zEtna-lexikon
Vasárnap...

"Azért jöttünk ide, mert az előző presszó hideg volt. Olcsó klimatizációként itt is csak az ablakot nyitják ki. Meg azért is jöttünk, mert valami nincs rendjén. Abban reménykedve a külszíni bőr alatt, hogy a genius loci majd belénkbújik és visszacsinál mindent abba az évszakba, amikor itt egyszer minden szép és jó volt.
De csak nem bír megérkezni a hely szelleme. Modortalanul késik már vagy egy órája, és addig se tud mit kezdeni kezével az ember. (Fanyar vasárnap)"
Fehér Kriszta

"A palicsi parkban kellemes sétával töltött délelőtt végén, a gondviselés áldott verőfényében, a feszület és Szent Orbán szobra előtt futottunk össze Csukával és Magyarival, a legutolsó két emberrel, akiket látni szerettünk volna. A váratlan találkozásból kiút nem lévén, amint a polgári jómodor megköveli, beszédbe elegyedtünk velük a szent kőbevájt, fájdalmas látószögében, de közben keserűen azt kérdeztem magamban, egyetlen felhő nélkül ragyogó, vasárnapi mennyei békénket mért épp ők ketten borítják fel és száműznek bennünket oda vissza, ahonnan legalább egy napra szabadulni szerettünk volna. Mócóval ebben a semmitmondó, feszült hangulatú beszélgetésben nem is igyekeztünk titkolni azt, hogy a kettejükkel való találkozás csöppet sincs ínyünkre, mégha a kölcsönös családi látogatások során vagy kávéházban e társaságban korábban kellemes órákat is töltöttünk, most láthatatlan válaszfal húzódott közöttünk."
Milovan Miković

"Kiugrottam a takaró matriarchális melegéből, trapp a konyhába, ellentmondást nem tűrő mozdulattal vizet a dzsezvába, szigorú arccal föl a rezsóra. Néhány perc múlva a Wiener Extra jó illata lengi be a lakást. (Nem gondoltam volna, hogy ennyire szeretem, hogy ennyire imádom a kávét, Istenem, máris jobban vagyok, már az illata is micsoda gyönyürűség! Félő, hogy mégiscsak függő vagyok.)
Holnap kilencedike lesz, vasárnap. Szép ködös reggel, alacsonyan szállnak a felhők, ebben a határok nélküli, boldog világban egyedül a felhők maradtak, meg a folyók, amik összekötnek bennünket."
Danyi Zoltán

"Egy vasárnap délután megkérdezte, tudom-e, hogy egyforma az arcunk.
A szeplőink? kérdeztem.
Nemcsak a szeplőink, az arcunk is, mondta, s hirtelen elhallgatott.
Dehát te fiú vagy, én pedig lány, mondtam.
Éppen emiatt érdekes, hunyorgott ravaszul.
És testvérek vagyunk, türelmetlenkedtem én.
Bizonyos dolgokban ez nem számít, suttogta titokzatosan. A képek pedig peregtek, milyen hosszú egy vasárnap délután, amikor anyáék alszanak, s lógatják lábukat az álom másik partján a nem tudom, mibe."
Harkai Vass Éva

"Elutazni azt jelenti, hogy átalakulunk, hogy hirtelen más szerepet játszunk, hogy kiugrunk a saját bőrünkből. Azt hiszem, a hétvégi kirándulás is ezt a célt szolgálja. A kishivatalnok, aki egy hétig íróasztalnál görnyed, vasárnap azt képzeli magáról, hogy ő a hatalmas igazgató. Az igazgató, aki váltig unja a meleget és a vénségére azt képzeli magáról, hogy ő a cingár kishivatalnok, aki igazgatónak képzeli magát."
Kosztolányi Dezső

"Muzslán túlra nemcsak szőlőt művelni mentek a becskerekiek. Vasárnap kiránduló csónakok indultak délelőtt az écskai gesztenyés erdőbe, az Ittinger-vendéglőbe. Ahol a kitűnő ebédek mellett nagyokat lehetett táncolni is. Sok forró szerelmi lángragyúlás színhelye volt az Ittinger-vadgesztenyés.
A nagybecskerekiek még negyven évvel ezelőtt is sok szépet, kellemeset köszönhettek folyójuknak. Nem létezett olyan nyári forróság, amely a városlakók számára elviselhetetlen lett volna. Az idegen szemlélőnek az lehetett a benyomása, hogy minden becskereki vagy a Begában úszkál, vagy épp a vízbe lépni készül. Kánikulában megváltoztak a város hangjai. Nappal nevetéstől, zsivajtól, apró gyermeki sikongatásoktól volt teli nemcsak a vízpart, de még a Begától egészen távol eső utcák is."
Marcsók Vilma

"Megesküdnék rá, hogy tegnap szerda volt, ma viszont nyilvánvalóan vasárnap van: a választásokat mindig vasárnap tartják. Máskülönben a politikai helyzet megfelelő. Kora reggeli kávémhoz felkelek, és azt látom: a halottak már hajnalban elindultak, elsőként bandukolnak a választóhelyek felé. Agyagsáros hullák lépdelnek; lábszárak, karok, állkapcsok szakadnak le róluk; alig vonszolják magukat az urnákhoz, de határozottan markolják meg a szavazólapokat az SzDP jelöltjeinek bekarikázott neveivel. Egy lépésre mögöttük kitalált személyek állnak. Meglátom azokat a polisztirol-habból kivágott sziluetteket is, amelyek andrijevicai irodalmi estünkön 1985 februárjában a nézőtéren ültek. Meg az összes többi műanyaghab figurát, amely időközben lett nagykorúvá. A vidéki agitáció, úgy látszik, megtette a hatását."
Svetislav Basara

"Vasárnaponként Antus bácsi volt a perselyes is, és egyetlen valamire való ruhájában, fontosságának tudatában tologathatta a húzódozó hívők orra alá a bársony és selyem burkolatú perselyt, amelyet a túlbuzgó, bűnének megbocsátása miatt hálás, öregségre megszelídült nagyságosasszony ajándékozott a templomnak, de háláját súlyos pengőkkel is megtoldotta. Antus bácsi pontosan tudta, miért, és nem is talált benne semmi kivetnivalót, főleg azért nem, mert ő is jól járt feljebbvalója és a nagyságosasszony tilalmas kapcsolata miatt. Előszeretettel állt a nagyságos asszony előtt kicsit tovább tartva a perselyt, az pedig dühét illendően takarva, még egyszer belenyúlt a bársony erszénybe, és egy újabb pengő koppant a persely fenekén."
Nagy Farkas Dudás Erika

"A Tisza áldozata. Krix Ilona, Krix János trombitás hét éves leánya vasárnap d.e. 10 óra tájban fürödni ment. Szülei azt gondolták a délben haza nem jött leányról, hogy az talán a szomszédban van és ezért nem is néztek utána. Délután azonban a kis leány bátyja szintén fürödni ment és testvérének ruháit a parton találta. Ez gyanut keltett benne, szüleihez szaladt és tudositotta öket aggodalmáról. Ezek siránkozva szaladtak a helyre hol a ruha feküdt. Azonnal nyomozásra indultak de nem találták. Másnap délután azonban Moholy alatt a szerencsétlen leány hulláját sikerült kihalászni. - Valamivel több elővigyázat a szülők részéről nem ártana."
(Zentai Hiradó, 1885. július 26.)

"Vasárnap este mutatták be az Operaházban Nedbal Oszkár és Novák László balettjét, a Mesevilágot. A szüzsé rokonszenves. Gyermekkori olvasmányainkat az Opera színpadán újraélni, holmi fantasztikus és stilizált muzsika kíséretében! Ez pompás lenne!... Sajnos azonban, Nedbal muzsikája nem elég fantasztikus, nem eléggé légies, hogy kielégítse várakozásainkat. Részleteiben finom és bájos is. Megcsinálásában szuverén technikáról és szerzőjének nagy esztétikai tapasztaltságáról beszél. De az emlékek felhőkben úszó kék fellegváráig ez a zene nem emelkedik soha."
Csáth Géza

"Vasárnap délután van, de ünnepi hangulat nélküli. Sivárak a városiasodó település utcái, szórakozóhelyei. Az egykori vidám, társasestjeiről nevezetes központi vendéglőben ásító félhomályban unatkozó fiatalok ténferegnek a kopott biliárdasztal körül. Bele-bele kortyolnak az üdítőitalba, nemigen beszélnek, egykedvűen bámulják az összekoccanó golyókat. Egy ideig elnézegetem őket, és arra gondolok: vajon ezek a legények rázendítenek-e valamelyik népdalra vagy nótára, például arra, hogy "Száll a sólyommadár odafönt a levegőben...", ha a már szétszéledt Katona-banda belecsapna a húrokba úgy, mint évekkel, évtizedekkel ezelőtt."
Cs. Simon István