Gyetvai Balázs: „mert a csend is csak egy elkenődött vérnyom / mondj valamit végre, / valamit, ami nem metafora / ami nem hiány, nem fény, nem rezgés” || Murányi Zita: „A nyaralóhely előtt ahol elmúlt a gyerekkorom feküdt / egy kövér kidöntött fatörzs ott nyaltam el a poharas jégkrémeket / műanyag kiskanállal lábammal néha a semmibe rúgva” || Almási Andrea: „A dísztárgyak már nem voltak kint, bizonyára majd elosztogatják őket – milyen jót fognak mutatni a fehér porcelánállatok egy műgyűjtő íróasztalán, van egy egész farmra való: libák, csirkék, tehenek, kutyák és macskák, kékkel csíkozva, pettyezve a szemük, a testük hajlatai. A szemetes kiürítve.” || Wilhelm József: „ilyenkor válik / akadálytalanná / az / átjárás / egyik jelenből / a másikba. / Súlyos
információk pulzálnak / a hezitálás terében”

És még: „Olvastam a rendszerváltás után olyan magyarországi írásokat, korábban a Symposionhoz kötődő szerzők írásait, amelyek a hatvanas évekbeli hitet nevetséges, kárhoztatandó történetként jelenítették meg, és kárörvendtek azon, hogy most már Tolnainak sincs tengere. Ez nekem fájdalmas volt, vakságnak találtam – mert az egy dolog, hogy az irodalom hisz valami utópisztikusban, ami nem tud megvalósulni (egyébként nem csak az írók szoktak ilyen tekintetben tévedni), de nem venni észre azt, hogy ebből az utópiából valami megismételhetetlenül egyedi, magasrendű irodalom született, azt a vakság minősített esetének érzékeltem...” (Szajbély Mihály)

XXVII./02: MIndent ringat
XXVII./01: Hotel Éden
XXVI./12: Thrombus
XXVI./11b: Zlaćene brave
XXVI./11: Darázs a dinnyében
XXVI./10: Arcom pontfény
XXVI./9: Pax vobuscum
XXVI./8: Cseppfolyós lavina
XXVI./7: Avar gőg
XXVI./6: Ledek alatt
XXVI./5: V alakban
XXVI./4: Röpkép
XXVI./3: Lakatlan partszakasz
XXVI./2: Angyali napló
XXVI./1: Három sarok
XXV./12: Statikus légtömeg
XXV./11b: Exit II.
XXV./11a: (Anya)méh/Vízilág

© Címképgrafika: Beszédes János