Bozsik Péter: „a nanotechnológia csodákra képes / arra emlékszem, hogy hazaértem a muriba / (nektek murányi utca) / de arra, hogyan, arra még várom a válaszokat. | Oto Horvat: „a zacskós asszony jelenléte a városközpontban ugyanolyan természetes volt, mint a főtér közepén álló Meštrović-szoboré, az a nap, amelyen nem láttam, kibillent az egyensúlyából. Szemléltem a teret és a fiúk és a lányok kis csoportjait, a párokat és a magányos járókelőket. Indult az éjszakai élet .” | Smit Edit: „Tudom, csak árnyakká leszünk / abban az álomban, melyből évekig / nehezen ébredtünk, bár éreztük, / örökkévalóbbak is lehetnénk” | Szögi Csaba: „Időközben beesteledett, de nem ereszkedett le az ilyentájt megszokott feneketlen sötét, mivel annak az egyetlen árva napsugárnak a nyomán végigrepedezett a felhőpaplan, és a réseken nyolc óriási gömb fénye szűrődött át.” | Verebes Ernő: „Csendruhát visel mindenki / Képzeletem színezetlen / Árnyékomat földre festi / Madaraim elrepültek .”

És még: „Töltse ki fény az íriszemet, / hogy hunyorognom kelljen. / Azt nem láthatom, az idő / mennyire karcos a szemed körül…” | „ az álom ércfüggönye elfedi / az ígéretük foszlányait. Kisimultak. / Csak a retinámban ég még a hullám, / amire felkapaszkodtam.”

XXIV./8.: Bársonyból és műanyagból
XXIV./7.: Fény leszel
XXIV./6.: Egy másik árnyék
XXIV./5.: Gonoszság odabent
XXIV./4.: Home office
XXIV./3.: Napszítta tablók
XXIV./2.: Klóros viasznyomatok
XXIV./1.: Aki szárnyal
XXIII./12.: Kibírta a 35 °C-ot
XXIII./11.: Címtelenül araszol
XXIII./10.: Viszi karkosarát
XXIII./9.: Ezüstdrót artéria
XXIII./8.: Márványfényévekre
XXIII./7.: Narancs égen

© Címképgrafika: Beszédes János