Bíró Tímea:szárnya van a rothadásnak / a tenyerek a homlokra tapadva lázat mérnek / majd a zsebekbe bújva szorítják ökölbe a perceket / csukott ajtókba ütközik a test” | Kerényi Tamás: „A gyakorlatok elsőre könnyűnek tűntek, alattomosan nehezedett a szint, át se tudta látni, hova kell a végtagjait tenni. Ültek, álltak, négykézláb, két kézen, a fejenállásnál adta fel. Ne vigyük túlzásba, mindenki csak annyit csináljon, amennyit tud. Hogy erőt merítsen, elkezdte bámulni az előtte levő lány formás combjait, ahogy megfeszül, és ellazul a test. Levezetésként feküdjünk a matracra, hallotta a távolból.| Sisakos Fanni: „Voltaképp a létünk is unió, / nem különbözünk / a bűnöstől, szenttől, / problematikus minden önvaló.| Kántor Zsolt: „A hegedű a tokban megborzong; kislány vetkőzik a vízesés mögött. Fű van a hajában, elsárgult, arany növény. Bronz-színű hárfa a pólója. .” | Bozsik Péter: Az ember nem tud a folyamatos jelenben lenni, ácsingózik valami jövő felé – például hogy utazhasson –, a másik oldalon pedig az emlékeinkben élünk. Az emlékek múlnak, kopnak, némely esetben jobb is ez a kopás, máskor meg nem is annyira üdvözletes. Ez ilyen.| Juhász Zsuzsanna: „És a másik felét el lehet tenni, el egy másikhoz, egy másik sajgáshoz és fájdalomhoz, mintha csak lekvár lenne. Mintha lenne még ősz, ahogy régen volt. Közeli és erős, és valahogy kézzelfoghatóbb.

És még: „A tárgyak tudják: én sejtem, hogy élnek.” | „Tollasan-szárnyasan
egy furcsa lény / átviláglik a légen / valahogy.
” | „az évek estére már leomlanak / a holnapokat tartó oszlopok...” | „Az értelem az időmúlásban alakul világképpé.” | „Létrejön a műgonddal kidolgozott, finomított idő. Pikkely-szelence, hajszál-ékkő.