, hogy azok meg szerbül."
Lovas Ildikó: A valós pincér

"Az előkészületekhez hozzájárultak a háború következtében és a Duna lezárása miatt a városi kikötőben veszteglő hajó részeg kapitányától beszerzett szovjet katonai térképek is. Az elszántság csak emelkedett benne, amikor Moszkvában egy utcai árustól konzervet vásárolva - csak a csillagot és a keresztet látva - a Kremlre nézett."
Vojislav Despotov: Európa kettő

"Ezernyi hangom közül

Egyetlenegyen szólok

A száguldó sóstajtékú habokhoz,

Egyetlen hang egymásbaeresztett

Szavait hajítva

Az éjfedte hajó

Késélű hegyének

Széjjeltörhetetlen, mely tőlem elragad."
Alan Sillitoe: Ezernyi hangom közül

"Amíg az első boltig eljutottunk, J. arról beszélt, hogy szerinte a skandináv országokban élnek a legkulturáltabb népek Európában, nem, a németek nem, tudja ő, hiszen két hétig dolgozott feketén egy német anyahajón rakodómunkásként, persze kulturált népek azok is, de azok túlságosan is kemények, túl komolyan veszik a dolgokat, ellenben a finnek, svédek és norvégok igazán eltalálták a kulturáltság legmegfelelőbb fokát."
Aaron Bloom y: A Krpilonac nappal is támad

"Egy törött nyakú palack, az Indiai-óceán valamelyik szigete elfeledett hajótöröttjének kétségbeesett, de mégis türelmes, az üveg felületére karcolt segélykérésével, egy smaragdszemű dogon ördögfej, egy aborigine kőtotem, papírnehezékek és írószertartók garmadája, Gogol három fényképe, hasas Unicumos palack, meggyfaszipkák a dohányzás beléjük kátrányosodott emlékével, vályútalpú réz gyertyatartó, folyton jobbra kornyadó gyertyával, dobozok, szelencék, talizmánmedalionok, egy zománchal kerek és lelapult fogából készített maláj amulett, néhány méretes saskő, egyiptomi kanopusz, alabástrom urna, egy áttetsző kristályszelencébe zárt, tollatörött kulcs... az emlékek szentélye, az inspiráció labirintusa."
Netittia K. Froese: Abi Al-Maarri könyve