Az Orbis folyóirat, a kanizsai Tisza Klub és a zEtna webmagazin irodalmi pályázatot hirdet

Folyó-irat

címmel

Pályázni olyan művekkel lehet, amelyek különféle létező, valaha létezett, jövendő és képzelet szülte folyókról, kikötőkről, partokról, azok flórájáról és faunájáról, a emberfiguráiról, stb. szólnak.

(Az állóvizi történetek kizárva: történetet csak a folyóvíz ír.)

A pályázat zsűrije párhuzamosan magyar és szerb nyelven egy-egy első, második és harmadik díjat oszt ki. Az első díjjal 3.000, a másodikkal 2.000, míg a harmadikkal 1.000 dinár pénzjutalom jár.

A beküldési határidő: 2001. június 15. A pályamunkák az Orbis folyóirat posta- (Tito marsall 32., 24420 Kanizsa), illetve a zEtna magazin drótposta-címére ( webmaster@zetna.org.yu ) küldhetők be.

A legjobb alkotások nyomtatásban az Orbis folyóiratban, a világhálón pedig a zEtna webmagazin oldalain látnak napvilágot.

A pályázat eredménye
A Sinkovits Péter, Verebes Ernő, Beszédes István összetételű zsűri a első díjban Balla D. Károlyt, másodban Bakos Andrást, míg harmadikban Sáfrány Attilát részesítette. Döme Zoltán - Bimbó a Képes Ifjúság különdíját kapta.

Beérkezett művek

2001. május 28.
Marcsók Vilma
A Bega

"A nyári estékhez pedig egészen másfajta hangok társultak. Míg nappal a fürdőzők uralták a folyót, alkonyatkor egymás után indultak el a fiatalokkal telt csónakok, s a nappali zsongó morajlást az ének meg a gitár hangja vette át.

De kenukkal, szandolinokkal csak nappal lehetett találkozni. Mindig olyan könnyen szelték a vizet, hogy a szemlélőnek az volt a benyomása, lebegnek. De a vízen siklás jellegzetes hangja már messziről elárulta, hogy könnyű csónak érkezik. A hangmagasságából, mélységéből az is már messziről, a kanyar előtt kiderült, mielőtt még látni lehetett a benne ülőket, hogy hányan is vannak."

Horváth Zsolt-Tádé
Árvíz
"Álmok ciánszennyezett hordaléka"

2001. április 29.
Bakos András
A sétahajó
"Azt mondta, megnézi a parti fecskék tojását. Azt mondta: "megnézem a fecskéit". Borostás arc, hunyorgó szem, vörösre égett, borotvált fejbőr. Közel az arcomhoz. A többiek felfigyelnek, és én csak ekkor, ebből érzem meg, hogy ez az ismeretlen kölyök velem gúnyolódik. Előző este, amikor kikötöttem a homokpadon a partra húzott kék és piros kenuik mellett, vezetőjük, egy negyven körüli ügyvéd meghívott a tábortüzükhöz, és én szerettem volna, ha megtudják, régóta ismerem ezt a szakaszt. Azt mondtam, amikor a túloldali agyagfalban fészkelő fecskék kerültek szóba, hogy szerencsére évről évre nő a telep."

Béres Dezső
méla mondolat
...a költőt megkérték

"...a költő félrevonult levetkőzött

maga köré fűzfából vont paravánt

föntről olajmécs volt a telihold

...a költő így szemlélhette elégedetten

miként áznak bügykei"

Nagy Farkas Dudás Erika
Folyó a szívedben
"'Kikötő', írta a kézzel festett táblán. Egy szétszáradt hordón ült a tulajdonos. Minden olyan volt, mintha régtől fogva lenne így. A vendégek könnyen összetéveszthetőek voltak egymással, egyformán csillogott a szemük. A nő szőke volt, üde, kicsi és édes, alig értett valamit magyarul. Ketinek szólíttatta magát, de nem kellett hívni, ott volt mindenütt, felszedte a rendeléseket, kihordta az italokat, a kávét. Senkit sem zavart, hogy fele ital kilöttyent, a kávé langyosra hűlt és a cukor kimaradt. A lány szép volt, messziről jött. A tulajdonos a kuzinom, mondta, és mindenki tudta, hogy nem az, hanem a nője, akibe már az egész kocsma beleszerelmesedett. A tulaj felesége rosszallás nélkül nézte őket, számolta a pénzt, mérte a pelinkovácot, válogatta a zenét, és álmodozott. Valamikor ő is volt Keti, és őt sem kellett hívni, ott volt, ahol kellett. Minden hajón járt, bár azt mondták neki, nem hoz szerencsét, ha édes kicsi nők hajókáznak a végtelenné váló folyók lassú vizein. Be a fák közé."

Rainer Fruzsina
Akvarell

"A folyó hatalmas volt, de nem láttam, mert eltakarta előlem a belőlem kiáradó feketeség, a félelem. A magam fekete folyama, ami a mindennapok, a viszonyok szövevénye, az apró tettek kényszere.

Elindultam felé, mélyre akartam merülni, mert az megpróbálja az embert, és másokban tiszteletet ébreszt a vállalkozó iránt. Összekeveredtek a gondolataim, a mások és az önmagam elvárásainak való megfelelés igénye.

Ha folyót mondok, akkor azt is: örökké tart, amiben vagyok Keretek között vállalva a változást, a lényeghez tartva magamat."

2001. április 7.
Sáfrány Attila
Panta rhei
"...arra a végzetes következtetésre jut, hogy a Logosznak a hogyan helyett a miért kérdésére kellene felelnie. Miközben minden értelmes görög tudja, hogy a Logosz egyetlen kérdésre hivatott felelni: a ki kérdésére! És miközben a miértet tették a legfőbb kérdéssé, eközben a tudást átkormányozták a szófacsarás, az okoskodás, az üres beszéd területére ezek a magukat filozófusnak hitt féleszűek! Csak az vigasztalja, miközben mélységesen szégyenli e szélhámos görögségét, hogy nem egy ióniai, hanem a romlott, csőcselékuralomra áttért Athén polgára és az észbeteg eleaiak szellemi utóda. "

2001. április 1.
Kovács Karolina
A mohátlan part története
"Az északi part legcsodálatosabb hölgye volt Báj Medúza. Kecses lebegésének rózsaszínű szoknyácskába bújtatott ringását, tökéletes, domború formáját, a hullámokkal összehangolt ritmikus táncát és időnkénti flegma csipkelődéseit rajongással figyelték a csáposok, nyitvaszeműek, többfejűek, lábfejűek, egyszóval az összes tengeri, apró szörny."

Apáti Kovács Béla:
A folyó szelleme
"Pedig egykor csakugyan létezett e csodálatos ország ezen a helyen. Most jelenleg éppen a kiszáradt folyó medrében vagyunk. Ha követed vonalát, akkor hamarosan kiérsz a sivatagból, és megmenekülsz. Ne feledd, e folyó valamikor életet adott és táplálta az ittlévőket. Még holtában is azon van, hogy az embereket szolgálja..."

2001. március 11.
Balla D. Károly
Az űr szele
"A vízi világba télen vetheted legmélyebben a tekintetedet. Amikor beáll a folyó, s hogy ne szórhassák szét a fényt, a fodrokat simára vasalja a fagy. Amikor már rá lehet merészkedni, de még nem túl vastag a páncél. Mielőtt ráesne a hó. Mielőtt belepné az erőmű kéményéből pernyéző korom. Mielőtt az olvadásban elhomályosodna. Amikor még olyan, mint az üveg, s amit alatta látsz, fedett akvárium. Fölébe óvatoskodhatsz, s ahogy lépdelsz az átlátszó hártyán, kicsit olyan érzésed támad, mintha magán a vízen járnál."

Berniczky Éva
Alkörmös legenda
A parton mindig talált eldobott konzervdobozt, dohogott is elégszer, szeméttel temetik be a fiatalságát, nincsenek ezek tekintettel senkire és semmire. Így aztán azzal az ésszerű cselekedettel tűntette el a rendetlenséget, hogy alkalmi tárává emelte a rozsdás dobozt, ráadásul egyúttal a csodaszerét is megmeríthette. Ami szerinte, felhasználás után, amolyan jótett helyébe jót várj alapon, a frizurakölteményekről egyenesen az Ungba párolgott vissza. Emlékezett még halványan, mit tanult egykor a víz körforgásáról, s ahogy felidézte a suta rajzot, amivel ezt illusztrálták, látta cirkulálni a csodaszép hajrakásokat, amint gőzölögnek, párállnak, száradnak. Egyszóval visszaképzelte a folyóba, ami onnan elvétetett.