Vasagyi Mária: „Seneca nem hallotta meg, már semmit sem látott, semmit sem hallott, hanem a villa bal szárnyának utolsó ajtaja felé sandított, ahol Poppaea cirokszőke fürtjeit vélte látni a függöny rózsái mögött.” | Sisakos Fanni: „Talán már az ókorban öltem én. / A középkorban hullákat gyaláztam. / S a szelíd, barna szemű, égi srácban / fel kívánom oldani tébolyom?” | Gergely Tamás: „látja a holttesteket. Bár azok csak képzeletben vannak ott. Barátja, a koma is, gondosan fekete nylonzsákba csomagolva.” | Wilhelm József: „ Megállás nincs, / sejtések sem léteznek már, / csak a könyörület / melletti virrasztás / szent békessége, olykor, alkalomadtán ” Kántor Zsolt: „Egy gombnyomás, egy elképedés. Tolat a garázsba a szellem. Biztosan nem tudhatunk semmit az elme működéséről. A szó, tökéletes „zeneként” fogható fel.”

És még: Vasagyi Mária: „ Te Josephus, óvakodj, szólt hozzám Seneca, akkor már halálra ítélt öreg, s a csőcselék sokságára és az elitre, a fölszabadított rabszolgákra, a helótákra, a circust az utolsó állóhelyig megtöltő publikumra mutatott, óvakodj a tömegtől, de tenmagadtól is, ha része vagy!” | Sisakos Fanni: „Mára becsukta ez a Föld a kapuját, kis motyómmal én keresem az új szobát, úgy képzelem, milyen jó lehet odaát.” | Kántor Zsolt: „ Önmagára talál a jelölő. Elnyert szabadság / Artikulálja azt, ami egyébként nagyság.”

XXII./10.: Hővisszaverődések
XXII./9.: A fecskék ösztöne
XXII./8.: Időhegesztés
XXII./7.: Mint a hal...
XXII./6.: Higanyalapú, félfolyékony
XXII./5.: Tervszerű átalakítás
XXII./4.: Oppenheimer A
XXII./3.: Mézes ecset
XXII./2.: Kopott bakelitkörök
XXII./1.: Hangok
XXII./12.: Beton
XXI./12.: Olasz, minőségi
XXI./11.: Mind világosabb szárnyak