Jódal Kálmán: „Kósza, váratlan ötlettől vezérelve megmarkolom a robotrendőr mellét. Mintha fagyasztotthigany-alapú, félfolyékony mikrochip-halmazt markolásznék. A robotrendőrnő szájonvág. Kiserken a vérem. Amire mohón, piócaszerűen rátapad a plüssnyuszi, és hörpöli-szipatolja.” | Szilágyi Máté: „& a kaszáspók megérkezik vasalt útján. // Őt ugyan nem látom, de / Látom az árnyékát./ Órám // Fölött, a lámpám / Alatt – te is láthatod innen. / (Miért is nem üti el az óra?)” | Szögi Csaba: „Mitől lenne fontosabb az emberi, sőt, egyéni perspektíva bármelyik másiknál?... És akkor például mi van, ha az ember is csupán egyike az istenek „haszonállatainak”?...” Verebes Ernő: „Ott, a sarokban bőgve / Hol csontrágó vad kór / Jelzi, a világ / egyetlen” Balogh István: „Hat szék kopott kék ülőkével / bevonul hazát védeni. / Négy lábbal lökik a díszlépést, mint a kutyák.” Bartha György: „most új háború nyílik / gyermekeimre mint a zsák szája ”

És még: Bartha György: (Nem tudom) | (rulett) || Jódal Kálmán: Én, James Bond | Meddő, céltalan sóvárgás || Szilágyi Máté: Testek & lélek

XXII./5.: Tervszerű átalakítás
XXII./4.: Oppenheimer A
XXII./3.: Mézes ecset
XXII./2.: Kopott bakelitkörök
XXII./1.: Hangok
XXI./12.: Olasz, minőségi
XXI./11.: Mind világosabb szárnyak
XXI./10.: Napfekete
XXI./9.: Átláthatatlan ajtók
XXI./8.: Gégemetszés
XXI./7.: Visszaság
XXI./6.: Azonosítás
XXI./5.: Nevezetlenek
XXI./4.: Ahogyan a madarak