A zEtna lexikona
Együtt...
"Eljátsszuk, hogy egymásba kapaszkodva könnyebb, pedig nem is. A szeretet nyilvánvaló jeleit kimutatni még az orángutánoknak is létfontosságú dolog, írta egy levelében. Hát még az embereknek. Minduntalan kiszakadva a csapatból, de együtt vagyunk. És az igyekezetünk olyan nevetséges, olyan szánalomra méltó. Nincs is más, csak igyekvés, minduntalan igyekvés. Valaki elmegy, a többiek visszavárják. Valaki haza jön. Nem tudunk mit kezdeni vele. Nem tudunk semmit. Beülünk a park elvadult, elrejtő zugaiba, kidobott, törött lábú műanyagszékek társaságába, körbe járó csókok idejére emlékezni. Nem tudunk már csókolni sem, nyafogva húzódunk el. El. Mindig csak el."
Nagy Farkas Dudás Erika: Az elme furcsaságai és a gyűrű felirata
"Hogyan lehetett tudatodat testedbe kényszeríteni, amikor az természete szerint undorodik annak alacsonyrendűségétől? Bizonyára nem volt más választása, egyébként soha sem hajlott volna erre a lealacsonyodásra, aminek lényébe ivódott, kitörölhetetlen emléke a méltatlanság érzése. De ha már együtt kell lakoznod a parázna nővel (Ozeás könyve), akkor legalább közösségetek (gyermekeitek), tudati testiséged (akaratod) és testi tudatiságod (mentalitásod) tedd méltóvá. Jellem követeltetik tőled!"
Sáfrány Attila: Gondolatmagvak
"Rettegtem mindentől, de egy idő után , mivel a negatív ingerek nem szűntek meg, sőt fokozódtak, tehát mindezen rossz és gonosz dolgok hétköznapivá váltak, megtanultam együtt élni velük, nem észrevenni őket, és ekkor a félelem valamennyire alábbhagyott. A rossz dolgok már nem rajzolódtak ki előttem olyan tisztán mint eleinte; az egész összeállt a lelkemben valamiféle alaktalan egyveleggé. Az életem úgy-ahogy normális kerékvágásba zökkent vissza, és nem féltem már a konkrét borzalmaktól, de az alktalan egyveleg ugyanakkor ott lebegett felettem mint egy vészes viharfelhő, amely beárnyékolja az életemet. Ebben az árnyékban elég világos volt ahhoz, hogy minden szépet és jót megláthassak, és így időről-időre elfeledkezve mindenről boldog legyek, ugyanakkor nem volt elég világos ahhoz, hogy újra és újra eszembe ne jusson, hogy egy felhő alatt állok. Életemben először megtapasztaltam, hogy mi az a szorongás a léttől és a semmitől."
Szakmány György: Gondolatok, amelyek többek között egy szamárnak köszönve születtek
"stigmáim kifulladnak
áldozat leszek
ma este
a vonatod indul
égjünk együtt
a hangulatom zöld"
Szögi Csaba: Lárifári
"'Macerálod apát, ugye?! Macerálod apát!' Együttes láb-, kéz- és fejmunkát alkalmazott a "török másni" létrehozása érdekében. Szinisa három kiáltást hallatott: két rövidet meg egy hosszabbat, amely a sebesült vadállat ordítására hasonlított."
Zoran Ćirić: Help Me Make It Through The Night