zEtna-lexikon
Kék...

"A legmerészebb szóbeszédek szerint a szárazságot a kékség, a víz színének eltűnése váltotta ki. A kék színt pedig a világon legtisztábban a tó mellett álló nagy kék váza őrizte, s ez volt az a szín, amelynek hiánya az élet és a művészet értelmét vette. Éveken át az éjszaka leple alatt, hosszú utat megtéve jártak ide a váza kékjének tolvajai. És a kék színnel egyetemben lassan a víznek is nyoma veszett. Az után, hogy a kékség írmagját is elorozták, torkába lőttek a kék váza azúrra tátott szájjal vigyázó vízi istenségének."
Boško Krstić

"- Elsődleges a helyes megvilágítás. Óriási erősségű, misztikus, fehér fényekkel vakítsa el pár pillanatra a kiszemelt embert. Az sem árt, ha a háttérben ultralila vagy kék fények villognak. Ez csak erősíti az ember meggyőződését az idegen eredetről, semmi egyéb gyakorlati funkciója nincs. Fontos, hogy az ember rögtön tudja; földönkívüli fényekkel áll szemben! Ellenkező esetben elfut."
Zenxajyyx

"Törpökről beszél. Hallgatta a szalagot. Miért kék a boldogság, kérdezi. Mit beszélsz, kérdezek vissza, mert elsőre nem értem, hogy miről is van szó. A Törpökről, na, azt énekeli, hogy kék a boldogság, mint a színünk. A Törpök akkor boldogok? De anyu, mit hallgatsz, a Törpök kékek és a boldogság is, akkor a Törpök boldogok? Az igaz? De anyu, ugye igaz? Nem azért nem felelek, mert nem hallom, nem azért, mert nem akarok, nem azért mert nem szokhattam meg a gyerekek hasonló kérdéseit.
Kék bolygó. Na, mi van? Kék? Ugye az is kék."
Nagy Farkas Dudás Erika

"Kéken vonuló ködben

tíz szárkúp a világ.

Falakhoz érkezve

szántóföldek jutnak eszébe.

Szabatos rétegekben,

penge nyomán: mondatok - "
Danyi Zoltán

"Egyszer valahol kék volt a tó.

A Huron. A Michigan vagy az Ontario?

Az élet és a halál mezsgyéjén

azok voltak utolsó perceink,

immár gombnyomás lettünk

egy jobbfajta komputeren."

Fenyvesi Ottó

"Akkor is, amikor a Skorpió fullánkját fenyegetően fölkanyarítva lassan beúszik a végtelen kékségbe, s rátelepszik a Napra, előrejelezvén a Halál dermesztő közeledtét. A Halál ideje az utolsó falevelek lehulltával becsordul. Tél van. Leülepszik a fülledt tenyészet, és helyét kitölti a sziporkázó, csillámló, földöntúli ragyogás. Sehol egy hang, egy rezdülés, minden elnémul az elmúlás csöndjének súlya alatt."
Susek Tihamér

"Pontosan: 100x50-es, mondta. És máris előhúzta kék köpenye szivarzsebéből a finom, lapos nyelű üvegvágót. Ha ott maradhatnék inasnak, gondoltam, mint gyerekkoromban annyiszor a kisiparosoknál (cipészeknél, asztalosoknál, kötélverőknél), ha most ott maradhatnék, ebédre sem mennék haza, aludni sem. Soha, sehova sem mozdulnék. Megvackolnék, megaludnék az üvegcserépen. Ha most belezuhannék, vissza kellene mennem, újravágatni a táblát. És most már nem csak a madzagom lenne véres. Magam is kettőbe szelve, mint egy még gőzölgő disznó."
Tolnai Ottó

"Karácsony és újév között azután esett egy kis hó, éjjel kicsit fagyott, nappal kicsit olvadt, és a fehér fényben tovább töprengtem reggelente azon, hogy miért acélkékek a francia városok (nem csak itt délen, hanem mindenütt; acélkék színű például Párizs is!), amikor a kék szín nem igazán meghatározó itt, meg töprengtem azon, hogy a bulvár a maga széles teraszos kávéházaival, ilyen-olyan boltjaival, szőke pékségével és McDonald's-ával miért olyan eltéveszthetetlenül francia, de nem jöttem rá, csak odáig jutottam, hogy az utcai csatornák, azok egészen mások, mint nálunk, mert a járdaszegélyen nyílnak függőlegesen, nyílásuk boltívre emlékeztet, míg otthon az úttest szélén foglalnak helyet, vízszintesen és ráccsal lefedve."
Szajbély Mihály

"Már serdülő korától sápadt hercegére várt, aki egy preraffaelita álomban kézen fogva vezette, amelyet idővel elképesztő teljesítményre képes képzelőereje különös, kecskelábú, ormótlan hímtagú, kemény és tömör szőrrel bevont farú teremtményekkel népesített be. Ha egy ilyen álom során bütykös és túlontúl széles lábfejére tekintett, saját vaskos és szögletes testi valósága helyett az örök nő gömbölyű, kövérkés és telt testét pillantotta meg az önimádat kékes, tündéri fényében, áttetsző szárnyakkal a hátán."
Vladimir Arsenijević

"A szépség megtörténte kedvéért, s nem a magam örömére. Néha mintha csupán őrködnék ennek a szépségnek a kedvéért, őrködnék a kékség közepén az írás által, a nyilvánvaló, s épp ezért láthatatlan kékség pokoli gyomrában, amely megcsillan olykor az üveggolyókon vagy a szembogarakban, s amely mégsem, ezerszer nem az égbolt kékje. Máskor pedig várakozom rá."
Brickner Balázs

"Halk barbárok módjára az árnyas medence fenekén lopakodtunk, ahol a gyökerek visszatekerednek, s a csillagos égre nőnek. A sírok kéklő messzeségébe helyeztük nefritkő virágaink. Csodálatos növények takarták el a kilátást előlünk. Kagylók zavaros nedveivel, meg lágy zsályalepedőkkel, és csikorgó homokkal elegyedtünk."
Divna Vuksanović

"Azonban olyanok is akadnak köztük, akik érdeklődéssel szemlélik rágyújtásainkat, leültünkkor elénk helyezik a hamutartót (miután kiszedték belőle a dunsztgumikat, apró csavarokat, gyufásdobozt és más apróságokat), szemük az ajkaink között helyezkedő cigaretta érintéseit figyelik: az ilyenekkel hosszan tartó barátság is kialakulhat, érteni fogják, ha a kék gomolygásban eltűnő konyhájukban arról beszélünk, hogy egy doboz Symphonia cigaretta, puha csomagolás (megkezdve); sőt az is előfordulhat, hogy megengedjük: ajkaik és nyelvük felderítse, megízlelje cigarettánk helyét. Velük lehet. Ők tudják, mit vállaltak, a füstnek milyen keserédes kavalkádja fogadja őket, éppen a mulandóság leheletét akarják magukba szívni, azt kívánják szánkból szürcsölni, részesévé válni annak a sajdító szépségnek, amit az első slukk jelent az érzékeinknek és vele szemben a testünknek. Ők tudják, hogy a halált féljük, nem a mulandóságot."
Lovas Ildikó

"eltekintesz a huzatos űrbe, mely ott tátong

előtted mélységes szakadékként, miként mi is gyakran

megszédülünk, uram, az eszméletlen kék gyönyörökben

ott érezzük a húzó zuhanást. Vagy a zuhanás örömét

adtad volna nekünk? A lomha-indás vélt édent?"
Sinkovits Péter

"...de láttam rajta kék káposztalepkét megpihenni, sőt legyecskét, amely fürgén szaladozott a szirmok között, s olykor alattuk. Olykor éreztem az illatát: csöpp keserűség áradt belőle. Tehát ő beilleszkedett környezete idejébe, csak az nem juthatott át az övébe. Hogy hol, s miként? Mi lehetett a kapu? Nem tudom. Az viszont tisztán és világosan érzékelhető volt, hogy erőteljes, sőt fölfokozott élet zajlik a rózsában, van története, a benső ideje jár."
Czakó Gábor