Vasagyi Mária: „Együtt vagyunk, lám, a hallgatásban, eme tágas szorításban, te otthon, Júdeában, én Rómában, a városban, melynek spéci illatát ifjúkorunkban tüdőre szívtuk és lebegtünk benne karunk kitárva, mint a vadludak a pompeii freskón.” || Kovács Jolánka: „kiáltozást hallott fentről, egészen fentről, az égből szinte, s valóban, vadludak repültek ott fent, V alakban, mint megannyi tökéletes, élő, gyönyörű kis repülő, s közben egymást szólongatták” || Szabó Palócz Attila: „a nagy nekiiramodások éjszakáján, / viszkicseppek felduzzadt tócsáiban, / amelyeken papírhajókra kelve / – evezve még – / közös más már nem is nagyon lehet majd bennünk… / csakis a kiszolgáltatottság” || Bartha György: „a távolság / a ridegséged / az / mint tőlem a hegyek / sötétlő hideg hegyek” || Magyari Barna: „te voltál a lelki virág / szívemre hull arcod szirma / s mert a mennybe fel vagy írva / Vésztőn szegényebb a világ”

XXVI./4: Röpkép
XXVI./3: Lakatlan partszakasz
XXVI./2: Angyali napló
XXVI./1: Három sarok
XXV./12: Statikus légtömeg
XXV./11b: Exit II.
XXV./11a: (Anya)méh/Vízilág
XXV./10.: Monumentumok
XXV./9.: Angyalnak való
XXV./8.: Hátsókerék-hajtás lánccal
XXV./7.: Auditórium
XXV./6.: Millió éves
XXV./5.: Tükröződésünk a szélvédőn
XXV./4.: Pontosan 16 quadrans
XXV./3.: Nanotechnológiai csodák

© Címképgrafika: Beszédes János