Chechtaw-projekt. 2008–2009. „Mindennek van kezdete és vége. Esetünkben a kezdet egy üveg rajnai rizling, a körülmények sötétek, mert nem virradt még a reggel. Az első korty után dereng valami. A második után világosodni kezd, a harmadik után ködös kontúrjaiból fölismerhető a kép.” (Balogh I.)

Egyesült Egek Királysága. 2007. A zEtna megkezdi a szférák magánosítását. Bejegyzi az ég egy négyzetére vonatkozó tulajdonjogát mindazon szerzőnek, aki szövegbe, képbe vagy hangba foglalja a fenn való egy darabját, vélt/valós jelenségei momentumát, lakói alakját stb., s azt eljuttatja az egi@zetna.org címen e célra nyitott postafiókba. Az egymás mellett élő magánegek első közgyűjteménye egyben kísérlet az Egyesült Egek Királyságának létrehozására is. Annak sikere esetén a részvevők (légiesített) álompolgárságot szereznek, amelyről merész határátlépésekre késztető bizonylatot kapnak.

Fehér füvek. 2007. Most lehetünk tanúi, amint hajszálanként, mint a boldog ember , vagy egyszerre, mint az isten (Vörösmarty) megőszül a föld? Mit mond, mit jelent neked az ősz gyep? És miként fest a könyv fehér lapjain a fehér fűszál? Mit lep el, mi az, amit kitakar? Ábrázolásához elegendő-e a deres fű és a köd közötti pár szürkeárnyalat? Magában hordozza-e a láthatatlant? És miféle játék folyik a színtelen kulissza előtt? A karácsony és szilveszter között záruló első körben válaszképp olyan írást (prózát, verset), képet (beszkennelt, lefotózott képzőművészeti alkotást), írás-képet (?)stb. várok a zEtna karácsonyi sorozatába (a feher@zetna.org címre), amely a Fehér füvek könyvének, vagy a Füvek fehér könyvének egyik bejegyzése lehet...

Dobzseiáda. 2006. Munkacím: Királyi éjszaka [Dobzseiáda]. Történik az idők kezdetétől napjainkig. Helyszín : A Három Barát. Éjszaka. Szereposztás : Mindenki János meg Johann, meg Ivó, valamint Beatrix örökölt özvegy (esetleg maga Dobzse, vagy egy alteregó). A feladat egy kb. húsz-harminc soros jelenet megírása – legyen tömör, valamiféle csattanóval lezárt és dialógus alapú. Minden jelenetben (ha egy mód van rá a végén) bukkanjon fel, vagy említtessen a bicikli! Valamint egy betét létrehozása (lehet monológ, vers, dalszöveg stb.) Maximum egy oldal terjedelemben. Motívumok meríthetők a mellékelt történészi összefoglalóból, Szarapka Tibor szobraiból (táj–kerék), a szintén mellékelt betétdalból (Eltelt sok év, már nem világos), Urbán András rendezéseinek motívumaiból stb.

Túlirat. 2006. A zEtna dohányzójába léptél, ahol a füvek sárgasága új jelentést kap.
Ez tovább bonyolítja az amúgy sem egyszerű játékot, s még mélyebbre vezet abban a labirintusban, amelyet akaratlanul teremtettünk. Emlékeztetőül: a képen is látható tizenkét, József Attilával füvező felkért szerző továbbírta a költő
Sárga füvek c., három versszakból álló, tizenkét soros versét nagyjából huszonnégy-huszonnégy sorral...

Láthatatlan madarak. 2006. Búvópatak-szerű eltűnése után a bioPoétika új számot indít, amelynek irányjelző motívumai a láthatatlanság, az átlényegülés, a boldog-szomorúság. Lényegében az a pillanat tehát, amelyben együtt, egyszerre ott feszül a lezárulás és az új kezdet, az újjászületés örömteli fájdalma...

(Quadrille-e, vagy flottaverseny?). 2005. Most nagyon tapintatos leszek és meg sem próbállak eltéríteni attól, hogy saját történeted írd (egyébként sem igen sikerül). Amit kérek, hogy szöveged négy sarokpontra feszítsd, akár egy vitorlát – ami így közössé lesz (a szél, a tenger, az ég, az év stb.), nekem untig elég. Hadd legyen ebből flottaverseny, ha van ilyen.

Barackpálinka. 2004. A mérték mindennél előbbre való. A szellem, ha túladagolják, nem fölemeli, hanem a sárba tiporja az embert. Úgy látom, kevesen vannak ezzel tisztában mifelénk. Tehát, a mérték: egy kupica pálinka, egy rövid vers, egy kispróza. Ez volna a helyes arány. Ami annyit tesz, hogy egy versért, egy prózáért – vagy általánosabban fogalmazva: egy írásért – cserébe most egy kupica jóféle, hazai barackpálinka jár. Csak most, csak a zEtna webmagazin Biopoétika rovatánál! (Danyi Zoltán)

Zynthanova, Szonett-sor. 2003–2004.. ...rendhagyó születésnapi házibuliba + házavatóra hívlak Fő utca 1-es számú rezidenciámba, amely Zynthanova egyik kies parkjában található, s amelyben az ott-lakást a zEtna webmagazin projectjében (http://www.zetna.org/zek/folyoiratok/79/felhivas.html) való résztvételemmel érdemeltem ki. Ennek a projectnek egyik sarkalatos pontja a kapcsolatteremtés és az együttélés kereteinek a kialakítása – innen vettem az ötletet, hogy egyrészt az összes lakótársat (városbéli szomszédaimat), másrészt ugyan másutt élő, de szívemhez közel álló barátaimat, író- és szerkesztőtársaimat egy szokatlan születésnapi, majd házavató bulira – intellektuális játékra invitáljam. (Balla D. Károly)

Zynthanova: kivonulás, városalapítás, (jó?) szomszédság (A zEtna harmadik [ezúttal nem csak] virtuális írótáborának felhívása). A zEtna 2003. évi virtuális írótalálkozója a Zynthanova: kivonulás, városalapítás, (jó?) szomszédság címet viseli. A műépítész Valkay Zoltán negyvenkilenc helyet jelölt ki a maga tervezte ún. bolygóváros jövendő polgárainak lakóhelyül. Lakójog elsősorban új szöveggel, másodsorban elektronikus formátumban felhasználható valamely társművészeti (főként képzőművészeti), illetve multimediális alkotással szerezhető.

Makropolisz. 2001 január – 2003... "Tegyük fel, hogy látszik avagy nem, minden városnak megvan a maga fellegvára. Sőt, hogy nincs egy olyan felsőváros sem, amely bár részben ne maradna láthatatlan. Közös történetük szempontjából azonban az a hipotézis a leggyümölcsözőbb, ha akropoliszok romjaival össze nem tévesztendően, teljes egészében láthatatlanok. Így az is elképzelhető, hogy egy-egy angyalvár nagyobb az alatta elterülő urbánus településnél, betonrengetegnél vagy porfészeknél. Meghatározhatatlanságuk letérképezése során az sincs kizárva, hogy átlépve a közigazgatási és országhatárokat egymásba is nőttek, külvárosuk, főutcájuk és hétköznapjaik mitológiája egymásba torkoll. A kortárs irodalom – amennyiben olvasni tudjuk egymást – erre enged következtetni. Talán nem is csupán a fellegvárak mosódnak össze, történeteink is érintkeznek, sőt, egyik a másikkal párbeszédet is folytat, egyik a másikát megválaszolja és váratlanul folytatni is tudja."

Kezeit csókolja dr. Tóth... 2002 novembere–decembere."A zentai Városi Múzeum gyűjteményéből származó felvétel hozzávetőlegesen száz évvel ezelőtti állapotot örökít meg. A fényképész nem egyszerű látképet kívánt készíteni, mert a folyóparti panoráma előterében, a lakatlan túlparton különféle társadalmi helyzetű (a kései elbeszélő által megszólaltatható) embereket is megjelenít. Képeslapot készít. Szándéka szerint idillt ábrázol, egy képben elmondhatót – amely azonban leleplezhető..."

A klón neve: Balog. 2002 augusztusa – 2003... "Közepes tömegű férfikorpusz vagyok, és meglehetősen kétbalkezes. Nem véletlen, hogy e levélkét úgy írom alá, ahogyan ez alul olvasható. Hogy mi történt velem, ne kérdezze – cserbenhagyott a memóriám, azt sem tudom, ki vagyok, hogy hogyan hívnak. Egy fecni mindenem, ez maradt csak a zsebemben (az is csak feltételezés, hogy a zakó saját). Rajta egy sor, próza vagy vers. 'Nagyobb a felhőnél csak az árnyéka volt. Ez ment előtte, s a felhő nem látta, hova lép.' Ebből gondolom, hogy valamiféle irodalmár lehettem. A szerkesztő úr, az írótársak talán tudják, miféle. Meglehet, bírnak egy-egy tárgyammal, kéziratommal, s visszaküldik nekem. Remélem, naplóikban is írtak rólam elvétve pár sort, amiből összerakhatom elveszett életrajzomat. Bizonyára van pár közös emlék, amelyet hirtelen jött beszámíthatatlanságom folytán már csak a másik őriz. Juttassanak mindent vissza hozzám, ne hagyják rasán a tabulám!"

Kis(próza)köz. 2001 novembere – decembere

Szoba kilátással a... 2001. augusztusa – 2002. A 49. Kanizsai Írótábor központi témája és munkamódszere a játék. A műhelymunka fősodrában Szoba kilátással a... címmel egy sokkezes projektum kapott helyet. De nem csupán az Írótábor vendégei vehetnek részt az óriásszöveg létrehozásában, hanem a világháló útján bekapcsolt szerzők is. Ez már a zEtna hasábjain bonyolódó, a kanizsai rendezvénnyel közös égi vagy virtuális írótábor.
A szövegek közös kiindulópontja – Tolnai Ottó választása alapján – René Magritte A fenyegetett gyilkos című festménye. A történetet indító, szeptember 5-én a helyszínen tartózkodó prózaírók a kép egy kockáját kapták. A később bekapcsolódók már – közöttük a virtuális részvevők is – a kép egészét, illetve a megjelenő szövegek bármelyikét birtokba vehették. Ezek a szövegek egy-egy részletükkel már a továbbírásra, a ráírásra is alkalmat adnak. "

A háló könyve. 2001 májusa. "Sokféle háló létezik. És annál is többfélébb hálóról tudunk. Van, amelyet mi vetünk ki, és akad olyan is, amely ki tudja honnan hull a fejünkre. Az egyikben hal, a másikban lélek, a harmadikban légy vagy dúvad vergődik. A háló a szenvedés tere, és a menekvés eszköze is, ha a kötél és a puszta föld között feszül: be ne zuhanjunk a semmibe, vagy össze ne törjük magunkat a kőporondon. Háló úszik a levegőben, háló himbálózik a sarokban, háló szövi és – ki tudja?! – fogja össze a világot. Mindenkinek megvan a sajátja. Ha rákérdezünk, elsőre senki sem gondol ugyanarra."

Folyó-irat. 2001. március–május. "Pályázni olyan művekkel lehet, amelyek különféle létező, valaha létezett, jövendő és képzelet szülte folyókról, kikötőkről, partokról, azok flórájáról és faunájáról, a emberfiguráiról, stb. szólnak.
(Az állóvizi történetek kizárva: történetet csak a folyóvíz ír.)"

Apokrif. 2001. január–március. "Az Üzenet folyóirat és zEtna webmagazin talált Kosztolányi művek "beszolgáltatására" hirdet novella- illetve verspályázatot."

Emlékek a hóról. Biopoétika II. 2001. január–április. "Beköszöntött a tél, a hosszú, esős évszak.
Régebben a tél a vastag hótakarók és a nagy elcsúszások ideje volt; írt róla egy barátom, innen tudom, innen emlékszem rá. És írt róla egy nagy, az egyik legnagyobb magyar író is. Arról, hogy a világháborús esztendők telein folyton havazott: "olyan hóvihar söpörte végig a várost, amilyen talán százötven évig sem jön megint". S ez ugyanúgy történelmi tény, mint a nagy ütközetek és a véres szabadságharcok. Kevéssé megbízható híradások pedig arról tudósítanak, hogy földi testvérünket a vulkánban, az Etnát most sűrű havazás emlékezteti gyerekkorára." (Danyi Zoltán)

A gesztenyék visszavonulása. Biopoétika I. 2000. október 17. "Olvasóink – a kedves böngészők – bizonyára megfigyelték, hogy a gesztenyefák levelei Kelet-Európában igen korán, már júliusban megpörkölődnek, összecsavarodnak és bronzbarnára változnak. Augusztusra a lombozatnak több mint a fele kiszárad. A hagyomány megtörése ez a részükről: a megszokott rend medrében méltóságteljesen hömpölygő idő fölborítása, elképzelhetetlenül merész (ám szelíd) kihágás, lázadás, mely azt jelzi, hogy valami készülődik." (Danyi Zoltán)

Fabula rasa. 2000. május 20. "A kezdeményezés a virtuális zEtna-vulkánhát benépesítésére, illetve egy újkori bestiárium (állatoskönyv) létrehozására irányul. A pályázók eredeti állattörténetekkel, illetve állatokat kiemelten szerepeltető művekkel pályázhatnak. Partra szállítva képzeletük Noé-bárkájából egy-egy ilyen lényt, zEtna állatközpontú társadalmának létrehozásához járulnak hozzá."

Hasországunk felfedezése. 2000. február 12. E felhívásunk új sorozatot indít Hasországunk felfedezése címmel, s amely arra a lehetőségre alapoz, hogy ha hátország létezik, átelleni országának is léteznie kell. Várjuk az e tájról szóló útleírásokat, az e tárgynak szentelt tanulmányokat.

zEtna-(más)napló. 1999. december 6. "...az árvizet ábrázoló fényképek láttán minden újságolvasó érzi, hogy – megbízásból – ő is részese ennek a siklásnak. Innen az óriási sikere azoknak a jeleneteknek, amelyeken csónakok közlekednek az utcákon: és ilyen jelenetekkel nyakra-főre találkozunk, annyira kedvelik őket az újságok meg az olvasók. Itt ugyanis a mítosz meg a gyermekkor álma válik valóra: a vízen járó emberé. Bár az emberiség évezredek óta járja a tengert, a hajó még mindig meglepő tárgy: vágyakat ébreszt, " (Roland Barthes: Párizst megkímélte az ár)
Állandó szerzőink utcai hajónaplója minden másnap a zEtnában.

Misztikus utazás. 1999. november 20. Felhívás: "Úttalan utaink hajója a sín- avagy sinóbusz. Az egzotikus küllemű alumínium kasztni a titói Jugoszláviát idézve száguldozik ma is a Ferenc Jóska rakatta síneken. Nyelvi leleménye is helyi, másutt HÉV-nek vagy vicinálisnak nevezik. Behegesztetlen bádogkoporsó, amely isten háta mögötti tájakra viszi el utasait, a kiválasztottakat, akik elevenen szereznek tanúbizonyságot a holtak birodalmáról. Sínpályán gördülő zeppelin, kendőcsomós kofákkal, kucsmás öregemberekkel a fedélzetén, no és persze Veled, akitől egy misztikus időutazás leírását várom.

Van-e élet a halál előtt? 1999. november 1., halottak napja

Bedekker. Elősorozat. 1998. "A geomantia (Feng-sui) tudománya kínai találmány. Arra a nézetre alapoz, hogy tájban, földön elfoglalt helyünk az éghez való viszonyunkat és az égiek hozzánk való viszonyulását is meghatározza. Lakóhelyünk – vallják a geomantia értői – legjobb, ha délre néző, ha előtte víztükör feszül, mögötte pedig valamilyen magaslat bástyája emelkedik. Sorsunkat határozza meg – vélik –, hol áll a házunk, merre tájolódik lakószobánk, hol helyeztük el íróasztalunkat. A helyszín helyes kiválasztását öt tényező szabályozza: a Sárkány (a domborzati képződmények alakja), a Lyuk (a talaj szilárdsága), a Homok (a környező táj), a Víz (a felszíni vizek megjelenési formája) és a Tájolás (a hely fekvésének meghatározása). A Feng-sui hagyománya szerint három esztendő kell a Sárkány, tíz a Lyuk megtalálásához."