„A befelé vezető út magányosan szűk,
eltorlaszolják a díszletek. Belső ügy,
hogy felismered-e az átalakulást”
Kovács Smit Edit

„Az interneten pásztázva figyeltem fel egy női arcra. Pontosabban a tekintet szomorúságára: lehúzódott a széles állkapocsig, rávetült a nyakat körülfonó fehér gyöngysorra, amely egyébként zavarta az összképet; ott éktelenkedett a ruha mély kivágása felett, a gyengédségükben is erőt sejtető vállak átlójában. A szemek visszanéztek, ezt azonnal konstatáltam...”
Sinkovits Péter

„én vagyok a nevetségesebb, mégis te sírod el
magadat többször, habár azért jöttél, hogy
belenevess a világ arcába..”
Celler Kiss Tamás

„Sötét van, a sarokba pillantok. Szögletes piros számokkal világít az órás rádió. Apu elindul felfelé. Hallgatom a fa lépcsőfokok roppanásait, a vaskorlát csikorgását, ahogy megszorítja.”
Döme Szabolcs

„ha beengedsz a termőföldedre
én simára ölelem az életed hektárjait”
Bíró Tímea

„Emlékszem. Egy időben a tengert szerette. Én meg Courbet képeit. Másoltam. Sokat? A Forrás! Azt nagyon szerettem. Olyan – szép! A felbőszült kis-Napóleon, a III. Napóleon ostorcsapása? Rémlik. Fürdőző nő a forrásnál? Nem. A cseresznyefaág a dúskeblű, lágy hasú, parasztarcú nővel?”
Jódal Rózsa

„A külvilág hírei csak a városkapukig jutottak.
És a város lakosai egymás szórakoztatására történeteket meséltek.
Éveken keresztül meséltek szabadulásról zenéről napfényről terített asztalokról.”
Benedek Miklós

„Guten Tag, bitte, diese Hund sucht seine eigentümer... Was? Ausziehen? Aber wo... unbekannte Adresse? Andere Stadt? Welche? Nein, kann nicht ihre Briefen mitnehmen, ich kenne ihr nicht... Jajj, Farkas, nyomukat vesztettük.”
Szalai Andor

„A szemzugodban kerestem helyet magamnak,
puhát, bolyhosat,
mindazonáltal…
a pislantásaid komoly kihívások a számomra”
Wilhelm József

„az ősi erőt elnyelte a halványbarna mindenség
csak a sodródás örök
hiába fenyeget a kiszáradás”
Törteli Réka

„Ha most verset írnék, talán el lehetne játszani az ablaküvegen hangtalanul keresztülfúródó holdsugárral, ahogy megpattan, irányt vált, gellert vet (ezt már használtam nemrég, más kontextusban) a gyíkocska szivárványpikkelyén, de ez most nem vers, így egyszerűen csak telihold van. Kicsi gyíkocska kúszik, ágyak között-előtt-alatt, megáll, dermed, óvatosan körülnéz...”
Tóbiás Krisztián

„Sok éve már, akár fülembe zümmögő legyet,
szeretném agyoncsapni a nagyon egyszerűt,
és azt is, ami összetett”
N Czirok Ferenc

„Ötvennégy év alatt sok mindent el lehet mondani, versben is. De milyen üzenete legyen az utolsó könyvnek? Vagy legyen-e egyáltalán bármilyen üzenete… Azaz létezhet-e szándéka a költészetnek?”
Sinkovits Péter

„kíváncsian a belső tájra,
belép”
Beszédes István

„A meggymagok
a talpadhoz ragadnak
A szerelem kék és visszavág”
Lázár-Szűcs Anikó

„A földalatti zöld
Nap legtörékenyebb leánya
Megszökne
A fal fehér szakállából”
Vasko Popa

„Közben arra gondolnék, hogy kutyául érzem magam, és ez csak rosszabb lesz, mert jönnek a mínuszok. Jönnek a mínuszok, ugatnám a mikrofon habkönnyű szivacsába. Erre csupasz, és mit sem sejtő énem megkérdezné az operatőrt, hogy ő érti-e, mit ugat ez a dög. Fázik, nem?”
Hernyák Zsóka

„Egyszer csak egy szekrény nagyságú könyv ereszkedik a nézőtérre: a Derű! s a lapok közül előbújik Donna Manna és hegedül: az egész Galaktika egy breviárium!”
Kántor Zsolt

„Az személygépkocsi tulajdonképpen nevetséges szerkezet: egy doboz négy kerékkel, és gurul alattad. De kényelmes, meg lehet vele képeket szállítani. De kisebb méretű képeket biciklivel egyaránt lehet hurcolászni. A nagyobbakat pedig lehetne szamáron is.”
Szajkó Istvánnal Virág Zoltán beszélget

„Egyetlen hatalmas, pattanásig feszített
vászon vagy. Minden mozdulatod pontosan jósolható,
követhető hullámzó rostjaidból.”
Kormányos Ákos

„Néha megálltam és felnéztem az égre: az utca két oldalán lévő komor, szépnek nemigen nevezhető épületek csaknem összeértek a magasban. Eszembe jutott a Függőleges erdő, azaz a milánói Bosco Verticale, az olasz nagyváros egyik viszonylag új nevezetessége. A két, száztíz méteres lakótorony homlokzatán annyi fát, cserjét és egyéb növényt ültettek be, amennyi általában egy egyhektáros erdő területén található.”
Nagy Abonyi Árpád

„Egy pillanatban pedig ismét elértem a teljes ébrenlét állapotát, amelybe ha többször visszatérsz félálomból, nyugodtan el tudod felejteni az alvást arra az éjszakára: rájöttem, hogy a zeneszám ismétlődik, a zongora bevezető hangja után a fülemben szólalt meg a vokál tökéletes mása: Boglárka altatót énekelt nekem.”
Szalai Andor

„Az életem úgy alakult, hogy szertefoszlott fölülem a haza. Így élem meg. Ez tény. Hogy ez jó vagy rossz, ezzel nem foglalkozom. Ha a történelem példáit tekintjük, rengeteg helyzet fennállt, majd tovatűnt. De aki akkor élt, az átélte. Ahogy én is, az én életemben. Megéltem azt a momentumot, pillanatot a valóságban, amiről másoknak csak elképzeléseik lehetnek. Ezért is éreztem fontosnak megfogalmazni a hazához, az otthonhoz fűződő gondolataimat, hogy feloldódjanak, megszűnjenek ezek a kérdések.”
Szűgyi Zoltánnal Virág Zoltán beszélget

„Patinás arany kiskanállal tejeskávét kavar reggel, vajas kiflit csinál, mintha anya is akarna lenni, nem csak apa. Nem szólok neki soha, annyira ügyetlen és kedves így. Sokat sírok miatta, amikor nem látja. Reggel bepakolja a táskánkat, tízórait készít, nem engedi a nagyinak, mindig ő akarja. Nagyon sovány és sápadt mostanában, és mintha távol lenne mindentől, ezért nagyon erősen szoktam ölelni az esti meseolvasás után.”
Bicskei Flóra

„Nézem a pompás kétségek
szokásos vonulását az arcokon,
várom, hogy váratlanul megrezdüljön a sors”
Wilhelm József

„– Ha a „minden olyan, mintha az volna” tévképzete uralná elménket, a fogalmakat összekevernénk tulajdonságaikkal. A kés belevágna saját pengéjébe, a szappan mindig tiszta lenne, a színpadon nem léteznea fehér meg a fekete, és a halál előbb-utóbb könyörtelenül végezne magával.”
Verebes Ernő

„tényleg szeretnél úszni / fekete-fehér / ősfilmben”
Bartha György

„ – Valaki már igazán segíthetne! – méltatlankodott kétségbeesetten Butler. – A fejem lelóg, jobb karom a hátam mögé csavarodva, félig az asztalon fekszem…
– Türelem, bizonyára rövidesen jönnek megint! – csillapította Scarlett.
A fekete csipkével hímzett fodros ruhája meg sem rezdült rajta.
– De hol lehetünk?
– Talán egy hotel étkezőjének kistermében. Közel a konyhához: tányércsörgés a mosogatóban, pohárcsörömpölés a söntésben, tálalói ajtócsapkodás. Hallod, ugye?”
Sinkovits Péter

„...tagadjátok meg Éneászt és fogadjátok el Piuszt, mondá, szégyenében az Euráliusznak és Lukréciának történetét szellőztető szép históriát és a rózsaillatú disznóságos verseket meg nem született opuszokként kezelte, miért is nagyot zuhant szememben, de mit rinyálok itt össze neked, honunk bukásának sarkalatos oka nem ez volt, ez a pápai önmarcangolás, sem az oktalan pocskondiázás, sem a hálátlanság, mondanám, inkább az önáltatás és pöffeszkedés a királyok és főurak portáján...”
Vasagyi Mária

„és még azt is mondod, hogy mifelénk
ez a világhoz ügyetlen, de legalább szerethető,
ez a nemzeti fajta – csak itt se nem óvják,
se nem simogatják.”
Celler Kiss Tamás

„Úgy vonultam végig a szobán a sérült talpú és elkopott sarkú cipőkben, mintha egyenesen a mennyországba tartanék. Anyám hangosan nevetett, de titkon attól félt, hogy megbotlok a parkettalapok közötti résekben, és eltöröm a lábam. Azóta csak rések és szakadékok vannak, egyenletes talajon nem is tudunk járni.”
Bíró Tímea

„...mégis visszatromfolnak a pálmák és némely kúszók, amazok könnyeden hajolnak a napsugár felé – a hierarchia alattuk lézengő alagsorát már-már halálba fojtják, összecinkosodva lebbentgetik lombjukat az esőerdő kellős közepében, szoknyás balerinák egy fönséges teátrum színpadán –, emezek sercegve ölelik halálba a gyanútlan bokrot!, s tovább nem tűrve a horrort, megszakítám: fűzfák!, törzsek vérét szívó fekete borostyán!, de a tudor türelmetlensége nem ismert határt: zsongó, susogó cserje!, büszke bambusz és palánkgyökerűek!, árnyéktűrő gyönyörűség!, páfrány és ezernyi zsenge törzs!, dzsungel!, berkek berke!, gyepszint párás homályában lebegő vitorlásvirág, zsenge békeliliom százszám!, s közbevágtam: nádasok, rétek, tocsogó!”
Vasagyi Mária

„Kozmikus, időmentes víziók. Jó leírni. Legyenek ilyenek. Öntörvényű, új eszmeiség, a lakozás „jótékony” öröme. Meg a többi mítosz. Végre álljanak talpra! Ez egy megszeppent korszak. A személyazonosság-lopás ideje.”
Kántor Zsolt

„én dolgozom, apa, csak színlelem, hogy ülök.
mint azok a fák, amelyek állva haltak meg,
de szék lett belőlük.”
Celler Kiss Tamás

„a gondolatok kékjéhez képest
szürke montázs a felvétel
kilátástalanok a fények”
Bíró Tímea

„Nincs generáló generációm, / sem sajnálatra méltó operációm. // Mégis vagyok, 1956-ban / ébredek kórházkirakatban.”
N Czirok Ferenc

„Elásta a képeit a kertjében hatvanévesen, jelezve, hogy felhagy a festészettel. Majd néhány év múlva kezdte kiásni némelyiket, mert nem bírta elviselni, hogy nem csinál semmit.”
Kántor Zsolt

„Jakab épp a tulipánokat becézgette, mikor két szál között rátalált a lekváros muffin receptjét is tartalmazó írásra. Gyanakodva körbenézett, majd hosszú percekig vizsgálta a sorokat, azt találgatva, kinek is szólhatnak. Akár ő is lehet ez a bizonyos idegen, s való igaz, még sosem evett felfújtat.”
Mészáros Anikó

„mikortól számítódik az
amikor elmúlt az idő
hol az a pont
a szakasz vége”
Tóbiás Krisztián

„A fotelben ült, kezével egy, a pulóveréből kilógó vastag gyapjúszálat morzsolgatott, és a rossz időről beszélt. Ezt a zöld pulcsit az öt hópehellyel a mellén, a hatvanadik születésnapjára kapta. Anyám a piacon vette, és a hópelyheket maga varrta rá. Minden hópehely egy évtizedet jelent, mondta miközben apám igyekezett átdugni fejét a szűk galléron. Idővel majd kinyúlik, tette hozzá.”
Ognjen Spahić

„Házak levegőben.
A város eltűnt. Nincs villany,
nincs tűz, és a levegő is ritkább.”
Fenyvesi Ottó

„Már ezért is izgalmas munka az írás. Mint mondtam, utazás. Akár vissza az időben, az ókorba vagy még régebbi korokba peregrinálsz. Vagy előre. Meg a jelenben. Amennyiben van jelen. Szerintem nincs: csak múlt van és jövő. A jelen azonnal múlttá válik.”
Vasagyi Máriával Fekete J. József beszélget

„Az igazgató hívja a gondnokot, a gondnok meszel,
Az éjszaka meg fekete betűket hagy a fehér falakon,
A diákok pedig azt találgatják, ki lehet az írás szerzője.”
Enes Halilović

„Úgy gondoltam, hogy azokban a dolgokban, amelyeknek a dokumentumértéke kifejezőbb, mint minden más, Danilo Kišnek adok igazat, aki szerint, ha egy szövegben túlságosan sok a metaforikus elem, akkor az elkerülhetetlenül hazugsághoz vezet. Így ezt igyekeztem kerülni.”
Csorba Bélával Virág Zoltán beszélget

„jobb, ha azt a példányt, amit elégetnék,
Ismarnak ajándékozom,
hogy leendő svájci patikusként emlékezzen majd
a napokra, amikor a tetőmön
a gránát ütötte lyukakat foldozta be”
Izet Kiko Sarajlić

„Néhány óra alvást követően vacogva ébredt – pedig bizony nyár volt, forróság –, mire Édes Annája hozott neki egy vizespohár pálinkát, hiszen ez ilyenkor a leghatásosabb medicína. Larsen kapitány engedelmesen el is kortyolgatta, ezúttal bőven fogyasztva mellé csapvizet is, amit délelőtt elmulasztott megtenni, és a végén jobban is lett tőle.”
Szögi Csaba

„A kirakat elé álltam és belebámultam. Annak a büdösnek, úgy látszik, tegnap kreatív rohama volt. Valamilyen, tán indiai isten fényképét tette a kirakat közepébe. Az istennek emberszemei és emberszemöldökei voltak, de az ormánya elefántormány volt.Ez az ember-elefánt egyik kezében valami bogyókkal teli edényt tartott. A többi három kezében, mert a szörnyetegnek, amennyire láthattam, négy keze volt, valami gallyacskákat, valami baltákat, megmagyarázhatatlan tárgyakat tartott.”
Jelena Lengold

„Kosztolányi imákat szőtt. Mint a líra papja.
Ady a mindenséget mártotta habba.
Szép Ernő nem kényszerítette a Szót. Érni hagyta.”
Kántor Zsolt

„Vadmalac a barátjára gondolt, költő az illető, mit küldhetne neki… Egy verset? Vagy az van neki…? Egy rúd szalámit? Azon töprengett, ő minek örvendene a legjobban? Megtanácskozta Malackával a dolgot, megegyeztek abban, hogy ajándéknak még mindig a szó a legszebb.”
Gergely Tamás

„Sarkig kitártam magam,
hogy láthatóvá váljék
a bennem kitöltetlenül tátongó valóság”
Wilhelm József

„Én beszélgetni szoktam az Istennel.
– Mit szoktatok beszélgetni?
– Hát… Én kérdezem, megtörölgetted-e a csillagokat a sok portól? Elhessentetted-e a rézfaszú bagókat a fákról?
– És mit mond az Isten?”
Cs. B.

„A lény testének anyaga, összetétele, állapota változik. A védelmi objektum is állandó átalakuláson megy keresztül. De a test és a fejbunker változásának sebessége és módja különböző. Kapcsolat azonban mintha lenne közöttük. Ha testében a lény valami kellemetlent érez, vagy érzékeinek horizontján ismeretlen, szokatlan jelenségbukkan fel, azonnal, pánikszerűen a fejbunkerébe húzódik vissza, és jó ideig elő sem bújik onnan.”
Döme Szabolcs

„– Ezt egyszerűen nem hiszem el! Tíz éve a legutóbbi társasággal szinte pontról pontra ugyanígy jártam! – Most már röhög, újra belekarol Ninába, és battyogunk tovább. És tovább. Időnk? Mint a kender.
Egyszer csak az előttem baktatók újra megtorpannak. Melléjük zöttyenek. Előttünk egy végtelen, meredek lépcsősor, vagy ezer szűk fok lefelé, kopott téglákból kirakva, még mindig síkosan az iménti zivatartól...”
Szögi Csaba

„Vigyázz, / félrecsúszik / maszkod. / Reped is már, / s mögötte / egy újabb
maszk. / 2 for €15. / Valahol / harangoznak. ”
Lázár-Szűcs Anikó

„Kényelmetlenül fészkelődtem a kicsi kosárban, közben hangos szipogással sajnáltattam magam, de úgy tűnt, Margit engesztelhetetlen. Mondj valamit, kérleltem, de a barátnőm büntetésképpen makacsul hallgatott. Három napig maradtunk így: Margit a konyha közepén állva, meredten bámulva a semmibe, én pedig változatlanul a fészekben szorongva.”
Hernyák Zsóka

„lendülnék túl azon, / mit a számtalan / bús, idegen szerepkör / már ránk aggatott”
Szabó Palócz Attila

„Rendezgetnénk az emlékeinket, miként évfordulókon szokás, bár utólag nem könnyű eldönteni, mi tekinthető hitelesnek, ráadásul közölhetőnek is; előfordulhat, látomások világítják be mindazt, ami volt, így megbicsaklunk az önismeret felé vezető rozoga lépcsőkön. Az igazság mindig megdöbbent. Olykor elszomorít. Leegyszerűsíti a megfejtést.”
Sinkovits Péter

„Sírboltban (f)élő aggyal.»Le kell hajolni. Hogy eggyé váljunk a csillagokkal.«”
Lennert Móger Tímea

„Lenyelted volna a pfefferónit. (?)
Nem kellett ahhoz „bimbózó, érzékeny lánykának” lenni, amilyen apa elmondása szerint az a Gréti volt. Akit, ugye, a gólyák dobtak be a kéményen húsvétra. (Legalábbis anyukájának egyik butácska vicce szerint. Engem nagyon idegesített ez az egész történetben.)
Szóval, Antonius és Kleopátra szeretett nagyon sok időt tölteni együtt. Miután erről meggyőződtek, lett is több gyerekük.”
Balázs Attila

„Jaj, és újraolvassuk a régi könyveket:
a tehén tőgyén a mindenség lakmározik.
Kotorászni, matatni,
kicsit szétturkálni a lényeget.”
Fenyvesi Ottó

„A tettenérés pontosan a könyv középen nyílik.
Az in medias res kezdés önmagát szövi tovább,
s a párbeszédek egymásba láncolódnak.”
Kovács Smit Edit

„Belénkhal(lja). Az időt. Nem. Lehet. Megállítani. Hólyagos a sarkam. Talpam az úté. Visszajárok. Fáradt. Vagyok. Kevés magamhoz.”
Lennert Móger Tímea

„Vakondpecsenye szaftjába tunkált kenyérbél, facsípa, disznózsír, kecskeháj és sok ismeretlen eredetű drekk. Dobseggű gyerek lettem, idomtalanná hájasodtam a disznóbűzben, már óriás voltam, de csak dagasztottak, pfuj, émelyegve gondolok a házra, ahol minden, fal és kilincs és párna és ajtó és szülőim csókja zsírtól síkosult és a hizlalásomra lemészárolt állatok lelke szüntelen sivalkodott a konyhabűzben...”
Vasagyi Mária

„újra és újra befészkelődik hozzám
a kénye-kedvét követő figyelmem,
valamint
a forgatag megzabolázásának
akarata.”
Wilhelm József

„A betűk számomra nem… Hogy is mondjam? Persze, írok sokszor neveket meg minden egyebet. De nekem a betű nem a tartalom hordozására való, hanem a vizuális értékeit szeretem megmutatni. Meg ezt az oldalát keresem, kutatom. Eleinte finn újságokat tudtam beszerezni az egyetemről, és finn szövegeket vagdostam, azokat ragasztgattam. Hogy ne lehessen érteni, a szöveg micsoda.”
Csernik Attila

„A telített élet nem ömlik ki. Mondatfoszlány kering a memória körül, majd leszáll a tegnapi vers-szigeten. Az íze felkúszik a nyelve hegyére!”
Kántor Zsolt

„egy teljes nap árnyékban
idővel a babér is
virágot hozott”
Bartha György

„Leguggoltam és a lapátra sepertem a betűket a parkettáról. Aztán a lapátról a zsákba csúsztattam Jaskowot betűről betűre. Néhány szem a parkettadarabok közötti szűk illesztésbe szorult. Ezeket nem tudtam kipiszkálni.”
Döme Szabolcs

„nem számít rá hogy belülről érkezek
különös nedvek olajoznak itt
ahogy felszippantom akadni kezd a gépezet”
Kormányos Ákos

„Egy nagy és méltóságteljes hegyvonulat egyik kisebb orma alatti lankán dolgoztunk, alattunk kristály patak szaladt, hatalmas haltej-darabokra emlékeztető fehér sziklák között. Szemben velünk a nagy hegység, az ilyen helyekre mondják a koreaiak, hogy ott kétszer kel fel a nap.”
Eugenia S. Lee

„Mézködben úsztam
a tisztásunk felett,
hullámot vertem”
Kovács Smit Edit

„Aztán tovább úszkálok. Olyan könnyű vagyok. Testetlen. Nem érzem a testem! Próbálom magamat megérinteni, megfogni. Kitapintani, egyben vagyok-e? És nem megy. Mi történt velem?”
Jódal Rózsa

„Meg hát itt van ez a Rét. Tele finom fűvel, s még a harmatnak sem kell megcsillannia rajta, hogy szép legyen. Egyforma, amíg a szem ellát. Egy-egy virág töri meg a zöldet, de azok meg külön-külön szépek, láttál te bárhol is, bármelyik mesében csúnya virágot...”
Gergely Tamás

„Váltsunk hajót és alsóneműt, mint az egyszeri utazó, és jobban tesszük, ha ezután minden kapunál a nevén szólítjuk a kapust!”
Szeles Judit

„Halk brácsaszó éled a szennyesláda felől. Paul Hindemith mester helyett Verebes Antal, alias Puszi bácsi telepedett be, Csepűrágónk legénykora ismert zentai brácsásikonja. Kalapján por, göröngyöcskék. Megmozgatja állkapcsát, hunyorít, kezében megáll a vonó, mosolyog és rákérdez. Úgy jártál, fiacskáim, mint a villanyégő? Csüngsz, lógsz, oszt ég a beled?”
Balogh István

„Szifó visszasüllyesztette kézfejét a zsebébe. Igyekezett kitapintani, megfogni valamit. Egy doboz cigarettát és hozzá öngyújtót húzott elő. Megállt. Bal tenyerét körívbe hajlította, hogy óvja a gyújtó lángját. Mintha szürke tinta folyna szét az áttetsző levegőben, csavaros füstfodrok bomlottak szét.”
Döme Szabolcs

„elmagyarázta, hogy jártában-keltében, Meseországban találkozott valakivel, aki hol nagy volt, hol kicsi, bár mindig ugyanakkora volt. A többiek voltak túl nagyok, vagy túl kicsik hozzá képest…”
Gergely Tamás

„Hogyan mérjük le a mesét? – tanakodott sokakkal a fejedelem. A serpenyő egyik felébe belerakta dagadt és bekötött összeírásai köteteit, a mérleg másik serpenyőjébe pedig ugyanolyan, de üres lapokkal bekötött könyveket tett. A különbség csupán a felhasznált tinta súlyában volt kimutatható.”
Goran Petrović

„Most is tétlenül várom a másképp lesz idejét, de amióta beléptél hozzám, általad tudom csak felfogni igazán, milyen az, amikor valakinek felszívódik az illata, és üres szemgödröket hagy maga után a pirkadatban.”
Wilhelm József

„Zegzugos utcákon sétáltunk a hatvan emeletes belvárosi felhőkarcolók alatt, megleltük a régi város egy apró, ott felejtett negyedét, ahol még valódi faszénen sütötték a húst, és helyben készítették malomkeréken a tofuhoz szükséges szójabab darálékot.”
Eugenia S. Lee

„A teherszállító repülőgépből a bruttó – tehát a szállítóládával együtt mért – négyezer ötszáz kilogramm tömegű szállítmányt hidraulikus emelőkkel és két daruval vették ki. A rakodás, valamint az ilyenkor szokásos formalitások elintézése után az különös óriási csomagot szállító járműkonvoj – a Budapesti Rendőrfőkapitányság szíves közreműködése nyomán – rendőri felvezetéssel tette meg a reptér és a Budapesti Állatkert közötti utat.”
Szeles Judit

„próbáltam túlkiabálni a tengert
Edit figyelme süllyedőben
kövér vízcseppek ültek a csontjain”
Bíró Tímea

„Kiszámolták, milyen nehéz lesz.
Nem szervezni publikumot, csak hagyni.
Hagyni, jöjjenek, ha akarnak.
Vajon hányan lesznek?
Nehéz hagyni, csak így, hogy jöjjenek.
Nem kell hagyni.
Akkor inkább ne jöjjenek.”
Verebes Ernő

„Mióta misztikusan lét-gondolkodom,
a metafizikát is sutba vághatom”
Csorba Béla

„Elkerülhetetlen a makogás,
ha vissza vagy előretekintek
– fényesre suvikszolt szemgolyókkal –
a sérthetetlen öröklétre”
Wilhelm József

„rózsatövek
(katonás) rendben”
Bartha György

„Az ember szeme árok. Nincs annál magányosabb hely. Ott lenni. És nem ott lenni. Ahol kell. Senki ne(m) mondja meg. Mit csináljak. Az égben csend van.”
Lennert Móger Tímea

„Az igazi meglepetést mégis az jelentette, hogy ennek a szobának végre ablaka is volt, pazar kilátással a vágóhídra. Győző élvezte a kissé állatszagú, de mégis friss levegőt. Örült annak, hogy szabad idejében a leölt állatok vonaglását nézegethette. Rájött arra, hogy ez milyen szép. Ismét boldog volt! A régi pásztormulatságok jelenetei jutottak újfent és újfent az eszébe, miközben foszlani kezdtek a gyermekkatonaként elkövetett vérengzéseinek emlékei.”
Wilhelm József

„Többször most már magányosan, / ritkábban másokkal, / de akár egyedül, / akár másokkal: / élj békében magaddal.”
Fehér Kálmán (1940–2017)

„Amióta néhány éve az iratokat nézegetem, igyekszem félretenni azokat, melyek érdekesek (vagy talán érdekesek lehetnek), feljegyezve, hogy az aktába rejtett történet miről is szól. Amikor a 12639/4 számú aktát vettem kézbe, úgy tűnt, hogy nem is kell átlapoznom, ott állt az iratborítón, hogy miről van szó. (Legalábbis azt hittem, hogy ott áll.) Aztán ez változott. Amikor végigolvastam a papírokat, úgy tűnt, hogy a dolgoknak van egy másik értelme is.”
Várady Tibor

„Azt mondják, én öltem meg őt, / a nyugdíjas fő rendőrvezetőt, / aki velem együtt benne volt…// De ez csak afféle koholt, / aljas rágalom.”
Csorba Béla

„Viszont a kemény orosz télben, ha befagy a szent és mindent tudó Volga anyácska vize, vásott kölykök a jégre merészkednek, csizmájuk vasalt sarkával szikrázó aranykacsát rúgnak, amely egy pillanatra megelevenedik, és azt suttogja:
– Kedves Vologyánk kívánsága beteljesedett.”
Balogh István

„Apa megállás nélkül ordibál. Anya azt mondja, hagyjuk, a rák beszél belőle. Ilyenkor hatalmas a szája, biztos azon mászott be a testébe. Pálinkával locsolja, hogy ússzon az állat. Anya a baltát az ajtó mögé állítja.”
Bíró Tímea

„Emlékszem a következő napfelkeltére. Tudtam, hogy már csak egyszer láthatom a napot. Különös, de nem éreztem nagy félelmet. Csak bizonytalanságot. Különös sehovasemtartozás-érzést. Bizsergést. Fájdalmat. Reménytelen ürességet. De nem sírtam. Te sem. Sétáltunk, gondoláztunk, a legszebb ruháinkban. Bort ittunk, a legjobbat és a legzamatosabbat. Szeretkeztünk egy kis sikátorban. Viperát láttunk, és egy fekete pillangót. Aztán, a házunk előtt egy fehér galambot.”
Bicskei Flóra

„Nyakába vett a nyűg: / én a nyűgön, a nyűg alattam./ Békét reméltem, / de csomagolni nem hagyott.”
Kovács Smit Edit

„Itt csak akkor szokás beszélni, amikor már nagyon muszáj, figyelmeztette Milka-Dilka Nikander Luxot. Minek folyton csiripelni?
Néha csak úgy jön magától. Hogy megszólaljak, hogy mondjak valamit. Mit tehetnék ellene?, mentegetőzött Nikander Lux.
Majd én segítek, hogy leszokjál róla. Ha mondandód van, ezentúl leírod, jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon...”
Döme Szabolcs

„békák ölelték a szirmokat./ és a szirmok tűrték. / ők pedig bekötött szemmel vártak / fáztak./ már csak a másodperceket szerették volna magukhoz szorítani.”
Benedek Miklós

„Ott álltunk hevesen lihegve az általam kiásott gödör fölött. A feliratot némi kapkodás után sikerült ráragasztanom a keresztrúdra, de Jóska lecövekelt a frissen kihányt földkupacon, és tapodtat se mozdult, mikor odacipeltem a készítményemet. Már majdnem annyira elfogott az indulat, hogy szívesen pofán vágtam volna, elvégre az én házamban, a saját kertemben azt csinálok, amit akarok, de éreztem, hogy valamit nagyon titkol. Nem meri kinyögni, ami a bögyében van.”
Gobby Fehér Gyula

„rózsatövek / (katonás) rendben / megmetszett vesszeik / nyílt ágas korona”
Bartha György

„Beköltözött a villámba, befeküdt az ágyamba, kifizettette velem a számláit meg a „füves” adósságait, közben arról pletykált, hogy lóg a mellem, visszeres a lábam és fel akarom varratni a tokám. Úgy kihajítottam, mint egy rühes macskát. Mit képzel ez? Csak azért, mert tizenöt évvel fiatalabb? Na és? Egy nyálas kezdő! Elvárta volna, hogy énektanárt is én fogadjak mellé, és a szerepeiért is én kérincséljek.”
Jódal Rózsa

„Fúdd vagy pengesd? Énekelj-e mellé? Nyilván a fejjel lefele
lógatott szilén esetében megszületett az éneklés egy sajátos
alfaja is: az ének fordítása. Meglehet, továbbadni már nem
érdemes, ez az ismeret már sem lehet széles körben
hasznosítható. Haszontalan, nem életigenlő tudás. Illetve,
ha azon vagyunk, hogy az ismeret mindenki számára
hozzáférhető legyen, a nyúzókés buzgó forgatói, az esztétikai
vetélkedéseket csellel vagy hatalmi szóval eldöntő párbajhősök
csak elmélyült tanulmányokat folytatnak e tárgyban...”
Beszédes István

„Most már kellően érett vagy, itt az ideje, hogy megtudd az igazságot. Benned meg bennem meg még sok más emberben van valami közös. – Az elnök letolta a nadrágját, hátat fordított, és megmutatta Rolandnak hatalmas farkát, amely most élénken lengett, miután hosszasan lógnia kellett a nadrág szárában.”
Vojislav Radojković

„Temesvárott, már az érkezésekor az a hír járta, hogy soha nem néz tükörbe, amerre jár, még a kutakat is betömeti, hídon átkelve pedig csak maga elé néz. Így jött ő annak idején a Bánságba, ahol érkezése első estéjén elrendelte, hogy minden órát gyűjtsenek be, és vessenek a város körüli mocsarakba... (Így próbálta megépíteni a saját örökkévalóságának tornyát, nesztelenné és örökkévalóvá téve önmagát.)”
Milan Micić

„O. R.: ...Tehát, önéletrajz… most akkor hogy állunk ezzel erotikus téren? Elég sok „cinciminci” történet van benne. Kezdve az apatörténettel, aki az első bácskai nudista. Nagyon humorosan van megragadva, ahogy kiteríti meztelen nők képeit, nem is tudom melyik, erotikus magazinból…
S. A.: Erotski Dodir.
O. R.: Igen az. És akkor ott nudizik egy erdőben. Ezzel tulajdonképpen azt akartam szemléltetni, hogy az erotika milyen hangsúlyt kap a szövegben. Van is egy olyan mondat a regényben, hogy „Úgy érzem, pina nőtt a homlokomon.”. A harmadik szem, amivel te látsz, az tehát egy pina?”
Orcsik Roland – Sirbik Attila

„Az amerikai közönség meg a nép, azt hiszem, még mindig ilyen nép él ott, kint. Elfogadnak mindent, ami új. Nincsenek előítéleteik, hogy hogyan öltözködsz meg mi van rajtad, hadd ne részletezzem. Ez engem teljesen fölszabadított minden alól. Bátran fogtam ahhoz hozzá, amit a mai napig is csinálok. Ma is azt vallom, hogy nem érdekel a közvélemény meg az, hogy a külvilág miként reagál az én munkáimra. Én ezt magam miatt csinálom.”
Csernik Attilával Virág Zoltán beszélget

„Késő éjjel van, hanyatt fekszem az ágyon; a televízió képernyőjére meredek. A Music Deluxe tévécsatorna éjjeli adása megy. Lassú dzsesszmuzsika szól, miközben a helikopter lassan köröz az éjjeli Manhattan körül. A kivilágított felhőkarcolók olyan közel kerülnek, hogy úgy érzem, ha kinyújtanám a karom, megérinthetném őket. Látom, hogy hatalmasak az épületek, a lassan haladó autók apró pontoknak tűnnek.”
Nagy Abonyi Árpád

„A néző (az olvasó) megismétli magában az alkotófolyamatot. A szövegbe kódolt iránytű a befogadóra mutat. És ráhelyezi a terhet. Aszalt szó-csutkák, kék szótövek főzeteként konstituálódik az opus.”
Kántor Zsolt

„Kórházi ágyban tért magához. Kisvártatva egy váll-lapos farkasember lépett be, köszönt, aztán elismerően biccentett. Angolul szólította meg, hamisítatlan oxfordi kiejtéssel, de az óvónő kiérezte belőle az egészen enyhe, azonosíthatatlan akcentust.”
Jódal Kálmán

„hatalmat teremtünk a rutin fölött,
az időt formátlanul hagyjuk,
és az öröm gömbölydedségébe veszünk.”
Wilhelm József

„opálzöldben / vibrál // sajgó / arcom // lehullnak / rólam // a / virágdíszek”
Maurits Ferenc

„Ez vagyok én e pillanatban.
– Akkor ez egy pillanatfelvétel?
Megetetem a kutyákat.
Nem fér hozzá kétség: vagyok.”
Böndör Pál

„Nikander Lux magára öltötte a ruháit: kopott vászonnadrágot, szürke pulóvert.A festményeket nézegette a falon.Felemelte a kezét, forgatta a tenyerét, álmélkodva nézte a saját ujjait. Majd ezt mondta: A jövőben a kezemmel fogok inkább beszélni. A kezem lesz a szám.”
Döme Szabolcs

„Hová tűntek a nagy mellű lányok
az Ady Endre utcából,
leköltöztek tán a messzi Délre,
hol fartúró berberek és bantu négerek
fenyegetik őket méretes furkósbottal”
Szögi Csaba

„tévelyeg
botladozik
minden emberünk
városaink
falunk
tanyánk
elterül”
Fehér Kálmán

„Vért vettek
sűrű mondta az orvos este lefeküdtem kételyeket
rakosgattam hajnalban nyúzott jelen jött-ment az előszobában”
Kalász István

„és a koromfekete tintát
issza be úgy az ebédlőasztal
mint formiae tengerpartjának homokja
cicero vérét.”
Tóbiás Krisztián

„Újratanuljuk az olvasást ezekkel az alkotásokkal, megértve azt, hogy a betűket nem csak mint tartalmi egységet lehetséges elolvasni, hanem érdemes azok vizuális értékét is megfigyelni, és így az írott képeken nem keressük többé görcsösen a betűkből összeállítható értelmes szavakat, helyette bátran elmerülünk az új oldaláról megismert, régi kedves ismerősünk, a betű, és az általa megformált kép formai szépségeiben.”
Szarka Mándity Krisztina

„ötven dinár a gyanta
mormogta apám
drága ez a művészkedés
de még lehet belőled
a csillagban zenész
a szabósegédeknek mozart
nem imponált”
Csorba Béla

„Régóta szerettem volna eljátszani Beckettnek az Ó, azok a szép napok! című drámáját, ami szinte monodráma. A férfi partner ott ül a háttérben, és nem szólal meg, de mégis ott van, hogy a nőnek legyen kihez beszélni. Ott arról van szó, hogy a nő szeretne elénekelni egy dalt. Egész idő alatt szeretné elénekelni a dalát, de nem tudja, hogy mi az. Na, ez volt az én hangköltészetem. Hogy a hangköltészetben én is el szerettem volna mondani azt, amit nem lehet leírni, vagy idegen nyelvre fordítani. Beckettnél nyakig be van ásva a földbe nő. Én ezt el szerettem volna játszani.”
Ladik Katalin

„egy test meleget ad le egy másik testnek,
mérföldkövek nőnek ki a földből,
sorsokat cserélnek életekre, ilyesmi.”
Celler Kiss Tamás

„... ennek a semmibéli vágytúltengésnek tünete, hogy eligyekszik mellőled minden mutus csácsogás, nincs kérdés, nincs válasz, nincs emlékezés, csupán sejtés van, s úgy érzed, ezt is elenyészti a némaságok némasága. De nem! Mert ahogyan OTT a Mindenség rendbe rakja rakoncátlan hullámait, előbb-utóbb itt is folytatódik a hangtalan csevej, süket duma, önmutogatás, és az őszinte szövegelés csakúgy, mint a pompakóros, pöffeteg proccok zagyválása a régi mederben ömleng.”
Vasagyi Mária

„földmérőnek kéne lenni tán
álmatag
kicentizni minden lépést
akár visszafelé is
eljutni valahogy
bármi áron
a rettegésen túlra”
Szabó Palócz Attila

„Porcelán pingvin. Egy törött, poros, porcelán pingvin állt a hűtőszekrény tetején. Nem volt csőre. Kicsit úgy nézett ki a csőr helyén barnálló folttal, mintha festőmaszkot viselne. Marcel Conran az előszobában, a fali tükör előtt állt. A saját arcát nézegette, jobbra-balra forgatta a fejét, grimaszokat vágott.”
Döme Szabolcs

„Hátratekintgető figyelemmel
fújtat a bennem élő szétszóródás,
horzsolások csúfítják öngúnyom,
de gondolatmélységeiből meggyőző
döbbenetek araszolnak elő...”
Wilhelm József

„megjön az egészen érdekes hangú, kondorokker stoppermadár,
hogy mindketten időmértéktelenül a nyelvünkkel játszhassunk”
Vass Tibor

„Most az emlékekből levágok.
S a lomtárt, mint egy alexandriai könyvtárt
újraírom. Majd kivárok.
Csupa akvarell. Sárga nyakkendők. Kék ingek.”
Kántor Zsolt

„Megfájdult a szíve Őzitének ezekre a szavakra, úgyhogy nem mert az Andersen után beállni, hanem a sokadik könyv után remélte megtalálni a helyét.
Az sem hagyta nyugton, okítani kezdte.
– Én Hauff-meséket tartalmazok, »Há«, téged meg Gergely írt, »Gé«, nem ismered az ábécét?”
Gergely Tamás

„Átjárás. Két időszámítás és hely között. Nem ott lenni. Ahol a másik. Ott lenni és nem ott lenni. Nem ott lenni és ott lenni. Az agyad és a(z) (sz)íved közötti úton. Az elméd és a szellemed közötti úton. Vagy két utca között. Van veszély.”
Lennert Móger Tímea

„...vagy fél évezrede hozzád beszélek néma nyelven, melyről a Földön senki tudósnak ismerete nincsen, itt viszont mindenki érti Bábel zavarát feledve, fényt és árnyékot, jelent és jövőt nem ismerő világunkban végtelen kapocs közöttünk, örökbeszéd, parancs és szükséglet, tér és idő hangtalan szavai a Semmiben, tarka gyülegbe elegyítő szakadatlan közlésáradat.”
Vasagyi Mária

„Hosszú tegnapok poklán át szőtte
hernyóselymét a Pillangó
a szigetkert-úton.
Hosszú tegnapok sodorták végtelen
habra a Rózsa sóhaját…”
Kovács Smit Edit

„A vörös orángután bólint a víz alatt, homlokcsontja súrolja az enyém. Sztrókom van, kérdezem, de csak a buborékok halk bugyogását hallom, ahogy áttörik a víz felszínét. Az orángután megcsóválja a fejét, és elmosolyodik, az enyhén hullámzó vízen keresztül látom, ahogy vörös pofája kajánul vicsorog felém. Nem, ordítom, és nyitott számon beáramlik a víz.”
Hernyák Zsóka

„Láttam mások lábnyomában guggolni,
egyszer szertartásosan csöndet majszolt,
és esős időben
pocsolyák tükréből lesi pillantásom.”
Wilhelm József

„Miamiból egy egész cirkuszos
karavánt vittetek át egyszer Caracasba.
A Karib-tengeren mindig kellemes volt az út,
a legboldogabb időszakod töltötted akkor.
Kövér jointokat szívtatok.”
Szeles Judit

„A falu közepén állt az iskolánk, a világháborús emlékmű mellett, a polgármester azt mondta, lesz új épület tornateremmel, új tetővel, lesz tanműhely is, de nem lett, semmi sem lett. Az új tanár filmet vetített, jeleneteket a német életből, Hans und Gerda bevásárolnak, csokit vesznek, das ist gut, sonkát Muttinak, születésnapot ünnepelnek, főznek.”
Kalász István

„eddig hurcoltalak el
úgy tudtam
itt már a határ
megszűnik tér és idő”
Bartha György

„Fura volt ezt énekelni, olyan, mintha hazavágynék, mint a katona a dalban, pedig erről szó sincs. Jó itt nekem, ott pedig még jobb lesz, ahová megyek. Germany! A többiek úgy ismételgetik ezt, mintha varázsszó lenne. Germany. A Kánaán.”
Kalapos Éva Veronika

„szürke festmény születik városperemi dzsungelekről. és világvégi színes metropolisz rajzolódik ki egy-egy vázlaton. hova juttat a nyugalom. az izgalom.”
Lennert Móger Tímea

„a betöltetlenség
csak úgy tökéletes,
ha az idő fricskája mégis szárnyakat ad,
ha a tudásnak nem csak a zsengéjét élvezzük,
és, ha önfeledten sétálunk
a váratlan helyzetekben”
Wilhelm József

„.... Megy az utcán,
kerülgeti a meglepő aknákat. A kirakatokban
rendkívül elegáns a depresszió és a bánat.”
Kántor Zsolt

„Van egy szemölcsöd, egy horpadás a halántékodon, ami kicsit sós a könnytől, van szempillád is, ami lefolyt sírás közben, a tied a karom is, amit párnának használsz, van a tenyereden összeérő élet- és sorsvonal, van egy vonatod is, amiről reményeim szerint lekésel…”
Vladislava Vojnović

„A fejemben lejátszottam, hogy jutottam idáig, felidéztem Szikkadt barátom buliját, a bérelt kurva félmeztelen asztaltáncát, a vidám pohártöréseket, aztán amikor kibattyogtam a tanyáról az almafákhoz…”
Orcsik Roland

„A szél azonnal ölbe kapta a papírlapokat, és finoman a vízre engedte mindegyiket. Ami a könyvemből megmaradt, a kemény borítót, a könyvcsonkot meglepő, figyelemreméltóan tomboló dühvel hajítottam a vízbe. Úgy úszott V-alakban a víz színén, mint egy furcsa tutaj...”
Bicskei Flóra

„Jó lenne végre, ha megmutatnád magad bennem is, jó lenne majd akkor ezt látni: levethetetlen vagy, mint a bőröm, hatalmas, erős, szavakkal meg nem szólítható.”
Celler Kiss Tamás

„Kaj sanas, Devla, kaj sanas kérdezte anyám rémülten, amikor apám este fáradtan hazaérkezett. As, mekma, bes miro, suttogta apám és lerogyott az ágyra. Ahogy ott fészkelődött az ágy rugói zenélni kezdtek.”
Bogdán József

„A munkások küszködnek, hatalmas kalapáccsal meg feszítő csákánnyal törik a padlót, hogy a helyén új készülhessen. S akkor előbukkan egy hatalmas gyökérzet, amely teljesen épen maradt meg a föld és a beton közé ékelődve...”
Sinkovits Péter

„Nem látszani öngyilkosság. Levetkőzni hősi halál. Újjászületek. (Szó)képek deformálnak.”
Lennert Móger Tímea

„Összeköltöztek, szétköltöztek…
Idegenek egymásra nyitottak.
Agyaggá taposott levett ruhák.
És függönyszárnyak is, felkötöttek.”
Beszédes István

„markolva a fehéret
tördeltem az önfegyelmet
kibuknak belőlem
a hazugságaid”
Bíró Tímea

„ Annak a metálzenekarnak az énekese, akiről az Outcast című könyv szól, mondja a könyvben, hogy szerinte az a jó metál szám, ami megtörténik két-három perc alatt. Ha nem történik meg egy szám ennyi idő alatt, akkor annak nincs értelme, az gyurmázás, az sehova sem vezet.”
Kiss László és Orcsik Roland (egymással) beszélget

„Szerintem monológot írni, egy másik ember hangján megszólalni nehéz. Nekem nem nehezebb egy énekesnő monológját megírni, mint egy testépítőét. Mert testépítő sem voltam soha. A nyelvet ugyanúgy meg kell konstruálni. Az egyik ugyanúgy egy szubkultúra, mint a másik. Benne kell lenni. Annyit fogadtam meg, hogyha nőkről írok, akkor nem fogok ezen szórakozni.”
Dragomán Györggyel Józsa Márta beszélget

„Az érintésem emlékét
gyakorlod –
hogy vigaszod legyen,
ha kell.”
Kovács Smit Edit

„elgyengül és meggyászol,
mindegy neki:
vénséget ölelő koporsó vagy fekete jászol,
belőled él, mint a penész”
Wilhelm József

„A lányok osztrigáit fogja ép fogait megőrző pofájával lefetyelni. Nincs is annál hatékonyabb afrodiziákum! Cápafogsorát óriásira tátva elnyelte gyorsan önmagát, és a kulcslyukon át hamar beszivárgott a kastélyba.”
Szögi Csaba

„minden a fejedben van végeredményképpen. Az isten hangját máshonnan nem tudom beletenni a szövegbe, nem olyan, hogy veszem a fát és megrakom tüzet. A probléma nem is annyira a fejjel van, mint inkább a szellemiséggel, a szellemmel. Vagy az érzéssel, ami összehozza a művet.”
András Sándorral Ladányi István beszélget

„Ez játék a tűzzel, már amennyire annak, hogy írni, köze van valamilyen tűzhöz. Játék a tűzzel, mert könnyen rutinná válhat, könnyen fölemészthet minket ez az újabb és újabb próbálkozás arra, hogy ne a szonett győzzön le minket, hanem mi győzzük le a szonettet.”
Markó Béla és Elek Tibor beszélgetése

„Domonkos megfigyelése felerősíti azt, amit én el akarok mondani a világról. A sok kegyetlenségről, a háborúkról, a szenvedésekről, a betegségekről. Minden benne van, ami az embert kegyetlenné teszi. De erre nem figyeltek. Hogy keze sincs a figurának..”
Benes József és Virág Zoltán beszélgetése

„Nem félek, tíz mondat elég,
hogy bárkit megszeressek, mindegy,
hogy ő beszél vagy én.”
Celler Kiss Tamás

„Géza kapcsán a legfontosabb tudni, hogy faszagyerek. Mást róla csak tudniillik, akinek nem illik, ne vegye magára. Géza általában nagyon jól érzi magát a bőrében. Csak az ünnepek után van egy kis gyomorsava.”
Hernyák Zsóka

„Miért jött ki a fülén a nyakkendő csücske, nem tudta, de annál boldogabb volt, amit ő – természetesen dánul – így fejezett ki: »apáca godlob, godlob!«”
Gergely Tamás

„Nem hagytál te el senkit, mindig elvakultan ragaszkodtál mindegyikhez, és ragacsos, arctalan, nyúlós masszává váltál, amit alig tudtak levakarni magukról, amikor egy idő után megcsalnak. Röhejes vagy ebben a gatyában, a görbe lábaiddal, amelyek olyan szőrösek, hogy ha erre jár egy vadász, akkor le talál lőni, mert azt hiszi, hogy egy elhízott vadkan került elé.”
Vojislav Radojković

„százezer évvel ezelőtti állapotok
között. az életet az kapja, akibe
a legtöbb élet költözött.”
Antalovics Péter

„Mind itt voltunk a halál öreganyján kívül. Mintha alhatnékja volna, a disznó is hallgatott. Közöttünk egyedüli pőreként sem szégyenkezett, s nem félt. Orrlyukaiból pára tört elő, a sparhelton pedig szinte már felforrt a nagy vájdling víz. Tarzan nadrágszára alól kivirított a csíkos pizsamanadrág, a piros vájdlingon pedig együgyű fehér pöttyök díszelegtek.”
Vule Žurić

„Bár mitől lenne jobb egy juharfa koporsó egy konyhaszekrénynél?”
Mortitia Schaegbecourt

„Megtörtént egyszer,
hogy megszerettem, egy pillanatra tán.
Akkor valóban értékessé tettem.”
Ratko Petković

„Isten veled, Szerbia, és veletek, idióták, akik nem szerettetek! Remélem, a magyarok lőni azért nem fognak! Nem mert félnék, én nem szeretek félni, bár a pszichológia tanárnő szerint a félelem nem egyértelműen rossz dolog. Csak akkor rossz, ha nem tudod, mitől félsz.”
Vladislava Vojnović

„Érzem a szárazföldet a lábam alatt. 99
százalék szénhidrogén vagyok.”
Ej Koh

„– Marhaság ez a nap. Még hazugságnak is szar.
– Egy jó hazugság jobb lenne?
– Egy jó hazugságot legalább tudnék tisztelni.”
Kalapos Éva Veronika

„Lemmy rengeteg volt önmagának,
nyomta hát ezerrel s többel.
Ütős volt, mint Sziveri a költészettel,
mert mindig több kellett fejben-szívben,
nyolcezer-száz Volt a májban”
N. Czirok Ferenc

„Megtörténhet, hogy utólagos korrekcióról van szó, tehát az ember lohol és siet megvalósítatlan álmai meg elvégezetlen feladatai után, de az is lehet, hogy ez az egész csak egy kísérlet. Avagy: az élet egy kísérlet, amely végül adós marad a válasszal, mely irány lett volna a követendő.”
Sinkovits Péterrel Beszédes István, Hugyik Richárd, Nagy Abonyi Árpád és Szögi Csaba beszélget

„A barlanglakó istenlét halandóvá teszi emberét. Igazi életet akar. Ezt a sziklaszéli szédülést. Egymás kezében.”
Lennert Móger Tímea

„ezek a történetek már napjainkban játszódnak, tehát a 2010-es esztendőkben, közben mindig visszautalok a kilencvenes évekre is. Megjelennek az újgazdagok, de rendre a gazdasági átalakulás vesztesei is, az elszegényedett nyugdíjasok, a kiszolgáltatott újságírók, a politikusok... Mindez bizonyára összefügg azzal, hogy újságírással foglalkozom, olykor talán tudat alatt is.”
Sándor Zoltánnal Sinkovits Péter beszélget

„...gondolkodom azon, hogy milyen színházi előadás vagy esetleg film plakátjai lehetnének a Benes-képek. Bársonyszékbe süppedős, könnyed szórakozást ígérő előadásoké semmiképp. Ezeknek a képeknek ugyanis nem célja a gyönyörködtetés, a kikapcsolódás helyett a valóság lélegeztetőgépre szeretne bennünket kötni.”
Szarka Mándity Krisztina

„Se zár, se kulcs,
se előre, se vissza.
Magam vagyok
a madár,
s a kőkalitka”
Vankó Gergely

„Luca kirázza keményített kötőjét, pajzán prózavers koszlott magocskái kapaszkodnak szélbe. Tavaszra kikelnek mezőkben.”
Balogh István

„most kezdett el
hinni istenben
összekulcsolt kezei
tartják a testet”
Bíró Tímea

„Az az igazság, hogy módfelett kedvemre volt Vörös Macska feneke. Ez ilyen egyszerű. Nem is tudnám megmondani, mit is szerettem ebben a nőben legjobban. Bőre tapintását? Illatát? Testének domborulatait? Talán azt lehetne mondani, valahogy mindezt együtt.”
Döme Szabolcs

„Az élet
– általában –
gyengéden bánik a holtakkal.”
Wilhelm József

„Az éveken át szorgosan gyűjtögetett Magyar Szók, Családi Körök és Hét Napok utolsó példányait tavaly Mikuláskor tüzelte el. Másnapra egyszerűen nem maradt újság a házban, amellyel be lehetett volna lobbantani a csomóba kötött gyömölcsfaágakat, ezért mindent tűvé kellett tennie a néhány papírfecniért, pár hasábnyi politikáért meg szépségtippért.”
T. Kiss Tamás

„Dombok között haladt előre
a japánkertben futó patakok mellett,
hogy útja a vizek fölött végül elvezessen
a Teknős-szigeten a halhatatlansághoz.”
Kovács Smit Edit

„Végre határoztam, a néhai Wittikayer Ottótól teszem függővé a döntésemet. Mostantól nem érdekelhet más, az sem, hogy tulajdonképpen miért döntöttem így.”
Kollár Árpád

„Érted? Ő egyszerűen képtelen kilépni a maga négyzeteiből: akármilyen lépéseket tesz, mindig ugyanakkora területen mozog.”
Natalija Grgorinić – Ognjen Rađen

„Mióta lélegzik szemével a gyerek?!, kérdezte a felháborodott anyuka a szülésznőtől, aki lehajtotta a fejét, miután maga is belátta, mekkora sületlenség futott ki a száján. Ugyanis a baba a fejére húzta a pelenkát, csak az orra látszott ki, s egy pillanatra úgy tűnt, mintha a szeme kigúvadna az erőlködéstől.”
Orcsik Roland

„Aztán a naplemente jön barackmagillatú kéményfüsttel, égőarany és vörös tónusú, alkonyi, ecsetből fröccsent fényekkel. Egy nyugágyban szőke nő. Sörényében óriási csat: fekete pók.”
Kántor Zsolt

„Egyébként a halálom nem érdekes, elhanyagolható. Inkább a szerényke hontárs emlékezetre lenne némi panaszom, de nem szeretnék állig merülni a keserűség tengerében. Kollektív amnézia, ennyi. Hűdéses elmezavar, mindegy. Elnézést, hogy így váratlanul életjelet adtam magamról, ám mások példáján eo ipso felbátorodtam.”
Balázs Attila

„nem ismert más életet
szenvedte a kötőanyaghiányt”
Bartha György

„Távol állt tőlem, hogy meg akarjak halni, főleg nem ilyen távol a konopištěi kastélytól, és végképp nem utolsó gyónás, áldozás és kenet nélkül. Kora ifjúságom óta arra vágytam, ha majd egyszer üt az órám, hogy lelkem visszaadjam az úrnak, azt majd távol a világ zajától, baldachinos ágyban, feszülettel a kezemben, bíborosok, püspökök, gyerekek, unokák, és a monarchia gyászoló népeinek küldöttsége körében tegyem meg. És mi lett a vége?”
Svetislav Basara

„rorschach-teszt a világ
és füstté lesz benne minden ember
amikor lassan
ragacsossá parázslik a csikk”
Tóbiás Krisztián

„Várom.
Rohadtul várom.
Persze semmi visszakocsi.
Hanem valami más kellene.
Valami egészen, egészen más.
Teszem azt, a kvantumvilág.”
Jódal Kálmán

„Meghalni újra. A madarak hangja Istené. Isten ember-hangon szól, amikor hallgat.”
Lennert Móger Tímea

„– Azannya! – kiáltották szinte kórusban a nebulók. – Tigris? Párduc?
– Nem mindegy? – kérdeztem. – Valami macska. Látjátok, mászik be a firhangos, muskátlis, zsalugáteres ablakon.
– Mint egy házicica!
– Nincs is muskátli! – rikkantott valaki.
– De volt – mondtam. – Egy falusi ablakban mindig van muskátli.
– Itt leverte a macskacica! – röhögtette volna a társait az előcsahos.”
Balogh István

„Hallgatnak-e róla
Akiknek szavuk van
Aki betéved
Függetlenül
Ül
Figyel és remél
Hatalmat nyel”
Lennert Móger Tímea

„Beletúrt az egyik rétesbe, elgondolkozva a villájára szúrt egy darabot. A porcukros forró olajon megcsillant a napfény. Az asszony a szép, hosszú ujjait nézegette. Büszke volt a kezére.”
Jódal Rózsa

„A rendőrök később azt mesélték a Tanár Úrnak, hogy csodával határos, hogy egy ilyen verekedést nagyobb sérülés nélkül megúszott. A Tanár Úr azóta úgy tekint magára, mint aki a csodával határos.”
Hernyák Zsóka

„velem farkasszemet nézve kifeszítik az íjaikat, röhögve ordítják, hogy szeretünk anonim, fölösleges álvértanúkat fabrikálni, miközben a szemük úgy fénylik fel, ahogy csak egy csapat fanatizált eszelősnek csilloghat ebben a buta, fölösleges, lassan mindent és mindenkit maga alá gyűrő alkonyatban.”
Jódal Kálmán

„Oldalba bököm a havert, hogy nézd már!, ilyet még nem láttál. Ráköti magát ő is a köldökzsinórra. Nap apa zihál, Föld anya nyöszörög, Nap apa elvérzik. Már csak egy vékony csík marad a napfolyásból… felriadok! Tesó! Hogy a picsába megyünk innen LE??!”
Szögi Csaba

„Egy elhagyatott, málló vakolatú, régi ház volt az otthonom. Nagyon szegény voltam. Nagyon szegény voltál te is, amikor először megláttalak, a házam melletti poros úton barangoltál szakadt vászontáskával a válladon, valahonnan valahová, mert soha meg nem álltál, csak ha megéheztél vagy megszomjaztál, mint ahogy aznap is.”
Bicskei Flóra

„Becsaptalak, csoda!
Túlálmodtam az álmom,
mint ahogy te,
én is
minden reggel kidörzsölöm szememből
az átverést”
Wilhelm József

„Lukács György történelmi regényről írott tanulmányában arról ír, hogy az igazi történelmi regény alakjai ne legyenek ismert személyiségek, és lehetőleg semmiben se legyenek rendkívüliek. Legyenek minden tekintetben átlagos figurák. A regényvilág megfelel ennek az elvárásnak, sőt, erre a hősre is vonatkoztatható Karl- Markus Gauß megállapítása, miszerint a regényszereplők átlagossága már-már monstruózus.”
Toldi Éva

„Hűha, annyian vannak! A hasonló kérdések kapcsán mindig Jean Valjean jut eszembe, valamiért. Legyen most is ő a kiválasztott. Úgy érzem egy Jean Valjean-féle nyomás jót tenne nekem, hogy ne csak egy kényelmes páholyból szemléljem a világot.”
Szögi Csabával Mészáros Anikó és Vuković Ildikó beszélget

„Egy másik életben
leszek szent együgyű,
a bolha se csíp meg:
dolgom egyszerű.”
Gálla Edit

„Az égbolt fenséges kékségét repülőgépek szelték keresztül-kasul. Mint hatalmas ruhacsíptetők, madarak ültek a villanyvezetékeken. Akár egy színes hangyaboly, emberek jöttek-mentek mindenfelé. Mindegyik hangya ment a maga útján.”
Döme Szabolcs

„A négyszemű sas négyszemű fiókái hajnalban kiöklendték gyomrukból az emészthetetlen csontokat. A fészek alatti fű között megjelent erre a szent szartúróbogarak szervezett százada, s elgurították a csontgombócokat az élet forrásának vizébe.”
Balogh István

„ez a nő, akit szilikon mellű folkdívaként észlelek, kizárólag a füstnek köszönheti a létét. Nem egyéb ő egyetlen ember-alakú luknál, amelynek a kontúrját kizárólag a köré fújt füst révén vehetem ki.”
Géczi János

„Cipellő: pántos topánka kopog egy parkban,
friss óvónők hajolnak össze halkan,
fű, virág hallja csak a gondban szült mondatot,
egy gazdászfiú a padon szonettet hagyott.”
Kántor Zsolt

„Itt, az üvegbura alatt
az ismeretlen nyelvet meg nem álmodhatom,
maradok névtelen.”
Duška Vrhovac

„odalent gondok vannak:
számlák, munka és gyerekek.
zsúfolásig vagyunk,
megteltünk, akár a napjaink.”
Celler Kiss Tamás

„Ruža minden, tizenkettő és nyolcvankettő közötti hímnemű emberi lény erotikus képzelgésének tárgya volt. És ő engem választott, amire olyan büszke voltam, mintha legalábbis valami hőstettet vittem volna véghez.”
Zvonko Karanović

„őszintén durván
bevallom követlek
míg a mozgólépcső felé
haladsz”
Bartha György

„A sírboltokon csupa olyasmiket írnak, hogy itt nyugszik a legszorgalmasabb férj, a legjobb feleség, a legaranyosabb gyerek, meg mit tudom én még miket. A Lóri egy viccet is tud erről. Az a vége, hogy jó-jó, de akkor hova temették a rosszposztókat, ha mindenki csudijó? Sokszor elmondta már, a könyökömön jön ki. Szóval, értitek, az a furcsa, hogy… hogy mégse borítják be talán senkinek olyan rengeteg-sok virággal a sírboltját, mint anyunak… Na jó: mint Mária-anyunak.”
Jódal Rózsa

„Kösz a Mindent,
Csak ezt akartam mondani.
De egyenesen nekem jött a kávéházi pénztárosnő,
És szétszórt egy csomó aprópénzt a földön.”
Bicskei Flóra

„A gladiátor megfordult, vizet fröcskölt simára borotvált fejére, merthogy merően tűzött a déli nap, a távoli szárazföldön elnyúló hatalmas kikötővárost figyelte, amelynek idelátszottak az ég felé törő toronyépületei. Ha egyáltalán figyelt valamire, ebben nem lehetünk egészen bizonyosak, nyilvánvalóan a tornatermek súlyzói meg a mindenféle izomfejlesztő alkalmatosságok jelenthették az ő igazi világát, onnan kilépve már idegenül, esetlenül mozgott magazinokba illő kigyúrt testével.”
Sinkovits Péter

„lehetnék sokkal bátrabb,
ha már egy városnyi tető közül
kell választanom otthont.”
Celler Kiss Tamás

„Tudod, mit? Menj föl a várost nyaldosó hegyre, és várj. Figyelj. Amikor szivárvány képződik, próbálj átgyalogolni rajta. Nekem nem sikerülhet, de te talán, a te egészen más tudat- és létállapodotoddal, képességeiddel... nos, megpróbálhatod, nem? Itt így legfeljebb zárt osztályra kerülhetsz, vagy valami hasonlóra, már ha érted, mit mondok. Vagy próbálj belegyalogolni a hegy belsejébe. Esetleg szárnyakra szert tenni. Mit tudom én…, sziklában repülni. Nem tudom, mi volt hétezer éve a megvalósítható vagy a magától értetődő. És ez az utca zsákutca. Csak ennyit tudok tanácsolni.”
Jódal Kálmán

„lám három napja nem mozdulok
kötnek az agyonhallgatott hanglemez-gyökerek
évek alatt felgyülemlett ünnepek”
Bartha György

„Elsősorban, ugye, a délszláv irodalmi formakultúra, az egészen más, inkább a szabadvers felé hajlik a szerb is, a horvát is, és a szlovén, Šalamunék munkái. Tehát ők mind szabadabban fejezik ki magukat. Ahogy Slobodan is mesélte, nem annyira a formakultusz és a csingi-bingi a fontos, meg az ilyen-olyan formabravúrok, hanem az, hogy valami lényegtelent is elmondhassunk az életről, ne mindig csak a lényegeset. Valami egészen kis részletet, egy kis megfigyelést, egy kis kommentárt.”
Fenyvesi Ottóval Virág Zoltán beszélget

„Szakad a lánc, szállunk az égre,
bele a Nagy Medve tenyerébe.
Mancsába, kancsal pillantásába.
A Végtelenbe repülnénk, ám elfog a láva.
Nyalogatja testünk, „kevés ez”, morog
Lent őrült körhinta üresen forog.”
Gergely Tamás

„gondolsz-e az arccal
ott az út végén
miféle asszony és minő holdsugár”
Marija Šimoković

„A varázsige nem hatott, a pince pedig csordultig telt az ő hangjával és az ő álmaival, amelyben valamennyien abban a hálóban vergődtünk, amelynek fonalát az ő rokkája sodorta. Nagyon magányos lehet ez a varázslónő. Ez volt az ébredés előtti utolsó értelmes gondolatom.
Jó szagú lett ez az ágy. Egy szuka szagát érzem rajta. A farkam azt sugallja, marasztaljam itt, ejtsem rabul. Örökre.”
Ladik Katalin

„A biológiatanár azt mondta, hogy a telkem valami érclelőhely fölött áll, mely meleget sugároz, radiációja van, azért olvad el a hó. A biológiatanárnak gonosz tekintete volt. A fiúk havat hánytak, a lányok teát főztek, engem pedig ismét aggasztott, hogy más vagyok, mint a többi. Lehet, hogy más emberek nem foglalkoznak azzal minden reggel, hogy hogyan rejtsék el és álcázzák a hosszú, pikkelyekkel borított farkukat...”
Vladan Matijević

„Kulccsal ölni – nemhiába
Nem tanítják egyetemen –.
Mintha csak a gyilkos hanyag,
Holt lelkekkel konkurálna.”
Verebes Ernő

„Csodálatos dolog, hogy elkészít az ember egy tavat, teleengedi vízzel – aranyhalakat persze kell bele vásárolni, én kaptam is meg vettem is –, és aztán megdöbbenve figyeli meg, hogy megjelenik az egész állatvilág. Szitakötők, csiborok, békák, gőték, siklók… Óriási siklók szoktak ott csúszkálni, nagyon félek tőlük, komolyan mondom, tehát nem a kedvenceim. Egyszer találkoztam még egy vízipocokkal is, még a fejét is megsimogattam. Persze megjelennek a macskák is a könnyű zsákmányra. A madarak pedig itatóként használják, és mivel odajárnak, a káros rovarokat is elkapják.”
Babics Imrével Szabó Palócz Attila beszélget

„Az abszurd-groteszk totem egy hegedűtokban fekszik. A felülmúlt alulra kerül. Mint a kifejeződés az ábrázolandóval szemben. Hirtelen felül a távozó lélek a másvilág küszöbén. És járni kezd.”
Kántor Zsolt

„Tulajdonképpen egyszerű a dolog, mert az életemet dokumentálom. Tehát itt van egy ember, aki 1951-ben született, ekkor és ekkor meghal. Semmi rendkívüli, ez történt vele, ezt élte át, ezt gondolta, ezeket olvasta, ezeket idézte, ezek történtek vele. Semmi. Egyszerű. Teljesen egyszerű dolog. Semmi rendkívüli, hogy így mondjam. Azért mondom ezt, mert kinek érdekes, kinek nem. Lehet, hogy egyszer majd valakinek érdekes lesz, hogy 1961-ben, mondjuk, a 18-as villamos kettő vagy három kocsiból állt, és akkor Óbudáról jött a Moszkva térre. Akár ilyen apróságok is.”
Györe Balázzsal Józsa Márta beszélget

„a nemlét lobog itt valódiban,
s minden, ki testet ölt benne.
Nem szó, nem hang, nem mag,
de illatos lappergések éjjelente”
Verebes Ernő

„Moses Corolla és én egyébként mást nem is nagyon tudtunk Szacsekről, mint amit az imént elmondtam. Jött, szónokolt egy sort, kiadta a mérgét, majd távozott. A mi figyelmünket teljesen lekötötte a papagájtenyésztés. Erőss egyik üres udvari épületében álltak a ketrecek, akadt dolgunk éppen elég.”
Döme Szabolcs

„Szeretnélek benneteket meghívni egy irodalmi diszkózásra, ami azt feltételezi, hogy hagyjuk magunkból feltörni az ördögöt, és tényleg úgy fogunk itt diszkózni, mintha a Boney M érkezett volna a Negotinska Krajinába. Bocsássátok meg azt, hogy csak én állok majd rendelkezésetekre, egyrészt Janika Balázst nem lehet már feltámasztani, másrészt a körülményekhez képest most én vagyok Duran Duran, úgyhogy ezzel kell beérni.”
DrMáriással Fekete J. József beszélget

„...oroszlán- és farkasszobrok állnak ott két sorban. A gondosan befestett, üvegszemű, sorozatgyártásban kiöntött állatok a kaput őrizték. Hogyhogy tegnap nem vettem észre ezeket a beton kapuőröket? Eltűnődtem a szobrok elrendezésén, de a disznók zavartak a gondolkodásban. A nyomomban voltak, odadörgölőztek az alsó lábszáramhoz, és összekoszolták az új szandálomat. Rápillantottam az órámra. Már majdnem dél volt. Hogyan múlhatott el ennyi idő?”
Zvonko Karanović

„Olyan erős nosztalgiám támadt, hogy úgy téptem szét a kötelet, mintha selyemszál lenne. Szempillantás alatt kimásztam a kéményen, majd a szélkakasba kapaszkodva teljes tüdőmből elüvöltöttem magam. (Ez volt az a pillanat, amikor nyelveken beszéltem.) Olyan rémesen nézhettem ki, ahogy koromfeketén, világló szemekkel ott állok a telihold korongja előtt és csak ordítok, meg döngetem a mellem, meg csupálom marokszámra a mellszőröm – fogvicsorgatva –, hogy nem jött aztán utánam senki.”
Balázs Attila

„Életemben nem voltam háborúban, nyilván átélhető minden. A Jakobson idéz valakit A költészet grammatikájában, nagyon jó könyv egyébként, ajánlom a figyelmükbe, abban idéz egy szerzőt. Egy élmény megtörténik egy versben, és akkor azt mondja, hogy az veled nem történt meg, erre a válasz, hogy tök mindegy, hogy megtörtént-e velem, vagy sem: átéltem. Valószínűleg én is át tudtam volna élni, de mivel amúgy is benne voltam ezek fordításában, egyszerűbbnek gondoltam, meg hát a költészet végül is játék, meg az irodalom is az, egymásra épülnek a dolgok.”
Bozsik Péterrel Nagy Abonyi Árpád és Orcsik Roland beszélget

„Elindultam felé, de póklábakon jártam. Könnyű voltam, akár egy papírlap. Teli lebegésélménnyel.”
Marija Šimoković

„Én is szeretek szemlélődni egyébként. Megállni. A házakat, a romos utcákat, illetve a csúnya embereket szeretem nézni. A villamoson így belefeledkezek egy-egy csúnya arcba, és a feleségem szokta mondani, hogy nem aggódik, merthogy nem a szép nőket nézem soha, hanem a nagyon csúnya nőket. Valahogy így van ez, hogy visszafordulsz, rápillantasz, és akkor elkezded boncolgatni, hogy mit lehet ezzel kezdeni. Nyilván semmit. Azt hiszem, hogy az égvilágon semmit sem lehet azzal kezdeni, hogyha őszinték vagyunk magunkkal, hogy elmúlik valami, és elmúlunk.”
Kollár Árpáddal Mikola Gyöngyi beszélget

„Érdekelnek a határok, és most így fogalmaznék, az angyal–állat–ember–gép-viszony. Annak különféle változatai. Itt a saját városom már többé-kevésbé, hogy mondjam, virtualizálódik. Szeretném a városomat valahogy megörökíteni, végül is bizonyos szempontból az aranykoporsóm, hogy így fejezzem ki magam. Vagy aranyketrecem. Valahol írtam egyszer egy prózát, hogy – hogy is mondtam – szenvedéllyel szeretem és szeretettel gyűlölöm a saját szülővárosomat. Szóval abszolút ambivalencia...”
Jódal Kálmánnal Virág Zoltán beszélget

„Reggelig hallgattam a csöndet, néha a fülesbaglyot meg a malacok visítását. Úgy hittem, a folyami tündér éneke szép nőkről, a női odaadásról regél, és az álmodozásoktól megittasulva fáradhatatlanul maszturbáltam. Már nem rettentett el Atanasije bácsi szerencsétlen sorsa, akire holtan, vízbe lógó fejjel találtak rá csónakjában. Amikor fölemelték a fejét, látták, hogy hiányoznak a szemgolyói, és valami nagyon boldog mosoly dermedt meg az arcán. Később megállapították, hogy ki lett tépve a szíve is.”
Vladan Matijević

„a kutya épp úgy lehet az isten, mint maga az isten. Vagy bármi más: egy ácskampó, amellyel összekapcsolunk két gerendát, egy izzó, amelyet a lámpabúrába becsavarunk, egy szín, amely a piros és a rózsaszín között félúton van, s egy őszi napon befutja szüleim házának kertjében a bokor egyetlen rózsáját, s miatta sok-sok pillanatra nem tudod eldönteni, hogy most reggeledik vagy már esteledik. Az isten és a dolgok kapcsolata meglehetősen homályos, de az kétségtelen, hogy kapcsolat van köztük.”
Géczi János

„Egyedül a fa
Azt keresd
Kettő mögött azt a harmadikat
A közéjük ékelődő kiáltást”
Szegedi-Szabó Béla

„Hold ott! … Foga a sötétnek… Szag közeledik… SHNUFF… SHNUFF… SHNUFF… Ember húrja… HRRRR… HRRRRRRR… Szakad bennem harag… Nőstény szaga… SCH… SCH… SCH…SCH… Se küszöb hallgat… Vacog bennem sziget… Csont kívülem közöny… ”
Ladik Katalin

„Néha megtörténik a költészet, néha vajazókéssel kapargatjuk bakancsunkról a szikkadt földet
a konyhában”
Kollár Árpád

„Amikor kiléptem az építkezés irodájáról, az utolsó szempillantásommal megállapítottam, hogy a plafonon, azon a ponton, ahol a villanybúra lóg alá, egy gipszrozetta éktelenkedik. S ez a sok szirmos stukatúrdísz nagyon németesnek tűnt, és sokkal inkább német volt, mint azt a sok év, a maga munkásszállóival, sörcsarnokaival, a nagyáruházak árleszállításaival, amelyet a németeknél herdáltam el. Ahonnan én jöttem, ott nincs a plafonon rózsa, mi nem a rózsa jegye alatt élünk.”
Géczi János

„Meg akartam kérdezni Milica nénit a katicabogarakról, ő már mindent látott, vagy valamelyik nővérét, mert azok még annál is többet, de valahogy elmaradt. Pedig a súlyemelő Európa-bajnok özvegye talán azt is meg tudta volna magyarázni, amire puszta véletlenségből figyeltem fel egy írótalálkozón, hogy magyarul ez a bogár katicabogár, míg szerbül bubamara. Vajon miért lesz a Katalinból Mária, vagy fordítva, mikor egyet gondolva, átröppen az egyik nyelvből a másikba? És közben nem talál zárt ablakra?”
Balázs Attila

„Minden éjjel újból meghoztam a döntést, hogy kimegyek a holtághoz, de nem volt merszem megvalósítani. A magjaim azonban szerte-szét szóródtak, s én egyre határozottabban, egyre biztosabban tudtam, hogy eljön a pillanat, amikor majd kihajózom. Reggel volt, elaludtam és azt álmodtam, hogy beszállok a ladikba és elindulok a Tiszán, aztán fölfogtam, hogy biz'a beszálltam a ladikba és elindultam az alvó Tiszán.”
Vladan Matijević

„Eddigi életem folyamán már annyi tudománytörténeti fordulat volt, hogy úgy tűnik, gyorsabban változik az irodalomelmélet, mint a stílusok a filmművészetben. Ez a tapasztalat vezetett el a felismerésig, hogy nem lehet semmiféle külső mátrixot ráerőltetni az irodalomra, s nem kötelezhetem el magam ennek vagy annak az iskolának.”
Mikola Gyöngyi

„Csak pár csipkés káposztafoszlány a lépcsőházban, ennyi utalna arra, hogy ott kotyvasztaná titkos varázsitalait, gyógyleveseit a maga rejtett laborjában. Egyik csengőn, egyik postaládán, egyik elszórt levélen, drámai mozdulattal elhajított befizetési felszólításon sincs hasonló név, neki tulajdonítható álnév, persze, attól még ő valahol ott bújhat meg időnként.”
Balázs Attila

„A helyi ízeken kívül itt is ugyanazokra a dolgokra döbbenhetünk rá, mint például kétszáz évvel ezelőtt a báltermek táncosnői, vagy Kafka, vagy a filmkészítők stb. A »Ki vagyok én?« kérdését próbálta mindig mindenki a saját korában megfogalmazni vagy értelmezni. Viszont ezek a törekvések soha nem sikerülhettek igazán, talán azért, mert ezekre a kérdésekre nem is adhatók olyan válaszok, amelyekkel előbbre vihetnénk saját életünket.”
Csík Mónika

„A szám teli van sárral. Rám borul a csend, a nyugalom. Egy fölébem hajló szanitéc üvöltözik velem.
– Elkapott a frontláz? Mi bajod van? Elkapott a frontláz? Ezt elkapta a frontláz!”
Wilhelm József

„(V)éghűtött-
te
(sz)ivarnyi lélegzet
nélkül
közel”
Lennert Tímea

„Keresi az Istent, hol találja meg? A motorban lakozna? Vagy a motorbúgásban? Emberi végtagok szakadnak, láb test nélkül repül, test kar nélkül vitorláz. Mint egy rémséges vityebszki kép, gondolja Ő. Chagall meg... a Guernica együtt, egymásba oltva.”
Gergely Tamás

„Létezés és élmény. A húsba drótozott áramkörök. Vér és elektromosság. Foszlás, széthúzás. Létélmény-ragu. Maga a fohász a pohár, amiből kiisszuk a szonettet.”
Kántor Zsolt

„amikor megpillantottam alant horgonyzó hajóm, rohantam lefelé, hogy újabb parancsot adjak az indulásra. Örök utamon a Jóreménység foka felé, meg azon is túlra, ahol köztudottan a leghitehagyottabb teremtmények élnek. Állatszerű férfiak, akik falloszukat a hátukon himbálják, lábbal sakkoznak és dohánylevélbe sodorják a pálinkát, illetve angyalszárnyú nők, akik szőrös tojást tojnak, minden szerdán visszafelé horgolnak, s amikor hímjeik nem látják őket, titokban összeérintik köldöküket.”
Balázs Attila

„Nem értettem, miféle ismerős érzés kerít hatalmába, hiszen nem ismerem ezt a nőt, csak a véletlen sodorta erre a szigetre, és én befogadtam. Már este volt, mikor bekopogtatott, az ajtó előtt állt és ijedten nézett körül, látszott rajta, félt a kis ház előtti terebélyes diófától, melynek lehajló ágai a bejárati ajtót csapkodják. A telihold barnás rózsaszín csipkéből emelt sátrat a diófa fölé. Beengedtem a nőt...”
Ladik Katalin

„A párhuzamos történetek reggeli előtti – valamelyik – találkozása, az egyik beillesztés a fürjet nézi, a másik a számítógép monitorát, Berlinben ezen az éjszakán a metróban dugott egy pár, az udvar fáiról hullik a dió, mindegyikről másképpen. A gömb alakú termést érlelőről lepuffan, a másikról koppan, innen kopog, onnan csörren, kocog, zörög.”
Géczi János

„...az egész Balkánt ellepték valami fekete katicabogarak, amilyeneket még nem látott soha senki. Mindenütt ott voltak, a fákon és a fűben, az aszfalton és a betonon. Mindenki róluk beszélt, az emberek találgatták, hogy minek az előjelei, semmit jóra nem számíthatunk, mondogatták, anyám letisztította tőlük a ház falát, gallysöprűvel söpörte le őket a járdáról.”
Vladan Matijević

„A véső, a vakolókanál, a szekerce, a balta, a fűrész voltak a gyerekkori játékaim. Középiskolába nem jártam. Könyvet nem olvastam, nem azért, mert nem szerettem volna, hanem azért, mert mindig megfájdult a fejem, ha elgondolkoztam. Olvasni pedig nem lehet gondolkodás nélkül, ezzel mindenki tisztában van.”
Zvonko Karanović

„helyettem ha velem maradsz
veszítsem el kit visszakapsz”
Verebes Ernő

„Korpuszkuláris elmélet a fénytanban az a nézet, melyet Newton 1669-ben felállított, mely szerint  a  fénytünemények oka egy finom anyag, melynek részei a világító  testből 300.000 kilométer sebességgel kilövellnek, s melyek a szembe jutva, a fénytüneményeket létesítik.” (Pallas Nagylexikon)
A zEtna XI. (Korpuszkuláris) Irodalmi Fesztiválja

„ Szeméhez nőtt az üveg. Vizenyőssé vált és tisztává. Akkor. Gyászolóvá. Azóta is olyan. Savba mártott kék. Majd a diófa megszoptatta gyermekét...”
Maletaški Krisztina

„kezdett
úgy tűnni, hogy a szavaidat csak édesanyád
levetett ruhái mellé kaptad ajándékba”
Fülöp Barnabás

„Megvakult ki figyelt minket
Ki minket kísért eltévedt
Ki táplált minket régen éhezik”
Radivoj Šajtinac

„a száj takart
vagy az ősz-hideg mosoly
ősz hideg mosoly
felfelé lépcsőzni már nehéz”
Bartha György

„Szinte lehetetlen felállás. Bástyák és csikók voltak ledöntve a márványasztalon, szadisztikus jelképek, így sakktábla nélkül. Főleg, így, a félig kiivott borospohár mellett...”
Kántor Zsolt

„És abban a pillanatban indult a refrén, amelyet tényleg csukott szemmel énekeltem. Lassan éreztem, hogy a mozgásom lelassul, és a hangom veszi át az irányítást. Óvatos voltam, valamiféle playbacket produkáltam...”
Szalai Andor

„ Karl elsütött néhány idétlen tréfát, majd így szólt: Most, hogy újra itt vagyok, ebben a fertő országban, ebben a posványban, mást sem akarok, csak jól érezni magam!
Szóval újra kezdi a régi mesét, gondoltam unottan. A feleségem azonban ekkor komor, rezzenéstelen tekintettel kijelentette, hogy nem mindegy, kivel él az ember egy fertő országban. Aztán jelentőségteljesen rám nézett.”
Nagy Abonyi Árpád

„– Akkor a legyeket kérném – kezét elindította a nejlonzacskó felé, de hirtelen megakasztotta mozdulatát. Karja a levegőben, könyékben félig kinyújtva megállt.
– Szabad? – kérdezte. – Tényleg az enyém?”
Döme Szabolcs

„mint minden igazabb lepkehálós ember
percre pontosan érkezem
a kijelölt semmibe
ott a hivatalos mérés”
Bartha György

„ezt az éjszakát
még átúszod
a nap (f)elé
gyerekkor
gyerektor”
Lennert Tímea

„Tehát az ebédem lesz a vacsorám, a vacsorám az ebédem, az estém a délutánom, a különórákra járás pedig a szabadidőm. Csak az otthon töltött pár órámban tudok fogyasztani kiadósabb táplálékot, tisztálkodni, készülni a másnapi órákra (hála az égnek, hogy eltörölték a házi feladatokat!), és ha szerencsém van, egy-két órát annak szentelni, ami valóban érdekel. Költészet, tudományok és egy-két kisebb ügy felgöngyölítése. Ez egy szerda.
És anya azt mondja, örüljek, hogy ilyen gondtalan gyermekéletem van.
Azt mondja, egyszer visszasírom én még ezt a korszakot. A legszebb éveimet.”
T. Kiss Tamás

„Hiába jó arc apu barátnője, nem szeretem, amikor hozzábújik. Egyébként nem boszorkány, velem nagyon rendes meg kedves, szokott anyuról is kérdezni. Anyu későn szokott hazaérni? Neki tényleg nincs pasija? Apu barátnője azt mondta, hogy tuti van neki, csak titkolja, pedig én tudom, hogy anyu nem hazudna nekem senki kedvéért, tehát szerintem ketten vagytok, és akkor az jó buli nektek.”
Szalai Andor

„Márványkőbe csókolt bánat
Iszapos tájak hordaléka ez
Ne rúgj bele a szülői házba
Apádat a szádra ne vedd.”
Bíró Tímea

„Ő ment elöl, én mögötte nézelődtem az utcán. Ezután már semmi érdekes nem történt útközben, hacsak nem az, hogy észrevettem valamit egy fán, amiről nem tudtam eldönteni, micsoda: vajon egy nejlonzacskó vagy inkább egy döglött medúza.”
Döme Szabolcs

„Az É (n) LE (le) T szála
felgombolyítva. Elvágjam?
Lelki kezem remeg.
Szobor-fák az emberek.”
Maletaški Krisztina

„Átalrágta éjselyem burkát
a hernyó, Időfolyam partra vetett
pisztrángja szárnyát bontja
a magányos csillagég felé.
Várj! A pillanat elérkezett:
Pillanat.”
Szögi Csaba

Megjelent Szögi Csaba Rakjatok be a gumiszobába c. verseskötete
Mucsi Attila illszutrációival

„»az asszisztens kezeli az elektrosokkot«…
Szavak árnya a falakon. Erika szerint képzelődöm.
A függöny eltakar mindent. A fényt is.”
Vasi Ferenc Zoltán

„A fővárosból terepjáróval négy órát tartott az út Z.-be. Hegyek között, buszokat, kamionokat, kordékat előzve, kerülve. De a kisváros kikötőjében a tenger mélykék volt, a part szürke, köves, a hullámokkal megtelt a férfi lelke, nézte a tengert, a szállodákat, a pálmákat, a téren játszó gyerekeket, az omladozó emlékművet, az üres strandot a napágyakkal, és arra gondolt, jó döntés volt, hogy elvállalta az állást.”
Kalász István

„úgy ülsz szélfelkapta tudásod
szétreppenő zsákmányán,
mint akiből kitaposták
létnek tett
hűségnyilatkozatát!”
Wilhelm József

„azt hiszem, keresek (...) valakit,
akit ha megkérek,
hátat fordít.
és majd hagyja, hogy úgy nézzem”
Berecz Péter Áron

„A bábok között egy kardvirág fekszik. Miltonkapocs szúródik a sziromhúsába. A gondnok tűzi-fűzi össze ajándékkosarának tartalmát. A tűzőgép alatt egy régi papírpénz. Az egyes számú lakosztályban a bárónő beveszi a piruláját és lefekszik a díványra.”
Kántor Zsolt

„Van egy »kitaposott« fényképem, magam készítettem, rajta nem egyéb látható, mint a stockholmi csillagvizsgáló-domb nyulainak az ösvényrendszere, egyfajta porcsillag: addig szaladgáltak azokon a nyulak, míg láthatóvá nem lett. Az ősoduról van szó, mára már tele van odukkal az egész domboldal. Viszont ilyen »csillag« csak egy akad.”
Gergely Tamás

„...mintha valami varázstükör túloldalára billent volna ez a csodajármű, és nem tudná, a tükör melyik oldala is a valóság. A befejezetlenség eme nyitottsága rántja át a képet szemlélőt egy tudaton túli valóságba, ahol a képzőművészet eszközeivel leképzett állókép visszanyeri saját motorisztikáját, dinamikáját, ritmusát. A ritmus visszaszerzése pedig új meg- és felismerések felé vezeti Szajkó István műveinek szemlélőit.”
Fekete J. József

„Most meg, hogy ideléptem és kinéztem az ablakon, egy pillanatra tisztán láttam újra azt a szegedi oltárképet, és pontosan érzékeltem, hogy megmozdul a lándzsás katona.”
Balogh István

„A rezsón közben megfőtt az illatos kávé, porceláncsészék, cukortartó ezüstkanállal.
– Szóval elutazik? – kérdezte később Regina.
D. Lázár helyeslően bólintott.
– És mi lesz a honvággyal?
– Az én honvágyam az álmaim – mondta csendesen D. Lázár.”
Sinkovits Péter

Megjelent Sinkovits Péter Orfeum c. regénye
Farkas L. Zsuzsa illusztrációival

„most az van, ami látszik.
most látszik, ami nincs.”
Antalovics Péter

„Mert más az elmélet, és más a gyakorlat, ahol Ő elmélkedik, meg ahol ők szenvednek. Nem ismeri a részletet, részleteket, nem érzi például a levesük szagát. Illatát.
Ebben az illatban az isten. Ha már azt keresi következetesen. Vagy a földön rothadó test bűzében?”
Gergely Tamás

„Gyors tempóban mállani kezd a vakolat.
Röhögünk.
Kint a parkban Earl of Agram lefényképez.
Gépfegyverrel a Nyári Muzsika pavilon előtt.
Ahogy a fekete hattyúfattyúkat etetem tzatziki-salátával.
Ahogy üveges szemmel felakasztva lógok egy kandeláberről.
Zöld az ég és kék a föld.”
Jódal Kálmán