„Most az emlékekből levágok.
S a lomtárt, mint egy alexandriai könyvtárt
újraírom. Majd kivárok.
Csupa akvarell. Sárga nyakkendők. Kék ingek.”
Kántor Zsolt

„Megfájdult a szíve Őzitének ezekre a szavakra, úgyhogy nem mert az Andersen után beállni, hanem a sokadik könyv után remélte megtalálni a helyét.
Az sem hagyta nyugton, okítani kezdte.
– Én Hauff-meséket tartalmazok, »Há«, téged meg Gergely írt, »Gé«, nem ismered az ábécét?”
Gergely Tamás

„Átjárás. Két időszámítás és hely között. Nem ott lenni. Ahol a másik. Ott lenni és nem ott lenni. Nem ott lenni és ott lenni. Az agyad és a(z) (sz)íved közötti úton. Az elméd és a szellemed közötti úton. Vagy két utca között. Van veszély.”
Lennert Móger Tímea

„...vagy fél évezrede hozzád beszélek néma nyelven, melyről a Földön senki tudósnak ismerete nincsen, itt viszont mindenki érti Bábel zavarát feledve, fényt és árnyékot, jelent és jövőt nem ismerő világunkban végtelen kapocs közöttünk, örökbeszéd, parancs és szükséglet, tér és idő hangtalan szavai a Semmiben, tarka gyülegbe elegyítő szakadatlan közlésáradat.”
Vasagyi Mária

„Hosszú tegnapok poklán át szőtte
hernyóselymét a Pillangó
a szigetkert-úton.
Hosszú tegnapok sodorták végtelen
habra a Rózsa sóhaját…”
Kovács Smit Edit

„A vörös orángután bólint a víz alatt, homlokcsontja súrolja az enyém. Sztrókom van, kérdezem, de csak a buborékok halk bugyogását hallom, ahogy áttörik a víz felszínét. Az orángután megcsóválja a fejét, és elmosolyodik, az enyhén hullámzó vízen keresztül látom, ahogy vörös pofája kajánul vicsorog felém. Nem, ordítom, és nyitott számon beáramlik a víz.”
Hernyák Zsóka

„Láttam mások lábnyomában guggolni,
egyszer szertartásosan csöndet majszolt,
és esős időben
pocsolyák tükréből lesi pillantásom.”
Wilhelm József

„Miamiból egy egész cirkuszos
karavánt vittetek át egyszer Caracasba.
A Karib-tengeren mindig kellemes volt az út,
a legboldogabb időszakod töltötted akkor.
Kövér jointokat szívtatok.”
Szeles Judit

„A falu közepén állt az iskolánk, a világháborús emlékmű mellett, a polgármester azt mondta, lesz új épület tornateremmel, új tetővel, lesz tanműhely is, de nem lett, semmi sem lett. Az új tanár filmet vetített, jeleneteket a német életből, Hans und Gerda bevásárolnak, csokit vesznek, das ist gut, sonkát Muttinak, születésnapot ünnepelnek, főznek.”
Kalász István

„eddig hurcoltalak el
úgy tudtam
itt már a határ
megszűnik tér és idő”
Bartha György

„Fura volt ezt énekelni, olyan, mintha hazavágynék, mint a katona a dalban, pedig erről szó sincs. Jó itt nekem, ott pedig még jobb lesz, ahová megyek. Germany! A többiek úgy ismételgetik ezt, mintha varázsszó lenne. Germany. A Kánaán.”
Kalapos Éva Veronika

„szürke festmény születik városperemi dzsungelekről. és világvégi színes metropolisz rajzolódik ki egy-egy vázlaton. hova juttat a nyugalom. az izgalom.”
Lennert Móger Tímea

„a betöltetlenség
csak úgy tökéletes,
ha az idő fricskája mégis szárnyakat ad,
ha a tudásnak nem csak a zsengéjét élvezzük,
és, ha önfeledten sétálunk
a váratlan helyzetekben”
Wilhelm József

„.... Megy az utcán,
kerülgeti a meglepő aknákat. A kirakatokban
rendkívül elegáns a depresszió és a bánat.”
Kántor Zsolt

„Van egy szemölcsöd, egy horpadás a halántékodon, ami kicsit sós a könnytől, van szempillád is, ami lefolyt sírás közben, a tied a karom is, amit párnának használsz, van a tenyereden összeérő élet- és sorsvonal, van egy vonatod is, amiről reményeim szerint lekésel…”
Vladislava Vojnović

„A fejemben lejátszottam, hogy jutottam idáig, felidéztem Szikkadt barátom buliját, a bérelt kurva félmeztelen asztaltáncát, a vidám pohártöréseket, aztán amikor kibattyogtam a tanyáról az almafákhoz…”
Orcsik Roland

„A szél azonnal ölbe kapta a papírlapokat, és finoman a vízre engedte mindegyiket. Ami a könyvemből megmaradt, a kemény borítót, a könyvcsonkot meglepő, figyelemreméltóan tomboló dühvel hajítottam a vízbe. Úgy úszott V-alakban a víz színén, mint egy furcsa tutaj...”
Bicskei Flóra

„Jó lenne végre, ha megmutatnád magad bennem is, jó lenne majd akkor ezt látni: levethetetlen vagy, mint a bőröm, hatalmas, erős, szavakkal meg nem szólítható.”
Celler Kiss Tamás

„Kaj sanas, Devla, kaj sanas kérdezte anyám rémülten, amikor apám este fáradtan hazaérkezett. As, mekma, bes miro, suttogta apám és lerogyott az ágyra. Ahogy ott fészkelődött az ágy rugói zenélni kezdtek.”
Bogdán József

„A munkások küszködnek, hatalmas kalapáccsal meg feszítő csákánnyal törik a padlót, hogy a helyén új készülhessen. S akkor előbukkan egy hatalmas gyökérzet, amely teljesen épen maradt meg a föld és a beton közé ékelődve...”
Sinkovits Péter

„Nem látszani öngyilkosság. Levetkőzni hősi halál. Újjászületek. (Szó)képek deformálnak.”
Lennert Móger Tímea

„Összeköltöztek, szétköltöztek…
Idegenek egymásra nyitottak.
Agyaggá taposott levett ruhák.
És függönyszárnyak is, felkötöttek.”
Beszédes István

„markolva a fehéret
tördeltem az önfegyelmet
kibuknak belőlem
a hazugságaid”
Bíró Tímea

„ Annak a metálzenekarnak az énekese, akiről az Outcast című könyv szól, mondja a könyvben, hogy szerinte az a jó metál szám, ami megtörténik két-három perc alatt. Ha nem történik meg egy szám ennyi idő alatt, akkor annak nincs értelme, az gyurmázás, az sehova sem vezet.”
Kiss László és Orcsik Roland (egymással) beszélget

„Szerintem monológot írni, egy másik ember hangján megszólalni nehéz. Nekem nem nehezebb egy énekesnő monológját megírni, mint egy testépítőét. Mert testépítő sem voltam soha. A nyelvet ugyanúgy meg kell konstruálni. Az egyik ugyanúgy egy szubkultúra, mint a másik. Benne kell lenni. Annyit fogadtam meg, hogyha nőkről írok, akkor nem fogok ezen szórakozni.”
Dragomán Györggyel Józsa Márta beszélget

„Az érintésem emlékét
gyakorlod –
hogy vigaszod legyen,
ha kell.”
Kovács Smit Edit

„elgyengül és meggyászol,
mindegy neki:
vénséget ölelő koporsó vagy fekete jászol,
belőled él, mint a penész”
Wilhelm József

„A lányok osztrigáit fogja ép fogait megőrző pofájával lefetyelni. Nincs is annál hatékonyabb afrodiziákum! Cápafogsorát óriásira tátva elnyelte gyorsan önmagát, és a kulcslyukon át hamar beszivárgott a kastélyba.”
Szögi Csaba

„minden a fejedben van végeredményképpen. Az isten hangját máshonnan nem tudom beletenni a szövegbe, nem olyan, hogy veszem a fát és megrakom tüzet. A probléma nem is annyira a fejjel van, mint inkább a szellemiséggel, a szellemmel. Vagy az érzéssel, ami összehozza a művet.”
András Sándorral Ladányi István beszélget

„Ez játék a tűzzel, már amennyire annak, hogy írni, köze van valamilyen tűzhöz. Játék a tűzzel, mert könnyen rutinná válhat, könnyen fölemészthet minket ez az újabb és újabb próbálkozás arra, hogy ne a szonett győzzön le minket, hanem mi győzzük le a szonettet.”
Markó Béla és Elek Tibor beszélgetése

„Domonkos megfigyelése felerősíti azt, amit én el akarok mondani a világról. A sok kegyetlenségről, a háborúkról, a szenvedésekről, a betegségekről. Minden benne van, ami az embert kegyetlenné teszi. De erre nem figyeltek. Hogy keze sincs a figurának..”
Benes József és Virág Zoltán beszélgetése

„Nem félek, tíz mondat elég,
hogy bárkit megszeressek, mindegy,
hogy ő beszél vagy én.”
Celler Kiss Tamás

„Géza kapcsán a legfontosabb tudni, hogy faszagyerek. Mást róla csak tudniillik, akinek nem illik, ne vegye magára. Géza általában nagyon jól érzi magát a bőrében. Csak az ünnepek után van egy kis gyomorsava.”
Hernyák Zsóka

„Miért jött ki a fülén a nyakkendő csücske, nem tudta, de annál boldogabb volt, amit ő – természetesen dánul – így fejezett ki: »apáca godlob, godlob!«”
Gergely Tamás

„Nem hagytál te el senkit, mindig elvakultan ragaszkodtál mindegyikhez, és ragacsos, arctalan, nyúlós masszává váltál, amit alig tudtak levakarni magukról, amikor egy idő után megcsalnak. Röhejes vagy ebben a gatyában, a görbe lábaiddal, amelyek olyan szőrösek, hogy ha erre jár egy vadász, akkor le talál lőni, mert azt hiszi, hogy egy elhízott vadkan került elé.”
Vojislav Radojković

„százezer évvel ezelőtti állapotok
között. az életet az kapja, akibe
a legtöbb élet költözött.”
Antalovics Péter

„Mind itt voltunk a halál öreganyján kívül. Mintha alhatnékja volna, a disznó is hallgatott. Közöttünk egyedüli pőreként sem szégyenkezett, s nem félt. Orrlyukaiból pára tört elő, a sparhelton pedig szinte már felforrt a nagy vájdling víz. Tarzan nadrágszára alól kivirított a csíkos pizsamanadrág, a piros vájdlingon pedig együgyű fehér pöttyök díszelegtek.”
Vule Žurić

„Bár mitől lenne jobb egy juharfa koporsó egy konyhaszekrénynél?”
Mortitia Schaegbecourt

„Megtörtént egyszer,
hogy megszerettem, egy pillanatra tán.
Akkor valóban értékessé tettem.”
Ratko Petković

„Isten veled, Szerbia, és veletek, idióták, akik nem szerettetek! Remélem, a magyarok lőni azért nem fognak! Nem mert félnék, én nem szeretek félni, bár a pszichológia tanárnő szerint a félelem nem egyértelműen rossz dolog. Csak akkor rossz, ha nem tudod, mitől félsz.”
Vladislava Vojnović

„Érzem a szárazföldet a lábam alatt. 99
százalék szénhidrogén vagyok.”
Ej Koh

„– Marhaság ez a nap. Még hazugságnak is szar.
– Egy jó hazugság jobb lenne?
– Egy jó hazugságot legalább tudnék tisztelni.”
Kalapos Éva Veronika

„Lemmy rengeteg volt önmagának,
nyomta hát ezerrel s többel.
Ütős volt, mint Sziveri a költészettel,
mert mindig több kellett fejben-szívben,
nyolcezer-száz Volt a májban”
N. Czirok Ferenc

„Megtörténhet, hogy utólagos korrekcióról van szó, tehát az ember lohol és siet megvalósítatlan álmai meg elvégezetlen feladatai után, de az is lehet, hogy ez az egész csak egy kísérlet. Avagy: az élet egy kísérlet, amely végül adós marad a válasszal, mely irány lett volna a követendő.”
Sinkovits Péterrel Beszédes István, Hugyik Richárd, Nagy Abonyi Árpád és Szögi Csaba beszélget

„A barlanglakó istenlét halandóvá teszi emberét. Igazi életet akar. Ezt a sziklaszéli szédülést. Egymás kezében.”
Lennert Móger Tímea

„ezek a történetek már napjainkban játszódnak, tehát a 2010-es esztendőkben, közben mindig visszautalok a kilencvenes évekre is. Megjelennek az újgazdagok, de rendre a gazdasági átalakulás vesztesei is, az elszegényedett nyugdíjasok, a kiszolgáltatott újságírók, a politikusok... Mindez bizonyára összefügg azzal, hogy újságírással foglalkozom, olykor talán tudat alatt is.”
Sándor Zoltánnal Sinkovits Péter beszélget

„...gondolkodom azon, hogy milyen színházi előadás vagy esetleg film plakátjai lehetnének a Benes-képek. Bársonyszékbe süppedős, könnyed szórakozást ígérő előadásoké semmiképp. Ezeknek a képeknek ugyanis nem célja a gyönyörködtetés, a kikapcsolódás helyett a valóság lélegeztetőgépre szeretne bennünket kötni.”
Szarka Mándity Krisztina

„Se zár, se kulcs,
se előre, se vissza.
Magam vagyok
a madár,
s a kőkalitka”
Vankó Gergely

„Luca kirázza keményített kötőjét, pajzán prózavers koszlott magocskái kapaszkodnak szélbe. Tavaszra kikelnek mezőkben.”
Balogh István

„most kezdett el
hinni istenben
összekulcsolt kezei
tartják a testet”
Bíró Tímea

„Az az igazság, hogy módfelett kedvemre volt Vörös Macska feneke. Ez ilyen egyszerű. Nem is tudnám megmondani, mit is szerettem ebben a nőben legjobban. Bőre tapintását? Illatát? Testének domborulatait? Talán azt lehetne mondani, valahogy mindezt együtt.”
Döme Szabolcs

„Az élet
– általában –
gyengéden bánik a holtakkal.”
Wilhelm József

„Az éveken át szorgosan gyűjtögetett Magyar Szók, Családi Körök és Hét Napok utolsó példányait tavaly Mikuláskor tüzelte el. Másnapra egyszerűen nem maradt újság a házban, amellyel be lehetett volna lobbantani a csomóba kötött gyömölcsfaágakat, ezért mindent tűvé kellett tennie a néhány papírfecniért, pár hasábnyi politikáért meg szépségtippért.”
T. Kiss Tamás

„Dombok között haladt előre
a japánkertben futó patakok mellett,
hogy útja a vizek fölött végül elvezessen
a Teknős-szigeten a halhatatlansághoz.”
Kovács Smit Edit

„Végre határoztam, a néhai Wittikayer Ottótól teszem függővé a döntésemet. Mostantól nem érdekelhet más, az sem, hogy tulajdonképpen miért döntöttem így.”
Kollár Árpád

„Érted? Ő egyszerűen képtelen kilépni a maga négyzeteiből: akármilyen lépéseket tesz, mindig ugyanakkora területen mozog.”
Natalija Grgorinić – Ognjen Rađen

„Mióta lélegzik szemével a gyerek?!, kérdezte a felháborodott anyuka a szülésznőtől, aki lehajtotta a fejét, miután maga is belátta, mekkora sületlenség futott ki a száján. Ugyanis a baba a fejére húzta a pelenkát, csak az orra látszott ki, s egy pillanatra úgy tűnt, mintha a szeme kigúvadna az erőlködéstől.”
Orcsik Roland

„Aztán a naplemente jön barackmagillatú kéményfüsttel, égőarany és vörös tónusú, alkonyi, ecsetből fröccsent fényekkel. Egy nyugágyban szőke nő. Sörényében óriási csat: fekete pók.”
Kántor Zsolt

„Egyébként a halálom nem érdekes, elhanyagolható. Inkább a szerényke hontárs emlékezetre lenne némi panaszom, de nem szeretnék állig merülni a keserűség tengerében. Kollektív amnézia, ennyi. Hűdéses elmezavar, mindegy. Elnézést, hogy így váratlanul életjelet adtam magamról, ám mások példáján eo ipso felbátorodtam.”
Balázs Attila

„nem ismert más életet
szenvedte a kötőanyaghiányt”
Bartha György

„Távol állt tőlem, hogy meg akarjak halni, főleg nem ilyen távol a konopištěi kastélytól, és végképp nem utolsó gyónás, áldozás és kenet nélkül. Kora ifjúságom óta arra vágytam, ha majd egyszer üt az órám, hogy lelkem visszaadjam az úrnak, azt majd távol a világ zajától, baldachinos ágyban, feszülettel a kezemben, bíborosok, püspökök, gyerekek, unokák, és a monarchia gyászoló népeinek küldöttsége körében tegyem meg. És mi lett a vége?”
Svetislav Basara

„rorschach-teszt a világ
és füstté lesz benne minden ember
amikor lassan
ragacsossá parázslik a csikk”
Tóbiás Krisztián

„Várom.
Rohadtul várom.
Persze semmi visszakocsi.
Hanem valami más kellene.
Valami egészen, egészen más.
Teszem azt, a kvantumvilág.”
Jódal Kálmán

„Meghalni újra. A madarak hangja Istené. Isten ember-hangon szól, amikor hallgat.”
Lennert Móger Tímea

„– Azannya! – kiáltották szinte kórusban a nebulók. – Tigris? Párduc?
– Nem mindegy? – kérdeztem. – Valami macska. Látjátok, mászik be a firhangos, muskátlis, zsalugáteres ablakon.
– Mint egy házicica!
– Nincs is muskátli! – rikkantott valaki.
– De volt – mondtam. – Egy falusi ablakban mindig van muskátli.
– Itt leverte a macskacica! – röhögtette volna a társait az előcsahos.”
Balogh István

„Hallgatnak-e róla
Akiknek szavuk van
Aki betéved
Függetlenül
Ül
Figyel és remél
Hatalmat nyel”
Lennert Móger Tímea

„Beletúrt az egyik rétesbe, elgondolkozva a villájára szúrt egy darabot. A porcukros forró olajon megcsillant a napfény. Az asszony a szép, hosszú ujjait nézegette. Büszke volt a kezére.”
Jódal Rózsa

„A rendőrök később azt mesélték a Tanár Úrnak, hogy csodával határos, hogy egy ilyen verekedést nagyobb sérülés nélkül megúszott. A Tanár Úr azóta úgy tekint magára, mint aki a csodával határos.”
Hernyák Zsóka

„velem farkasszemet nézve kifeszítik az íjaikat, röhögve ordítják, hogy szeretünk anonim, fölösleges álvértanúkat fabrikálni, miközben a szemük úgy fénylik fel, ahogy csak egy csapat fanatizált eszelősnek csilloghat ebben a buta, fölösleges, lassan mindent és mindenkit maga alá gyűrő alkonyatban.”
Jódal Kálmán

„Oldalba bököm a havert, hogy nézd már!, ilyet még nem láttál. Ráköti magát ő is a köldökzsinórra. Nap apa zihál, Föld anya nyöszörög, Nap apa elvérzik. Már csak egy vékony csík marad a napfolyásból… felriadok! Tesó! Hogy a picsába megyünk innen LE??!”
Szögi Csaba

„Egy elhagyatott, málló vakolatú, régi ház volt az otthonom. Nagyon szegény voltam. Nagyon szegény voltál te is, amikor először megláttalak, a házam melletti poros úton barangoltál szakadt vászontáskával a válladon, valahonnan valahová, mert soha meg nem álltál, csak ha megéheztél vagy megszomjaztál, mint ahogy aznap is.”
Bicskei Flóra

„Becsaptalak, csoda!
Túlálmodtam az álmom,
mint ahogy te,
én is
minden reggel kidörzsölöm szememből
az átverést”
Wilhelm József

„Lukács György történelmi regényről írott tanulmányában arról ír, hogy az igazi történelmi regény alakjai ne legyenek ismert személyiségek, és lehetőleg semmiben se legyenek rendkívüliek. Legyenek minden tekintetben átlagos figurák. A regényvilág megfelel ennek az elvárásnak, sőt, erre a hősre is vonatkoztatható Karl- Markus Gauß megállapítása, miszerint a regényszereplők átlagossága már-már monstruózus.”
Toldi Éva

„Hűha, annyian vannak! A hasonló kérdések kapcsán mindig Jean Valjean jut eszembe, valamiért. Legyen most is ő a kiválasztott. Úgy érzem egy Jean Valjean-féle nyomás jót tenne nekem, hogy ne csak egy kényelmes páholyból szemléljem a világot.”
Szögi Csabával Mészáros Anikó és Vuković Ildikó beszélget

„Egy másik életben
leszek szent együgyű,
a bolha se csíp meg:
dolgom egyszerű.”
Gálla Edit

„Az égbolt fenséges kékségét repülőgépek szelték keresztül-kasul. Mint hatalmas ruhacsíptetők, madarak ültek a villanyvezetékeken. Akár egy színes hangyaboly, emberek jöttek-mentek mindenfelé. Mindegyik hangya ment a maga útján.”
Döme Szabolcs

„A négyszemű sas négyszemű fiókái hajnalban kiöklendték gyomrukból az emészthetetlen csontokat. A fészek alatti fű között megjelent erre a szent szartúróbogarak szervezett százada, s elgurították a csontgombócokat az élet forrásának vizébe.”
Balogh István

„ez a nő, akit szilikon mellű folkdívaként észlelek, kizárólag a füstnek köszönheti a létét. Nem egyéb ő egyetlen ember-alakú luknál, amelynek a kontúrját kizárólag a köré fújt füst révén vehetem ki.”
Géczi János

„Cipellő: pántos topánka kopog egy parkban,
friss óvónők hajolnak össze halkan,
fű, virág hallja csak a gondban szült mondatot,
egy gazdászfiú a padon szonettet hagyott.”
Kántor Zsolt

„Itt, az üvegbura alatt
az ismeretlen nyelvet meg nem álmodhatom,
maradok névtelen.”
Duška Vrhovac

„odalent gondok vannak:
számlák, munka és gyerekek.
zsúfolásig vagyunk,
megteltünk, akár a napjaink.”
Celler Kiss Tamás

„Ruža minden, tizenkettő és nyolcvankettő közötti hímnemű emberi lény erotikus képzelgésének tárgya volt. És ő engem választott, amire olyan büszke voltam, mintha legalábbis valami hőstettet vittem volna véghez.”
Zvonko Karanović

„őszintén durván
bevallom követlek
míg a mozgólépcső felé
haladsz”
Bartha György

„A sírboltokon csupa olyasmiket írnak, hogy itt nyugszik a legszorgalmasabb férj, a legjobb feleség, a legaranyosabb gyerek, meg mit tudom én még miket. A Lóri egy viccet is tud erről. Az a vége, hogy jó-jó, de akkor hova temették a rosszposztókat, ha mindenki csudijó? Sokszor elmondta már, a könyökömön jön ki. Szóval, értitek, az a furcsa, hogy… hogy mégse borítják be talán senkinek olyan rengeteg-sok virággal a sírboltját, mint anyunak… Na jó: mint Mária-anyunak.”
Jódal Rózsa

„Kösz a Mindent,
Csak ezt akartam mondani.
De egyenesen nekem jött a kávéházi pénztárosnő,
És szétszórt egy csomó aprópénzt a földön.”
Bicskei Flóra

„A gladiátor megfordult, vizet fröcskölt simára borotvált fejére, merthogy merően tűzött a déli nap, a távoli szárazföldön elnyúló hatalmas kikötővárost figyelte, amelynek idelátszottak az ég felé törő toronyépületei. Ha egyáltalán figyelt valamire, ebben nem lehetünk egészen bizonyosak, nyilvánvalóan a tornatermek súlyzói meg a mindenféle izomfejlesztő alkalmatosságok jelenthették az ő igazi világát, onnan kilépve már idegenül, esetlenül mozgott magazinokba illő kigyúrt testével.”
Sinkovits Péter

„lehetnék sokkal bátrabb,
ha már egy városnyi tető közül
kell választanom otthont.”
Celler Kiss Tamás

„Tudod, mit? Menj föl a várost nyaldosó hegyre, és várj. Figyelj. Amikor szivárvány képződik, próbálj átgyalogolni rajta. Nekem nem sikerülhet, de te talán, a te egészen más tudat- és létállapodotoddal, képességeiddel... nos, megpróbálhatod, nem? Itt így legfeljebb zárt osztályra kerülhetsz, vagy valami hasonlóra, már ha érted, mit mondok. Vagy próbálj belegyalogolni a hegy belsejébe. Esetleg szárnyakra szert tenni. Mit tudom én…, sziklában repülni. Nem tudom, mi volt hétezer éve a megvalósítható vagy a magától értetődő. És ez az utca zsákutca. Csak ennyit tudok tanácsolni.”
Jódal Kálmán

„lám három napja nem mozdulok
kötnek az agyonhallgatott hanglemez-gyökerek
évek alatt felgyülemlett ünnepek”
Bartha György

„Elsősorban, ugye, a délszláv irodalmi formakultúra, az egészen más, inkább a szabadvers felé hajlik a szerb is, a horvát is, és a szlovén, Šalamunék munkái. Tehát ők mind szabadabban fejezik ki magukat. Ahogy Slobodan is mesélte, nem annyira a formakultusz és a csingi-bingi a fontos, meg az ilyen-olyan formabravúrok, hanem az, hogy valami lényegtelent is elmondhassunk az életről, ne mindig csak a lényegeset. Valami egészen kis részletet, egy kis megfigyelést, egy kis kommentárt.”
Fenyvesi Ottóval Virág Zoltán beszélget

„Szakad a lánc, szállunk az égre,
bele a Nagy Medve tenyerébe.
Mancsába, kancsal pillantásába.
A Végtelenbe repülnénk, ám elfog a láva.
Nyalogatja testünk, „kevés ez”, morog
Lent őrült körhinta üresen forog.”
Gergely Tamás

„gondolsz-e az arccal
ott az út végén
miféle asszony és minő holdsugár”
Marija Šimoković

„A varázsige nem hatott, a pince pedig csordultig telt az ő hangjával és az ő álmaival, amelyben valamennyien abban a hálóban vergődtünk, amelynek fonalát az ő rokkája sodorta. Nagyon magányos lehet ez a varázslónő. Ez volt az ébredés előtti utolsó értelmes gondolatom.
Jó szagú lett ez az ágy. Egy szuka szagát érzem rajta. A farkam azt sugallja, marasztaljam itt, ejtsem rabul. Örökre.”
Ladik Katalin

„A biológiatanár azt mondta, hogy a telkem valami érclelőhely fölött áll, mely meleget sugároz, radiációja van, azért olvad el a hó. A biológiatanárnak gonosz tekintete volt. A fiúk havat hánytak, a lányok teát főztek, engem pedig ismét aggasztott, hogy más vagyok, mint a többi. Lehet, hogy más emberek nem foglalkoznak azzal minden reggel, hogy hogyan rejtsék el és álcázzák a hosszú, pikkelyekkel borított farkukat...”
Vladan Matijević

„Kulccsal ölni – nemhiába
Nem tanítják egyetemen –.
Mintha csak a gyilkos hanyag,
Holt lelkekkel konkurálna.”
Verebes Ernő

„Csodálatos dolog, hogy elkészít az ember egy tavat, teleengedi vízzel – aranyhalakat persze kell bele vásárolni, én kaptam is meg vettem is –, és aztán megdöbbenve figyeli meg, hogy megjelenik az egész állatvilág. Szitakötők, csiborok, békák, gőték, siklók… Óriási siklók szoktak ott csúszkálni, nagyon félek tőlük, komolyan mondom, tehát nem a kedvenceim. Egyszer találkoztam még egy vízipocokkal is, még a fejét is megsimogattam. Persze megjelennek a macskák is a könnyű zsákmányra. A madarak pedig itatóként használják, és mivel odajárnak, a káros rovarokat is elkapják.”
Babics Imrével Szabó Palócz Attila beszélget

„Az abszurd-groteszk totem egy hegedűtokban fekszik. A felülmúlt alulra kerül. Mint a kifejeződés az ábrázolandóval szemben. Hirtelen felül a távozó lélek a másvilág küszöbén. És járni kezd.”
Kántor Zsolt

„Tulajdonképpen egyszerű a dolog, mert az életemet dokumentálom. Tehát itt van egy ember, aki 1951-ben született, ekkor és ekkor meghal. Semmi rendkívüli, ez történt vele, ezt élte át, ezt gondolta, ezeket olvasta, ezeket idézte, ezek történtek vele. Semmi. Egyszerű. Teljesen egyszerű dolog. Semmi rendkívüli, hogy így mondjam. Azért mondom ezt, mert kinek érdekes, kinek nem. Lehet, hogy egyszer majd valakinek érdekes lesz, hogy 1961-ben, mondjuk, a 18-as villamos kettő vagy három kocsiból állt, és akkor Óbudáról jött a Moszkva térre. Akár ilyen apróságok is.”
Györe Balázzsal Józsa Márta beszélget

„a nemlét lobog itt valódiban,
s minden, ki testet ölt benne.
Nem szó, nem hang, nem mag,
de illatos lappergések éjjelente”
Verebes Ernő

„Moses Corolla és én egyébként mást nem is nagyon tudtunk Szacsekről, mint amit az imént elmondtam. Jött, szónokolt egy sort, kiadta a mérgét, majd távozott. A mi figyelmünket teljesen lekötötte a papagájtenyésztés. Erőss egyik üres udvari épületében álltak a ketrecek, akadt dolgunk éppen elég.”
Döme Szabolcs

„Szeretnélek benneteket meghívni egy irodalmi diszkózásra, ami azt feltételezi, hogy hagyjuk magunkból feltörni az ördögöt, és tényleg úgy fogunk itt diszkózni, mintha a Boney M érkezett volna a Negotinska Krajinába. Bocsássátok meg azt, hogy csak én állok majd rendelkezésetekre, egyrészt Janika Balázst nem lehet már feltámasztani, másrészt a körülményekhez képest most én vagyok Duran Duran, úgyhogy ezzel kell beérni.”
DrMáriással Fekete J. József beszélget

„...oroszlán- és farkasszobrok állnak ott két sorban. A gondosan befestett, üvegszemű, sorozatgyártásban kiöntött állatok a kaput őrizték. Hogyhogy tegnap nem vettem észre ezeket a beton kapuőröket? Eltűnődtem a szobrok elrendezésén, de a disznók zavartak a gondolkodásban. A nyomomban voltak, odadörgölőztek az alsó lábszáramhoz, és összekoszolták az új szandálomat. Rápillantottam az órámra. Már majdnem dél volt. Hogyan múlhatott el ennyi idő?”
Zvonko Karanović

„Olyan erős nosztalgiám támadt, hogy úgy téptem szét a kötelet, mintha selyemszál lenne. Szempillantás alatt kimásztam a kéményen, majd a szélkakasba kapaszkodva teljes tüdőmből elüvöltöttem magam. (Ez volt az a pillanat, amikor nyelveken beszéltem.) Olyan rémesen nézhettem ki, ahogy koromfeketén, világló szemekkel ott állok a telihold korongja előtt és csak ordítok, meg döngetem a mellem, meg csupálom marokszámra a mellszőröm – fogvicsorgatva –, hogy nem jött aztán utánam senki.”
Balázs Attila

„Életemben nem voltam háborúban, nyilván átélhető minden. A Jakobson idéz valakit A költészet grammatikájában, nagyon jó könyv egyébként, ajánlom a figyelmükbe, abban idéz egy szerzőt. Egy élmény megtörténik egy versben, és akkor azt mondja, hogy az veled nem történt meg, erre a válasz, hogy tök mindegy, hogy megtörtént-e velem, vagy sem: átéltem. Valószínűleg én is át tudtam volna élni, de mivel amúgy is benne voltam ezek fordításában, egyszerűbbnek gondoltam, meg hát a költészet végül is játék, meg az irodalom is az, egymásra épülnek a dolgok.”
Bozsik Péterrel Nagy Abonyi Árpád és Orcsik Roland beszélget

„Elindultam felé, de póklábakon jártam. Könnyű voltam, akár egy papírlap. Teli lebegésélménnyel.”
Marija Šimoković

„Én is szeretek szemlélődni egyébként. Megállni. A házakat, a romos utcákat, illetve a csúnya embereket szeretem nézni. A villamoson így belefeledkezek egy-egy csúnya arcba, és a feleségem szokta mondani, hogy nem aggódik, merthogy nem a szép nőket nézem soha, hanem a nagyon csúnya nőket. Valahogy így van ez, hogy visszafordulsz, rápillantasz, és akkor elkezded boncolgatni, hogy mit lehet ezzel kezdeni. Nyilván semmit. Azt hiszem, hogy az égvilágon semmit sem lehet azzal kezdeni, hogyha őszinték vagyunk magunkkal, hogy elmúlik valami, és elmúlunk.”
Kollár Árpáddal Mikola Gyöngyi beszélget

„Érdekelnek a határok, és most így fogalmaznék, az angyal–állat–ember–gép-viszony. Annak különféle változatai. Itt a saját városom már többé-kevésbé, hogy mondjam, virtualizálódik. Szeretném a városomat valahogy megörökíteni, végül is bizonyos szempontból az aranykoporsóm, hogy így fejezzem ki magam. Vagy aranyketrecem. Valahol írtam egyszer egy prózát, hogy – hogy is mondtam – szenvedéllyel szeretem és szeretettel gyűlölöm a saját szülővárosomat. Szóval abszolút ambivalencia...”
Jódal Kálmánnal Virág Zoltán beszélget

„Reggelig hallgattam a csöndet, néha a fülesbaglyot meg a malacok visítását. Úgy hittem, a folyami tündér éneke szép nőkről, a női odaadásról regél, és az álmodozásoktól megittasulva fáradhatatlanul maszturbáltam. Már nem rettentett el Atanasije bácsi szerencsétlen sorsa, akire holtan, vízbe lógó fejjel találtak rá csónakjában. Amikor fölemelték a fejét, látták, hogy hiányoznak a szemgolyói, és valami nagyon boldog mosoly dermedt meg az arcán. Később megállapították, hogy ki lett tépve a szíve is.”
Vladan Matijević

„a kutya épp úgy lehet az isten, mint maga az isten. Vagy bármi más: egy ácskampó, amellyel összekapcsolunk két gerendát, egy izzó, amelyet a lámpabúrába becsavarunk, egy szín, amely a piros és a rózsaszín között félúton van, s egy őszi napon befutja szüleim házának kertjében a bokor egyetlen rózsáját, s miatta sok-sok pillanatra nem tudod eldönteni, hogy most reggeledik vagy már esteledik. Az isten és a dolgok kapcsolata meglehetősen homályos, de az kétségtelen, hogy kapcsolat van köztük.”
Géczi János

„Egyedül a fa
Azt keresd
Kettő mögött azt a harmadikat
A közéjük ékelődő kiáltást”
Szegedi-Szabó Béla

„Hold ott! … Foga a sötétnek… Szag közeledik… SHNUFF… SHNUFF… SHNUFF… Ember húrja… HRRRR… HRRRRRRR… Szakad bennem harag… Nőstény szaga… SCH… SCH… SCH…SCH… Se küszöb hallgat… Vacog bennem sziget… Csont kívülem közöny… ”
Ladik Katalin

„Néha megtörténik a költészet, néha vajazókéssel kapargatjuk bakancsunkról a szikkadt földet
a konyhában”
Kollár Árpád

„Amikor kiléptem az építkezés irodájáról, az utolsó szempillantásommal megállapítottam, hogy a plafonon, azon a ponton, ahol a villanybúra lóg alá, egy gipszrozetta éktelenkedik. S ez a sok szirmos stukatúrdísz nagyon németesnek tűnt, és sokkal inkább német volt, mint azt a sok év, a maga munkásszállóival, sörcsarnokaival, a nagyáruházak árleszállításaival, amelyet a németeknél herdáltam el. Ahonnan én jöttem, ott nincs a plafonon rózsa, mi nem a rózsa jegye alatt élünk.”
Géczi János

„Meg akartam kérdezni Milica nénit a katicabogarakról, ő már mindent látott, vagy valamelyik nővérét, mert azok még annál is többet, de valahogy elmaradt. Pedig a súlyemelő Európa-bajnok özvegye talán azt is meg tudta volna magyarázni, amire puszta véletlenségből figyeltem fel egy írótalálkozón, hogy magyarul ez a bogár katicabogár, míg szerbül bubamara. Vajon miért lesz a Katalinból Mária, vagy fordítva, mikor egyet gondolva, átröppen az egyik nyelvből a másikba? És közben nem talál zárt ablakra?”
Balázs Attila

„Minden éjjel újból meghoztam a döntést, hogy kimegyek a holtághoz, de nem volt merszem megvalósítani. A magjaim azonban szerte-szét szóródtak, s én egyre határozottabban, egyre biztosabban tudtam, hogy eljön a pillanat, amikor majd kihajózom. Reggel volt, elaludtam és azt álmodtam, hogy beszállok a ladikba és elindulok a Tiszán, aztán fölfogtam, hogy biz'a beszálltam a ladikba és elindultam az alvó Tiszán.”
Vladan Matijević

„Eddigi életem folyamán már annyi tudománytörténeti fordulat volt, hogy úgy tűnik, gyorsabban változik az irodalomelmélet, mint a stílusok a filmművészetben. Ez a tapasztalat vezetett el a felismerésig, hogy nem lehet semmiféle külső mátrixot ráerőltetni az irodalomra, s nem kötelezhetem el magam ennek vagy annak az iskolának.”
Mikola Gyöngyi

„Csak pár csipkés káposztafoszlány a lépcsőházban, ennyi utalna arra, hogy ott kotyvasztaná titkos varázsitalait, gyógyleveseit a maga rejtett laborjában. Egyik csengőn, egyik postaládán, egyik elszórt levélen, drámai mozdulattal elhajított befizetési felszólításon sincs hasonló név, neki tulajdonítható álnév, persze, attól még ő valahol ott bújhat meg időnként.”
Balázs Attila

„A helyi ízeken kívül itt is ugyanazokra a dolgokra döbbenhetünk rá, mint például kétszáz évvel ezelőtt a báltermek táncosnői, vagy Kafka, vagy a filmkészítők stb. A »Ki vagyok én?« kérdését próbálta mindig mindenki a saját korában megfogalmazni vagy értelmezni. Viszont ezek a törekvések soha nem sikerülhettek igazán, talán azért, mert ezekre a kérdésekre nem is adhatók olyan válaszok, amelyekkel előbbre vihetnénk saját életünket.”
Csík Mónika

„A szám teli van sárral. Rám borul a csend, a nyugalom. Egy fölébem hajló szanitéc üvöltözik velem.
– Elkapott a frontláz? Mi bajod van? Elkapott a frontláz? Ezt elkapta a frontláz!”
Wilhelm József

„(V)éghűtött-
te
(sz)ivarnyi lélegzet
nélkül
közel”
Lennert Tímea

„Keresi az Istent, hol találja meg? A motorban lakozna? Vagy a motorbúgásban? Emberi végtagok szakadnak, láb test nélkül repül, test kar nélkül vitorláz. Mint egy rémséges vityebszki kép, gondolja Ő. Chagall meg... a Guernica együtt, egymásba oltva.”
Gergely Tamás

„Létezés és élmény. A húsba drótozott áramkörök. Vér és elektromosság. Foszlás, széthúzás. Létélmény-ragu. Maga a fohász a pohár, amiből kiisszuk a szonettet.”
Kántor Zsolt

„amikor megpillantottam alant horgonyzó hajóm, rohantam lefelé, hogy újabb parancsot adjak az indulásra. Örök utamon a Jóreménység foka felé, meg azon is túlra, ahol köztudottan a leghitehagyottabb teremtmények élnek. Állatszerű férfiak, akik falloszukat a hátukon himbálják, lábbal sakkoznak és dohánylevélbe sodorják a pálinkát, illetve angyalszárnyú nők, akik szőrös tojást tojnak, minden szerdán visszafelé horgolnak, s amikor hímjeik nem látják őket, titokban összeérintik köldöküket.”
Balázs Attila

„Nem értettem, miféle ismerős érzés kerít hatalmába, hiszen nem ismerem ezt a nőt, csak a véletlen sodorta erre a szigetre, és én befogadtam. Már este volt, mikor bekopogtatott, az ajtó előtt állt és ijedten nézett körül, látszott rajta, félt a kis ház előtti terebélyes diófától, melynek lehajló ágai a bejárati ajtót csapkodják. A telihold barnás rózsaszín csipkéből emelt sátrat a diófa fölé. Beengedtem a nőt...”
Ladik Katalin

„A párhuzamos történetek reggeli előtti – valamelyik – találkozása, az egyik beillesztés a fürjet nézi, a másik a számítógép monitorát, Berlinben ezen az éjszakán a metróban dugott egy pár, az udvar fáiról hullik a dió, mindegyikről másképpen. A gömb alakú termést érlelőről lepuffan, a másikról koppan, innen kopog, onnan csörren, kocog, zörög.”
Géczi János

„...az egész Balkánt ellepték valami fekete katicabogarak, amilyeneket még nem látott soha senki. Mindenütt ott voltak, a fákon és a fűben, az aszfalton és a betonon. Mindenki róluk beszélt, az emberek találgatták, hogy minek az előjelei, semmit jóra nem számíthatunk, mondogatták, anyám letisztította tőlük a ház falát, gallysöprűvel söpörte le őket a járdáról.”
Vladan Matijević

„A véső, a vakolókanál, a szekerce, a balta, a fűrész voltak a gyerekkori játékaim. Középiskolába nem jártam. Könyvet nem olvastam, nem azért, mert nem szerettem volna, hanem azért, mert mindig megfájdult a fejem, ha elgondolkoztam. Olvasni pedig nem lehet gondolkodás nélkül, ezzel mindenki tisztában van.”
Zvonko Karanović

„helyettem ha velem maradsz
veszítsem el kit visszakapsz”
Verebes Ernő

„Korpuszkuláris elmélet a fénytanban az a nézet, melyet Newton 1669-ben felállított, mely szerint  a  fénytünemények oka egy finom anyag, melynek részei a világító  testből 300.000 kilométer sebességgel kilövellnek, s melyek a szembe jutva, a fénytüneményeket létesítik.” (Pallas Nagylexikon)
A zEtna XI. (Korpuszkuláris) Irodalmi Fesztiválja

„ Szeméhez nőtt az üveg. Vizenyőssé vált és tisztává. Akkor. Gyászolóvá. Azóta is olyan. Savba mártott kék. Majd a diófa megszoptatta gyermekét...”
Maletaški Krisztina

„kezdett
úgy tűnni, hogy a szavaidat csak édesanyád
levetett ruhái mellé kaptad ajándékba”
Fülöp Barnabás

„Megvakult ki figyelt minket
Ki minket kísért eltévedt
Ki táplált minket régen éhezik”
Radivoj Šajtinac

„a száj takart
vagy az ősz-hideg mosoly
ősz hideg mosoly
felfelé lépcsőzni már nehéz”
Bartha György

„Szinte lehetetlen felállás. Bástyák és csikók voltak ledöntve a márványasztalon, szadisztikus jelképek, így sakktábla nélkül. Főleg, így, a félig kiivott borospohár mellett...”
Kántor Zsolt

„És abban a pillanatban indult a refrén, amelyet tényleg csukott szemmel énekeltem. Lassan éreztem, hogy a mozgásom lelassul, és a hangom veszi át az irányítást. Óvatos voltam, valamiféle playbacket produkáltam...”
Szalai Andor

„ Karl elsütött néhány idétlen tréfát, majd így szólt: Most, hogy újra itt vagyok, ebben a fertő országban, ebben a posványban, mást sem akarok, csak jól érezni magam!
Szóval újra kezdi a régi mesét, gondoltam unottan. A feleségem azonban ekkor komor, rezzenéstelen tekintettel kijelentette, hogy nem mindegy, kivel él az ember egy fertő országban. Aztán jelentőségteljesen rám nézett.”
Nagy Abonyi Árpád

„– Akkor a legyeket kérném – kezét elindította a nejlonzacskó felé, de hirtelen megakasztotta mozdulatát. Karja a levegőben, könyékben félig kinyújtva megállt.
– Szabad? – kérdezte. – Tényleg az enyém?”
Döme Szabolcs

„mint minden igazabb lepkehálós ember
percre pontosan érkezem
a kijelölt semmibe
ott a hivatalos mérés”
Bartha György

„ezt az éjszakát
még átúszod
a nap (f)elé
gyerekkor
gyerektor”
Lennert Tímea

„Tehát az ebédem lesz a vacsorám, a vacsorám az ebédem, az estém a délutánom, a különórákra járás pedig a szabadidőm. Csak az otthon töltött pár órámban tudok fogyasztani kiadósabb táplálékot, tisztálkodni, készülni a másnapi órákra (hála az égnek, hogy eltörölték a házi feladatokat!), és ha szerencsém van, egy-két órát annak szentelni, ami valóban érdekel. Költészet, tudományok és egy-két kisebb ügy felgöngyölítése. Ez egy szerda.
És anya azt mondja, örüljek, hogy ilyen gondtalan gyermekéletem van.
Azt mondja, egyszer visszasírom én még ezt a korszakot. A legszebb éveimet.”
T. Kiss Tamás

„Hiába jó arc apu barátnője, nem szeretem, amikor hozzábújik. Egyébként nem boszorkány, velem nagyon rendes meg kedves, szokott anyuról is kérdezni. Anyu későn szokott hazaérni? Neki tényleg nincs pasija? Apu barátnője azt mondta, hogy tuti van neki, csak titkolja, pedig én tudom, hogy anyu nem hazudna nekem senki kedvéért, tehát szerintem ketten vagytok, és akkor az jó buli nektek.”
Szalai Andor

„Márványkőbe csókolt bánat
Iszapos tájak hordaléka ez
Ne rúgj bele a szülői házba
Apádat a szádra ne vedd.”
Bíró Tímea

„Ő ment elöl, én mögötte nézelődtem az utcán. Ezután már semmi érdekes nem történt útközben, hacsak nem az, hogy észrevettem valamit egy fán, amiről nem tudtam eldönteni, micsoda: vajon egy nejlonzacskó vagy inkább egy döglött medúza.”
Döme Szabolcs

„Az É (n) LE (le) T szála
felgombolyítva. Elvágjam?
Lelki kezem remeg.
Szobor-fák az emberek.”
Maletaški Krisztina

„Átalrágta éjselyem burkát
a hernyó, Időfolyam partra vetett
pisztrángja szárnyát bontja
a magányos csillagég felé.
Várj! A pillanat elérkezett:
Pillanat.”
Szögi Csaba

Megjelent Szögi Csaba Rakjatok be a gumiszobába c. verseskötete
Mucsi Attila illszutrációival

„»az asszisztens kezeli az elektrosokkot«…
Szavak árnya a falakon. Erika szerint képzelődöm.
A függöny eltakar mindent. A fényt is.”
Vasi Ferenc Zoltán

„A fővárosból terepjáróval négy órát tartott az út Z.-be. Hegyek között, buszokat, kamionokat, kordékat előzve, kerülve. De a kisváros kikötőjében a tenger mélykék volt, a part szürke, köves, a hullámokkal megtelt a férfi lelke, nézte a tengert, a szállodákat, a pálmákat, a téren játszó gyerekeket, az omladozó emlékművet, az üres strandot a napágyakkal, és arra gondolt, jó döntés volt, hogy elvállalta az állást.”
Kalász István

„úgy ülsz szélfelkapta tudásod
szétreppenő zsákmányán,
mint akiből kitaposták
létnek tett
hűségnyilatkozatát!”
Wilhelm József

„azt hiszem, keresek (...) valakit,
akit ha megkérek,
hátat fordít.
és majd hagyja, hogy úgy nézzem”
Berecz Péter Áron

„A bábok között egy kardvirág fekszik. Miltonkapocs szúródik a sziromhúsába. A gondnok tűzi-fűzi össze ajándékkosarának tartalmát. A tűzőgép alatt egy régi papírpénz. Az egyes számú lakosztályban a bárónő beveszi a piruláját és lefekszik a díványra.”
Kántor Zsolt

„Van egy »kitaposott« fényképem, magam készítettem, rajta nem egyéb látható, mint a stockholmi csillagvizsgáló-domb nyulainak az ösvényrendszere, egyfajta porcsillag: addig szaladgáltak azokon a nyulak, míg láthatóvá nem lett. Az ősoduról van szó, mára már tele van odukkal az egész domboldal. Viszont ilyen »csillag« csak egy akad.”
Gergely Tamás

„...mintha valami varázstükör túloldalára billent volna ez a csodajármű, és nem tudná, a tükör melyik oldala is a valóság. A befejezetlenség eme nyitottsága rántja át a képet szemlélőt egy tudaton túli valóságba, ahol a képzőművészet eszközeivel leképzett állókép visszanyeri saját motorisztikáját, dinamikáját, ritmusát. A ritmus visszaszerzése pedig új meg- és felismerések felé vezeti Szajkó István műveinek szemlélőit.”
Fekete J. József

„Most meg, hogy ideléptem és kinéztem az ablakon, egy pillanatra tisztán láttam újra azt a szegedi oltárképet, és pontosan érzékeltem, hogy megmozdul a lándzsás katona.”
Balogh István

„A rezsón közben megfőtt az illatos kávé, porceláncsészék, cukortartó ezüstkanállal.
– Szóval elutazik? – kérdezte később Regina.
D. Lázár helyeslően bólintott.
– És mi lesz a honvággyal?
– Az én honvágyam az álmaim – mondta csendesen D. Lázár.”
Sinkovits Péter

Megjelent Sinkovits Péter Orfeum c. regénye
Farkas L. Zsuzsa illusztrációival

„most az van, ami látszik.
most látszik, ami nincs.”
Antalovics Péter

„Mert más az elmélet, és más a gyakorlat, ahol Ő elmélkedik, meg ahol ők szenvednek. Nem ismeri a részletet, részleteket, nem érzi például a levesük szagát. Illatát.
Ebben az illatban az isten. Ha már azt keresi következetesen. Vagy a földön rothadó test bűzében?”
Gergely Tamás

„Gyors tempóban mállani kezd a vakolat.
Röhögünk.
Kint a parkban Earl of Agram lefényképez.
Gépfegyverrel a Nyári Muzsika pavilon előtt.
Ahogy a fekete hattyúfattyúkat etetem tzatziki-salátával.
Ahogy üveges szemmel felakasztva lógok egy kandeláberről.
Zöld az ég és kék a föld.”
Jódal Kálmán

„Majd játszani kezd a regény,
mert unja önmagát.
Majd durcásan feláll az asztaltól.
Megszakadnak a viták.
Ő ezt nem csinálja tovább,
ki fog lépni a lapok közül.”
Kántor Zsolt

„Illik tudni, hogy az ellenfolyó nem pusztán a képzelet szüleménye, hanem létező valami, akárcsak a tengerek alatt eleddig feltárt folyók. Mint például az a hatalmas folyam, amelyet mostanában fedeztek fel a kutatók a Fekete-tenger vastag – szaknyelven szólva – fenékzetében. Megmérték és elámultak, milyen mély. Harmincöt méter, hossza háromszázötvenszerese a Temzének, s ha a felszínre teremtette volna az Úr, akkor a világ hatodik legnagyobb folyója lenne.”
Balázs Attila

Megjelent Balázs Attila Szép kis történetek c. elbeszéléskötete.
A fedélen Lázár Tibor festménye

„Emlékszem egy jó kocsmára
és egy Jukebox-ra, melyben
lakozott sok jó bakelit.
Stereo Elvis és ABBA.
Waterloo / Watch Out.
Abban az időben a hanglemez
B-oldalán is jók voltak a dalok”
Fenyvesi Ottó

„Hátha nem bicsaklik meg a hangom.
Hátha nem hallja meg senki.
Kidobott hangok az ablak alatt a sárban.
Ékszerek a nedves fűben.”
Benedek Miklós

„szívemben a lendület
rossz gépzajra vált
mielőtt elnémul végleg”
Verebes Ernő

„Gyere, kikötőről szól az ének,
bouillabaisse-t zabál az éj.
Betöltjük a következő lakást”
Harold Pinter

„Mi ez a csődület? Oda a kert! A pázsit! Letapossák a kamillát! Mit bámultok? Hogy nincs a külső fal? Hogy kiüttettem az ajtót, hogy felszedettem a küszöböt? Hogy faltól falig nincs más, csak a nagy semmi? Rajta, meredjetek híres ovilém szívébe, jól nézzétek meg a helyet, ahol az a nagy mű megszületik, szimatoljátok a csonka fal árnyékát, mit rejt, hát semmit, most még egy nagy semmit. De érjen csak ide az a hasáb! Befalazom, vele együtt magamat is befalazom.”
Vasagyi Mária

„szobor vagyok.
agyag vagy márvány
és a formáló kéz.
sárba vetett öröklét.”
Kormányos Ákos

„mielőtt
érkeznél felállok
ez az egész beláthatod
már egy csúcsra futott viszony”
Bartha György

„ősi lelkek,
imamormolások,
csodás gyógyulások,
újszülöttek
villannak elő”
Wilhelm József

„Postásfélének tűnt az illető. – Tizennyolc dinárt, vagy lelövöm – fenyegetőzött. Erre ő, Norton elkezdte tapogatni a zsebeit félelemtől remegő ujjakkal. Érthető módon megrémült, és szerette volna mihamarabb átadni a pénzt. De a kék ruhás türelmetlen volt”
Döme Szabolcs

„Szerelem k(ev)és
Egy bábu(t) hoz
A szél
Visz
Ér”
Lennert Tímea

„Oh, igen, kedves olvasó, akció van! Oh, igen! Csak Önöknek és csak most: B. O. remek történetei a nyúlfarkak (pszeudo)műfajából. Meg egyebek is kaphatók még itt csakugyan jutányos áron. Hajoljanak közelebb, szagolgassák csak meg. Forgassák csak a szemüket. Vitorlázzanak csak a fülükkel. Kóstoljanak bele, rágcsálják meg egy picit a kötet sarkát. Hurcolják be a fészkükbe, s töltsenek vele kellemes, borzongató és döbbenetes, mindenképp emlékezetes perceket. Megéri, biztosan.”
Balázs Attila

„ó, drága anyaföld, sztyeppés pusztaság, tenger acélkékje, a Calle Neptun és az Ariadnéról és Herculesről, meg más mitológiai hősökről elnevezett utcák helyén régi ösvényeket, macchiát és szúrós cserjét rőtté festve, egészen a kis hegy csúcsáig fröccsent az a vér...”
Vasagyi Mária

„Hány kiló angyal oldódik zápor közben a pocsolyákba, futott át az égben lebegő muzsikus és kissé talán zeneszerző gondolatai közt, miközben a színházklub teraszát nézte a magasból. Ahogy ráfókuszált, felfedezte az asztal alatt a kövezetre hullott fagylaltos kanalat, ami a Föld növekvő rezgésszámával megegyező ütemben vibrált, akárha néma riadót dobolna a gránitkockákon.”
Mihályi Czobor

Megjelent Mihályi Czobor Angyalok rozettája c. kötete.
Illusztrálta Szajkó István

„Közel a határ, jön a tél, mondta a férfi, én figyelmeztettem... Zémann kért még töltényt, a férfi kérdezte, puska kell-e? Vagy géppisztoly? A faluban szinte mindenkinek van, abban van erő, csak a géppisztolyt el kell rejteni, és ha baj van nehéz elővenni. Van olyan, hogy pillanatokon múlik az élet, mosolyogott a férfi.”
Kalász István

„Ekkor kelnek a farkasok és védtelen
álmom falujába, ahol a csodák késnek,
portyázni mennek.”
Maletaški Krisztina

„Itt a puhán ringó, mátrix-
szerű barlang: a vízzel és kavicsokkal telt lélek.
Áttetsző terepasztal. Pixel huszár fürdik benne.
Közben azt álmodja, hogy nincs jelen.”
Kántor Zsolt

„»Itt járt valaki«, mondta Vadmalac, alighogy kinyitotta a szemét, és a csupasz gerezdet megpillantotta.
»Itt járt valaki!« – a mondat szívét felderítette, lelkét felhangolta.
Úgyhogy a helyzettel megelégedve nyelte le a szájában melengetett szőlőszemeket.”
Gergely Tamás

„Nem tudok mosolyogni:
teli van ólmos vonaglásokkal az arcom,
mert álmodozásaim megölték
a mesék imbolygó, finom rezgéseit.”
Wilhelm József

„Letűrte hálóingjét, betakarózott, és egy pillantást vetett férjére. A férfi egyenletesen lélegezve aludt, olykor gyengén felhorkantott. A nő a sötét mennyezet irányába emelte tekintetét. Nem látott semmit, de tudta, hogy ez a semmi a minden. Visszafojtottan felzokogott.”
Sándor Zoltán

„...ha útközben, mondjuk, át kellett volna
valamit lépnie
Vagy a magasba lendül, mindentől, és mindenkitől
megcsömörödve épp,
Könnyen leeshettem volna, mint bármi más semmiség”
Radivoj Šajtinac

„mást nem is adhatok
ti csődbe ment ártatlanok
így maradnak arcaim
mind föltáratlanok”
Berecz Péter Áron

„elfekvő
lankás selymes
nőidomok
és a város
szerető”
Bartha György

„Áltatás naponta falrafesteni ördögi
felfeslett karmokkal fájó (t)esteket
nefájjon tovább lelkem(el)”
Lennert Tímea

„(Egy ember meghal,
három megszületik, a szomszéd néni
cukrot szór a kávéjába. Meghaltam.
Nem tudok elaludni.)”
Szögi Csaba

„Könnyedén felnyalábolta a férfit, mintha csak egy kisgyerek lenne, és elindult vele az ellenkező irányba.
– Hová viszel?
A fura szerzet elvigyorodott.
– Bízz bennem.
A Vámpír a sugárúti lámpákat fürkészve elnevette magát.”
Jódal Kálmán

„Napról napra magasabbra merészkedett, és hosszabb időt töltött a levegőben. Az állóképessége is fejlődött; olyannyira, hogy a tavasz beköszöntekor Lőwy már magabiztosan, gyors irányváltásokkal röpködött az udvarban ide-oda, mint egy óriási szitakötő.”
Döme Szabolcs

„amikor csupa murva a gang
a hintaló is kivan –
ki akarná a javam?”
Kántor Zsolt

„Az akció gyorsan lezajlott, a fedélzeten csak a sörösüveghegyek meg az eldobált transzparensek halmai – de már érkeztek is a takarítóasszonyok. Egy katona az asztalról összeszedett nyomtatványokat gondosan egy táskába helyezte.
A fedélzeten alig néhányan maradtak. D. Lázár az idős úriember felé fordult. Az merően nézett maga elé, majd mindössze ennyit mondott:
– Filmet láttunk, vagy ez a valóság volt?”
Sinkovits Péter

„Én ugyan hallottalak téged, elég tiszta volt a hangod, de nekem üvöltöznöm kellett... Ott könyököltem az asztalon, az ügyeletes tiszttel szemközt, a behemót katonai készülék mellett, és üvöltöznöm kellett neked... Üvöltöznöm kellett rád, hogy elújságolhassam neked, hogy holnap... Nem! Nem vasárnap volt ez... Szombaton hívhattál, ha jól emlékszem... Üvöltöztem, hogy elújságolhassam neked, hogy hétfőn utazok...”
Szabó Palócz Attila

„...valahogy nem is olyan könnyű ezekről a könyvekről beszélni, mert az az ember, aki a könyvet írta, az itt ülővel már nem teljesen azonos, mert elmúlt egy kis idő. Úgy érzem, hogy megírtam a könyveket, és elszakadtak tőlem, élik a maguk életét. Hogy a könyvben mi is van, azt az olvasók értelmezik ahogyan tudják, ebbe én már nem szólhatok bele.”
Ladányi István és Nagy Abonyi Árpád beszélgetése

„...életem már csak puszta újrajátszása az eddigi eseményeknek, a szereplők ugyan változnak, a szituációk azonban egy kaptafára végződnek. Félek, lassan ellepnek, megvakítanak a panasz burjánzó penészfoltjai.”
Orcsik Roland

„Olyan ez, mint valakinek a 37-es láza,
Hőemelkedés, de ő azért túlspilázza.
És ettől van az, hogy egy szép estéből
Drámai végszó lett, amit kitépett testéből...”
Gömöri Eszter

„WARNER: ...Mi a kisasszony kívánsága?
LEROY: Legnagyobb színházunkban egy főszerep?
WARNER: Vagy inkább a film? Az, 1966 óta tényleg a mi terepünk, nemde, Leroy?
LEROY: Ó, dehogynem, Warner. Egy titkos kis afférocska a függöny mögött, és máris kitárul az álmok világa!
TOMVÉTSZ: Az árnyak világa...”
Bicskei Flóra

„...vannak költők, akiknél dallamokat hallasz, ízeket érzel, de színeket csak Kosztolányi tudott megsejtetni, megéreztetni. Azóta szeretem a sárga színt, amióta Kosztolányi leírta, hogy »Legszebb a sárga. Sok-sok levelet / e tintával írnék egy kisleánynak, / egy kisleánynak, akit szeretek.« Azóta megértettem, hogy a lila miért »tréfás-lila...«”
Bogdán Józseffel Sinkovits Péter beszélget

„Azt hallotta, hogy a Hold egyre távolodik a Földtől, s egyszer majd elszáguld Nap körüli pályára. S akkor a Föld mágneses tere gyengül, más szóval megváltozik az ember. Akkorákat ugrik például a legkisebb mozdulatra, mint Armstrongék a Holdon, vissza kell fogni.”
Gergely Tamás

„Amikor végre kiürültem, boldogan hegesztettem össze a szétfűrészelt részeket. Kicsit csípett a forró páka, mégis örültem, hogy nincs többé mitől félnem.”
Orcsik Roland

„ Fekete rózsákkal
teli torkolat, akár egy trópus.”
James Henry Knippen

„Muszájból rajzolt furcsa ábrákat, s ilyeneket mondott, hogy ez a napfelkelte, ez hordó, ez apa, ez anya, ez pediglen a tökösrétes, de a vak is láthatta, hogy a hordója bizony nem hordó, inkább talicska, anya az ő rajzán inkább apa, az apa inkább anya, a naplemente pedig – ha megy le, ha jön fel a nap – leginkább szétmázolt tökösrétes.”
Balázs Attila

„Egy szó, s mint akit
fenéken rúgtak volna, felriadsz, kigúnyollak
a garbódért, céltalanul. Aligha. A végjátéknak
két arca van, figyelj! Gyerünk, próbáld meg.
Hot dog? Vadvirág?”
Rebecca Morgan Frank

„Amit az ember a szülővárosában keresne, azok a meghitt sarkok, helyek vagy részek, azok tulajdonképpen megszűntek, eltűntek vagy egy tisztító vagy pusztító szándék eredményként, vagy egyszerűen az idő rátelepült ezekre a helyekre, átfestette a szennyével, vagy éppen levakarta a patinát róla. Egyszerűen megszűntek, ezt tudomásul kell vennünk. Igazán érintetlen helyeket ott a hegycsúcsok körül talál az ember.”
Bodor Ádámmal Józsa Márta beszélget

„Halkan lépj, mert alszanak,
nyugodtan ők, az aljasak,
a végtelen fejek, a túlérett ringlók,
elvesztek régen, sok mihaszna ringyók.”
Berecz Péter Áron

„haldokol,
de a röntgen önmagában átfogó képet ad –
áttetszőbb, finomabb, mint az én életerős,
törékeny csontjaim.”
Christina Pugh

„Nézzük csak őket! A legtöbbről már a pörk is lehullott, de ez a kettő... öt... nyolc, vagy hány, nem látom őket jól (a hátamon lévőket nem is láthatom), még mályva-vörös és úgy ég! Kettőn már ott a hólyagocska is. Mint holmi gyöngyszemek. Vagy parányi kontaktlencsék?”
Jódal Rózsa

„Visszacsoszogsz vagy nyolcvan évet,
teástul, lepényestül, rezeg kezedben a műanyag
tálca. Egyenként felnéztünk, bólintottunk,
majd kicsúsztunk a padlón, lefelé, akár a halak
a holdfényben, vagy a búvárok a hajóroncs körül.”
Seán Hewitt

„(templom)egerünk haltestű fecske,
innensemerre-szigetecske...”
Lennert Tímea

"S mire valók, mondd, a képzeletbeli utak?
Este becsap az átszellemült kábulat,
s elpárolog a lelkesedés rendre.”
Kántor Zsolt

„mivel mart a kényszerképzet,
hogy üldöz a saját korom,
s hol álltam, lett ettől még szebb
a zentai óratorony.”
Babics Imre

„Fölváltva rikoltozta, hogy „onlájn vagyok, onlájn vagyok?” Meg azt, hogy: ”Halló, Zenta!”
Vadmalac a fészerben. Annak az ajtaján hol ki, meg hol be. Félõ volt, hogy kiszaladnak rajta a nyulak.”
Gergely Tamás

„Hic fuit Árpád Kollár,
most sem vett sörsajtot Zentán,
de vitt magával kettő anyakönyvet,
nem születik itt már...”
Kollár Árpád

„Ha egy nap elindulsz a törzsed harcosaival megünnepelni egy működő vulkánt, ne lepődj meg, ha egyszer csak a zEtnán találod magad. A kráter peremén lehet ücsörögni egy kicsit, ha éppen egy pékség terasza is, letesztelve a helyi söröket, és állást foglalni Jelen kontra Lav ügyben, vagyis hangolódni az esti bevetésre.”
Csendes Toll

„Repedt deszkán romos házak.
Behunyt szemem mögül kimászik
a tér, nevemet tudja, de leírni fél.”
Maletaški Krisztina

„az idő parttalan gurult
sikamlós pikkelyű nappalokkal
érintésük akár a halak”
Bartha György

Ezúttal én voltam az egér, aki dörzsöltsége dacára Sofi karmai közé keveredett. Ezek a karmok akaszkodnak a hátamba majd úgy öt év múltán a Négy évszakhoz címzett szálloda kényelmes szobájában, New York-ban. Ó, mennyire más lesz ott minden, mint Schütz szállodában télen, az életünkben fordulópontot jelentő hétvégén.”
Oto Horvat

„Ne próbáld meg zsákba tenni
És a hátadon szárazföldre cipelni
A világot”
Berecz Péter Áron

„lecsúszva a lelkembe zuhan,
koppan, mégis itt ülök
a küszöbön, és szerbül köszönök.”
Maletaški Krisztina

„Kivezetnek, és felszabadult kacagással háromszor megforgatnak a tengelyem körül. Aztán leveszik szememről a kötést. Nem messze kivehetők a város fényei, de itt csak föld van és mocsok.
A kezembe nyomnak egy ásót.
– Dolgozz, rabszolga! Gödröt akarunk. Embernyit.”
Jódal Kálmán

„állott, sekély, áttetsző
vízből jött világra
hol mély álomba merült lények élnek”
Radivoj Šajtinac

„az aggódás,
a szorongás már lefutott a lábunkba
és gyökeret vert”
Wilhelm József

„A tükrös polc beleremeg. Rézlábakon egyensúlyozó porcelán ágyunk nyomot hagy térdemen.
– Te vagy a legjobb barátom! – lehelem egy tricepszre.
– Akkor csókolj meg újra! – hörög fel a válasz.”
Mészáros Anikó

„A töprengés zöld. Ha mélyen hallgatsz, a kő neked löki a párát. A KOITUSZ EGY SZIGET. Benne a morózus fény szelleme lakik. Hemzsegő kék zselé.”
Kántor Zsolt

„A belső látomás így alakul át üzenetté; olyan ez, mint amikor a vízparton a kövek maguktól megmozdulnak. És maga is fénnyé változhat. Csak nyomja meg erősen két ujjával a szemöldökök feletti két pontot a homlokán. Ha nem megy, majd én megmutatom, ma este nincs fellépésem, s talán kihagyhatjuk a vacsorát...”
Sinkovits Péter

„A nő jókora adag örömöt hagyott maga után a tizenkettes szobában. Tíszicsi két tucatot számolt össze az ágyban, ott hemperegtek a kihűlt lepedőn, néhány a padlóra esett. Tíszicsi émelygett. Nem szerette a reggeleket.”
Balázs Gábor

„Körülöttem emberfejek róják a köreiket, akár azok az ismerős homokszemek a nagyi kertjében, amelyek olyan szépen pulzáltak a légben, a napfény ritmusára. Ezek a fejek mosolyognak, még akkor is, ha sírniuk kell. Velük igazán könnyű az élet. Mindig azt mondják, amit hallani szeretnél. Reggel beindul a mosolyjárat, s mosolyognak egészen a puha párnáig. Ott aztán sírnak.”
Berecz Péter Áron

„míg arról beszélt, hogy a kópé mosolyú delfinek nem csak szaporodás, bezzeg, puszta örömszerzés céljából is szeretkeznek, de még mennyire, egyik pillanatban előkapta fentebb már lefestett fakó alsónadrágjából hosszú, vékony, felfelé ágaskodó, a szemem láttára hizlalódó „virgoncka kukriját”, egyben elnézést kérve ezért a minden formalitást mellőző cselekedetért. Miként, mint mondta, másokat bosszantó örök infantilizmusáért is. Tettét magát azzal indokolta, így sokkal ihletettebben megy neki a mesélés...”
Balázs Attila

„A svéd kormány egyszemélyes biztosa szerint nem a politikusok kell meghatározzák, mennyi legyen a svéd farkasok száma, jelenleg különben négyszáz. Manning, akit két nappal korábban hamincöt év börtönre ítéltek amerikai titkos adatok kiszolgáltatása miatt, és kicsin múlott, hogy nem életfogytiglani büntetésre vagy halálra ítéltek, most nemet akar váltani, azt szeretné, ha Bradley helyett Chelsea-nek hívnák.”
Gergely Tamás

„rendelkezz velem! én vagyok a füstölgő pisztolycső, a ribanc az ágyadban, a legjobb barát, a rókalelkű tanácsos, a hazug, a tolvaj, minden, aminek csak akarsz. én vagyok a láncdohányos, bukott író, aki egyedül ül itt a szobában, és a vérével ír könyvet.”
Szentiványi Edvárd

„Télbe zárták ezt az embert
Télbe zárták ezt a gyermeket
Térbe zárták ezt a magzatot
Télbe zárták sejtek sokaságát”
Lennert Tímea

„Aztán, hogy tudatosodott bennem, nincs senki – te sem – aki rajtam segíthetne, ledermedtem. Megbabonázott a végtelen, síri csend. Talán sehol sincs ekkora mély, feneketlen, süket csend, mint itt, a végtelen hó és jég birodalmában. Nem tudom, mi történt aztán... Nyilván elaludtam. És jéggé fagytam.”
Jódal Rózsa

„kitisztult az ég,
te a tenyerem lettél,
én a combod,
valahol fölöttünk
beavató szikra-szirmok fakadnak”
Wilhelm József

„a kert várja nyíljon a kapu
a kertész vállán a kapa
nem törvényszerű”
Bartha György

„mutatóujjával a levegőbe bökött, ugye, hallja, a völgymélyben óriás pihen, teljes hosszában kitölti a földsüllyedéket, izeg-mozog felette a széles barna és az aprócska halovány kontrapunkt, azután itt illatoznak a lila és piros hangok a montre-ban, ez meg itt az emberi hang, ennek munkája egészen más, ne gondolja, fiam, hogy holmi csalékony küldísz, legyen szó falusi orgánumról vagy a párizsi Ste Trinité- vagy St Sulpice-templom orgonájáról, ahol a híres Messiaen és Widor... Szóval az emberi hang... ez az a hang...”
Vasagyi Mária

„Mégis eljött aztán a reggel, és kiszólt:
Túl sokáig ültél a homály székén, miszter,
de nincs mit tenni: fényre fogsz derülni,
s a csillapítók majd csillapítják a tengert.”
Pollág Péter

„Forzanto! Furioso! – villantak át a zenei műszavak a látványtól lebénult muzsikus (és egy kicsit zeneszerző) komor gondolatai közt. A látomás valóban dühödten, határozottan és erőteljesen haladt az utcán. Bizonyára az uszodából vagy a városi strandról tartott hazafelé, útiránya erre utalt. Viszont a fehér, alig a tompordomborulat alá érő, ujjatlan ruhát viselő lánynál nem volt strandtáska, sem napozógyékény, sőt egyedül volt, ami szépségét és fiatalságát tekintve eleve képtelenségnek mutatta, hogy vihar előtti fürdőzésből indulhatott volna haza.”
Mihályi Czobor

„A csend, amelybe ágyazódott, a legszebb szimfóniák háttércsendje volt. Úgy ömlött el felettem és bennem, hogy a saját lélegzetemet sem hallottam, lefojtott a döbbenet, melyet nem is a vadkörtefa látványa, inkább az addigi vakságom okozott. Üresen, gondolattalanul bámultam a fényképet, most már a másikat is, a déli irányból exponáltat. Azon is ugyanaz a fa állt...”
Verebes Ernő

„Felhajt még egy korsóval. A nagy munka után – mert 268 index-oldalt állított vissza, megengedi magának a lazítást. Vadmalac. A Mojo klubban Zentán, vagy a Kisrablóban a Zenta utcában Budapesten, nem mindegy, mégis valahol.”
Gergely Tamás

„Megnemszületett
Gyermeke minden nőnek
Van
Neveli magában
Hogy túlélje”
Lennert Timea

„ Mi ez? Reflektor? Hangszórók? Mindenféle csudagépek, amelyekkel még engem is egyetlen pillanat alatt celebbé tesztek? A ti rongybabátokká? No, nem! Abból nem esztek!”
Balogh István

„A levegő poros volt és száraz. Egy közeli sütödéből sülthús és fűszerek szagát sodorta a szél. Abban a keskeny sávban, mely az égboltból az épületek és a fák lombjai között látszott, egy buggyos, rojtos szélű, Afrika-alakú bárányfelhő lebegett.”
Döme Szabolcs

„Mélységes csönd van, ki tudja, mióta:
fekete buborékok a száj fölött, egyikben zigóta,
a másik hólyag börtön”
Beszédes István

„Egyetlen belégzés naponta
S már üdén és éhesen ébredsz reggel
Mintha a valóság egészet alkotna a képzelettel”
Radivoj Šajtinac

„Mert össze kell hangolni a bizonytalan pontokat
a látványban, és kell az acél hidegsége is,
hogy emlékeztessen, nem vetted le a cipődet,
mielőtt a zavaros vízbe gázoltál volna”
Hankó Tóth Ádám

„– Ugorj!
Ugrok.
Aztán kiderül, tudok repülni.
Visszaszállok a manzárdra és belépek a szobámba. Egy Red Bullt és néhány kotont tömök a zsebeimbe.
Hosszú út áll előttem.”
Jódal Kálmán

„rá „céloz”.
Céloz.”
Gergely Tamás

„Szíved hangja:
– Nekem sírni nem szabadna?
Most fakult olajvászonra fest
A semmi és a soha”
Baigaagui Alchoor

„Épp arra a napra rajzoltam meg a küzdőarénát, amelyben a robot megküzdött volna a többi szuperhőssel. Rengeteg részletet képzeltünk el, hogyan nézne ki a küzdőtér, a nézőtér, a környező várost is körülírta a fiú (mert hát egy igazi szuperhős kirepíti az ellenfelét az arénából, ugyebár)...”
Szalai Andor

„válogatott zenékkel bedugott fülek
sisakrostélyként
leeresztett napszemüvegek
összeszorított ajkak közt
nyerő ötletek”
Bartha György

„Az állandó áramlás hatására a növények hosszú, indaszerű levelei lassan hullámoztak. Az apróbb, színes díszhalakon kívül, mint négy úszó háromszög, négy, tenyérnyi nagyságú vitorláshal mozgott a növények előterében. Miközben az ide-oda mozgó halakat figyeltem, hirtelen eszembe jutott, hogy elfelejtettem megreggelizni.”
Döme Szabolcs

„Ceruzacsonk.
Kálvárián kereszt.
Gólyahír.
Színváltó kikirics.
Varsa térdig vízben”
Balogh István

„a kórház egyik padja elé kitettünk egy buszmegálló jelzést, és nagy betűkkel kiírtuk rá, hogy fél négykor indul a busz Vukovárba. Ajándékoztam neki egy karórát, amely állandóan öt perc múlva fél négyet mutatott. Életének utolsó napjait azzal töltötte, hogy ült azon a nyavalyás padon, és várta egy nem létező autóbusz érkezését...”
Sándor Zoltán

„Csupa barna és fekete.
Fonnyadt körte a világ.”
Szegedi-Szabó Béla

„küldjük el néha moziba, hívassuk meg randira,
rockkoncertre, utaztassuk át Európán,
beszéljen jól nyelveket, mindez egyszerű,
gyerekjáték, hisz Laura egész jó versalany,
csak be kell illeszteni a cím és az utolsó
mondat végi pont közé”
Csík Mónika

„...leszállt az est, a Tisza vize visszatükrözte a csillagokat és a város távoli fényeit, és ahogy az úszóház mellvédjénél a folyó felől felszálló hűvösebb áramlatoktól némi enyhületet nyerve beszélgettem a régi és újonnan megismert barátokkal, akiknek valahogy éppen sok mondanivalójuk lett a számomra, kezdtem úgy érezni, mintha visszakaptam volna valami régen elveszettet, elfeledettet, valamit, amiről nem is tudtam, hogy nélkülöztem sok éven át, nem is voltam tudatában, hogy hiányzott, bár hogy pontosan mi hiányzott, azt nehezen tudtam volna megfogalmazni.”
Mikola Gyöngyi

„oly soká csak mást
ölelve feküdt, más öleléséből
merített nyugalmat...
Miután már elfeledte belül a tárgy
magaölelő, szomorú-boldog magányát,
hogy a szerelem leginkább önmaga forrása,
s benne a mozdulatlan testek mind
magukat ölelők”
Beszédes István

„Először is félreértettem az ereszaljt a címben. Mondhatnám, hogy innen a vágyódásom a fiktív görög város, az antik Mediterráneum romjaira épült Eressza iránt. Ahonnan a nyugodt, érdek nélküli szemlélődés pozíciójából lehet elmondani kommentárjainkat közös dolgainkról. De Eresszát nem találom. A dolgaim hol ezzel, hol azzal közösek. A megszólalásmódok a megszólítottól függően alakulnak.”
Ladányi István

„Elindul, majd egy kis térre érkezik. Egy fehér tornyú templomot lát, és ekkor eszébe jutnak a sárga, fojtó otthoni délutánok, a méla a harangszó, a kutyaugatás, a lebegő porszemek a fák levelei között átszűrődő fénycsíkokban, eszébe jut az álmos bácskai városka, amelyben úgy alszik minden, mintha a világmindenség tévedés volna.”
Nagy Abonyi Árpád

„megláttad végre
az összképet
ismeretlen barátom
mondatod magammal viszem”
Czirok Attila

„Felhők
Emberi és égi
Emberiségi”
Lennert Timea

„Csak abban voltam biztos, hogy az utolsó lehetőség kötötte a lányhoz, akit magával vitt az öröklét túlsó partjára. Holott vihette volna a lakására is, egy számára kétségtelenül hétköznapibb és kiszámíthatóbb helyre, hiszen régen együtt éltek, de akkor kárt tett volna a berendezésben, kigyulladhatott volna az egész épület, túl sok lett volna a mellékszereplő. Csak az igazán mély érzések képesek a szeretetnek és a gyűlöletnek ilyen irreverzibilis és elkeseredett végleteire.”
Kontra Ferenc

„egy szerető karjaiban
mi lehet durvaság
mi a gyengéd kényeztetés”
Bartha György

„»Nó belensz«, motyogja Vadmalac. Nem mintha angolból doktorálna, hanem mert szerinte így nagyobb hitele van a szónak. Kifejezni azt akarja, hogy eltűnt az egyensúly az életéből, megszaladt a képzelt fogaskerék.”
Gergely Tamás

„A falnak támasztottam a biciklit, majd felálltam a vázra és bekukkantottam az ablak résein. Homályosan láttam a gyertya pislákoló fényében, de így is világosan ki tudtam venni mire készül Lópata. Egy kötelet tekert a lámpa köré, majd hurkot a nyakára. Ijedtemben dörömbölni kezdtem az ablakán:
– Hé, Lópata, mi a fenét csinálsz? Elment az eszed? – kiáltottam teli torokból. Lópata úgy nézett az ablakra, mint aki nem hisz a fülének.
–  Te vagy az, Spenót? – kérdezte.”
Orcsik Roland

„A párna, amit az arcára szorítottam, fényes volt a köpettől, senki se látta, csak a másik néma halálraítélt, riadt, gúvadó szemekkel túlnan, a szemközti ágyon. A dobozt meg az öngyújtót kivettem a zsebéből, beleerőltettem a farzsebembe – ősz volt, azt hiszem, meg tél, és nem éreztem mást, csak homlokomon egy rozsdás vasdarab hűvösét.”
Szilágyiné Szabó Ágnes

„ó hát csak nyugodtan
rakjatok be a gumiszobába
engemet s nem törik nem
reped meg körülöttem a
világ kérge”
Szögi Csaba

„...még irodalmi szárnypróbálgatásaim idején, Gerhard elolvasván egyik kísérletinek vélt novellámat, furcsa megjegyzést tett. Még ma is hallom rekedtes hangját, és látom, amint sárga zakójában felém fordul, és így szól: Hans, te mimózairodalmat művelsz! Meg kell vallanom, csaknem a kezdő írók érzékenységével reagáltam, de aztán a nyelvembe haraptam”
Nagy Abonyi Árpád

„Amivel vastagon áthúzod
a ...szót, a kereszt
most fogva tart”
Verebes Ernő

„A kissé még kábult Alajos úgy bámult utána, mintha irgalmatlan szakadék mélyére tekintene, szinte maga is beledőlt a mélységbe, és szinte az időtlenségből riadt vissza a jelenbe, amikor az ezüst vagy alpakka kanál – Alajos soha nem adott a világi hívságokra – a laminált padlóhoz csapódott."
Mihályi Czobor

„»Forradalom« – suttogom magamban –, »penészes cyber-szaloncukor-forradalom. És ha felgyújtanám őket?«
Lekuporodok egy padra a Šekspirovában, és sírva fakadok. Jégkockák hullanak ki a szememből.
»Szar« – állapítom meg durcásan és némán. – »Nem adtak hozzá kétszersültet... Miért nincs senki, miért nincs senki, vazze?«”
Jódal Kálmán

„– Kitettél magadért – dicsérték a vendégek, mikor már a desszertet is felszolgálták.
– Hát ha ti tudnátok – bosszankodott Vadmalac, de csak magában – ha ti tudnátok, hogy a semmiből... Mint ahogy Jézus öt hallal jóllakatott egy vendégsereget.”
Gergely Tamás

„Azt álmodta, hogy barackot vásárol a zöldségesnél. A ládákban halmokban állt a hamvas barack, de mint minden álomban, valami rosszra fordult. Várnia kellett. Valami vénasszony állt előtte. Csúnya volt, morcos és – Peđa tudta – gonosz. Hájhurkák tarkították kidudorodó erekkel hálózott lábát, könyökét széttárva tömte a lédús gyümölcsöt szatyraiba. Amikor Peđa végül sorra került, már nem maradt a szép barackból”
Predrag Crnković

„Olyan ez, mint amikor egy szikláról a mély vízbe ugrunk, de mintha nem mi döntenénk el, hanem a nyelv dönti el bennünk, hogy egyszercsak már ott is vagyunk ebben a vízben, és ilyenkor kialakul egy egymással párhuzamos két nyelvi folyó az emberben, és a belső nyelvünk is kettőssé válik.”
Ana Ristovićtyal Orcsik Roland beszélget

Sokáig epitáfiumokat fabrikált sorra valamennyi osztálytársának és az iskola tanárainak, de miután pár hónap elmúltával Herr Lehmann, a matematika professzora, feltehetően végelgyengülésben, hisz már a nyugdíjazás küszöbén állt, jobblétre szenderült, Gerhard nagy hirtelen felhagyott nem csupán az epitáfiumok gyártásával, de a latin levelek és versek írásával is.
Oto Horvat

„Pedig gyakorolhattátok volna a csevegést a világ összes nyelvein, ahogy velem is teszed. Aztán nem győztünk volna ámuldozni a dolgon. Már látom is a dolgozat címét: A kortárs pornográf társalgás lexikonja és szintaxisa.”
Milenko Bodirogić