„...és látom, amint a nyuszkó ott hever élettelenül a természetazonos tűz előtt, a plasztik-posztó zombivadászok pedig épp egy vaddisznót trancsíroznak. Miközben kiveszik a szívét, látom, hogy mézgaszerűen sűrű vére bíborszínű takonyként folyik végig az egyik gyerek-zombi kezén, a szíve pedig olyannak látszik, mint a fél-folyékony, olvadt karamell.”
Jódal Kálmán

„illata romlott kagyló tenger és / nyers olívaolaj keveréke / úgy hiszem / ám arca helyén sötét üresség”
Bozsik Péter

„A YouTube-on végignéztem különböző hajós filmeket. A Cápa remake-jét többször is, noha semmi köze nem volt a leendő segédpincéres munkámhoz. Gőzöm sincs, mi ütött belém, de még egy regényt is befaltam, a Moby Dicket, igaz, a rövidített, ifjúsági változatot...”
Orcsik Roland

„várják a világ végét / várják a katasztrófákat a természeti csapásokat / a tűzvészt az árvizet a hurrikánt várják / a robbanást a világjárványt a kórt”
Bagdal Zoltán

„Két válás és drogos fiad elvonója / Után nem is választhattál mást, és / A klimaxos főnöknő sem vette rossz néven, / Hogy régi szeretőjének friss hús adatott.”
Ványai Fehér József

„Az életkedvet a Nap piszkálja ki a fluktuáló idő / Kihúzgált varratai közül. Eltünteti a látszatot. / Az új időtudat egy sampon. Könnyen fésülhető hajak. / Csurog az emlékezeten. Aranyló latyak.”
Kántor Zsolt

„Szavak! A szavak oly kicsik, oly aprók, / képtelenek megragadni / a világot, a világ egy darabját, / a darab részletét, / a részlet részletét, a másik szót.”
Vasa Pavković

„mivel az ég csatornái már mind ritkábban nyíltak meg, és az óceánok vízszintje is szemmel láthatóan csökkenő tendenciát mutatott, a szárazföld mind nagyobb területeket hódított vissza a tengertől. Ám az agg – már a halál árnyékában vegetáló – Penetrator e csodás jelenségek feletti ámulatát már igencsak nehezen tudta volna anyanyelvén, vagy bármely más nyelven sem, kifejezni. Az archívumban megálmodott prófécia beteljesült.”
Benes László

„És a próbababák, szerelemcicák,
a pénzautomaták szemérmes rése,
a Lídóbeli ál-örök-mozgók?”
Juhász Zsuzsanna

„Kedves Barátném! Higgye el, nincs könnyű dolgom. Ez a grófnő az utóbbi időben mind gyakrabban kikel ellenem, s bevallhatom, ezt egyre nehezebben viselem el. Tegnap is, éppen csak leült, gyorsan megigazította a súlyos bársonyok miatt a teste vonalait látni sem engedő díszes ruháját, majd minden bevezető nélkül rám támadt: – Maga tulajdonságok nélküli arckifejezéssel próbál engem ábrázolni?”
Sinkovits Péter

„anyád gyereke vagy az orrod olyan mint apádé / nem csoda a tükörben még nem láttad magad / látszik elgyengültél az évek alatt”
Kozma Szabolcs

„így járvány idején / míg lehetett kocsmáztunk / most eljön hozzám / hetente egyszer / nálad nagy a tér / mondja / itt le merem venni a maszkomat”
Bozsik Péter

„hajszálpontos reggel / csapzene / tükörré fényezett / mezítelenség / szalonna az asztalon”
Bartha György

„A vad, orkáni szél minduntalan a mélybe való zuhanással fenyegette a gránitfal kiszögelésein meg-megcsúszó szerencsétlent. Nos, csak csigalassúsággal haladhatott felfelé, alaposan meggondolva, melyik vájatba, repedésbe kapaszkodjék, milyen kőpadkát, kidomborodást is válasszon biztos támasztékként. Ráadásul ezt az akrobatikus mutatványt szinte teljes sötétségben kellett véghezvinnie, szemébe záporozó esőben, a testét a sziklafalról lefejteni igyekvő szélvihar erejével küzdve”
Benes László

„a győztesnek szánt indulók / is elhalnak, / és ugyanúgy szanaszét kuszálódnak / a dicsőség zengésének harsona-foszlányai, / mint / minden korok és országok emberének gondolatai.”
Wilhelm József

„S én látom, amint elmozdul mellőlem, kapaszkodik. Lehunynám legszívesebben a szemem, de nem tudom. Látom, amint a vaskerék töri össze a csontját.”
Gergely Tamás

„A nevezetlenek, a pórok, a senkik, az észrevétlenek: / Négyesével születnek ők, és halnak./ Minden másság a rosszak születése. / Minden azonosság a jóknak halála.”
Verebes Ernő

„Emlékszem a gömbgelembre, amikor először lépett ez Patrick Süskind által olyannyira gyűlölt állatfaj a szimbólumok, figyelmeztetések sorában. A gömbgelemb (egy homályos fénykép is tanúskodik róla), ő volt az első figyelmeztető galambjelzés, és ott, a pforzheimi aluljáróban, ahol nagyon nagy élvezettel szippantottam magamba az első adag füstöt egy 16 órás buszos utazás után.”
Szalai Andor

„A nyelv a beszédben megnyilatkozó lét. A nyelv olyan dolgokat „idéz fel” / bennünk, amiket még nem éltünk át, s nem is sejtjük, honnan származik ez a / tudás? Már régóta keményen küzdesz, hogy eljuss arra a pontra az életedben, / amikor ezt mondhatod: Na, végre...”
Kántor Zsolt

„cselekedjen legjobb tudatlansága szerint”
Debreczeny György

„Penekrator most már a sűrű esőfüggönyön át is tisztán látta a sziget lámpasorának fehér pontjait, és a kavargó sötétségbe szabályos időközönként belehasító, a tajtékzó víztömeget végigpásztázó reflektorok vakító fénynyalábjait. Ha nem kötötte volna le minden figyelmét a toronymagas hullámhegyeken történő állandó egyensúlyozás, majd onnan a mély hullámvölgyekbe való tehetetlen zuhanás utáni felszínre evickélés gyötrelme, akár ki is számíthatta volna, hány karcsapásnyira lehet a felbőszült őselem haragja elől biztos oltalmat nyújtó, a Minerva Islas innenső felén mélyen a tengerbe nyúló kavicsos parttól.”
Benes László

„Ahogyan a madarak, / én is megtanulom a vonulás / új irányait. A se túl nagy, / se túl kicsiny különbséget / március és november között.”
Takács Nándor

„a duna-parti sirályoknak más a hangja / az ő tollaikat nem mosta tisztára a sós víz / nem látták a tengert”
Törteli Réka

„készülhetsz madarat fogatni”
Juhász Zsuzsanna

„És akkor megjelenik hirtelen a magyarázat dülöngélésére, egy sirály képében. Derült égből a villámcsapás: éles csőrével rácsap a galamb fejére. A mozdulat egyértelmű: végezni vele.”
Gergely Tamás

„Megjelennek a térben a hangok, az utózaj, a madarak. / Érzem ahogy hozzámbújsz. / Jobb kezed nyomja bal mellem, / fejed nyomja jobb vállam.”
Kormányos Ákos

„látod ez a póráz amivel / ösztönöket sétáltatunk ez is / száznyolcvan fokos mint mi”
Szabó Réka Dorottya

„a tisza-part. / víz köpet lepke / többé nem keresek rímeket”
N. Czirok Ferenc

„Megfontolt lépésekkel / töltötted be a teret / Beépítetted / nem szóval / könyvvel / anyaggal / maggal / Minden kikelt lépted nyomán”
Lázár-Szűcs Anikó

„látod kibontva a vázat s foltot. / Tudtad előre, viharvert fényezéssel veszel használt árut; / tudtad, csábít a másság varázsa; / és tudtad, hogy most nem hagyhatod ki a mágikus újdonságot, / a szembe jövő, elfojtott álmot.”
Smit Edit

„rozsdás fémdarab / sem penge sem kampó / nem véletlen / életlen”
Bartha György

„Egykoron pásztorlány voltam a ragyogó folyómenti legelőn. Tehénpásztor. Majd hirtelen hercegnővé tett valamely sötét átok. Egyszerre a félhold fénylett fel a fejem felett, napbarnított vállam baljára pedig lámpásnak állt be a holdkorong. Láttam még a madarakat szállni az égen, az embereket járni a réten, melynek minden fűszála máig őrzi talpam nyomát. De nem rezeg bennem már semmi sem.”
Szögi Csaba

„Elhallgattunk. A pincérnő akkor hozta ki tálcán a rendelést. Elgondolkodva kortyolgattam a kávém. Tényleg lötty volt, de én így szeretem. Kávéízű mosogatóvíz. Ezzel csúfolnak a kollégák és a diákjaim a hátam mögött. Zavaros semmi, mint amilyen az életem. Most viszont fölkavarodott kissé.”
Wilhelm József

„Semmilyen szövetség nem működik.
A mindenkori újra-értés most megkerülhetetlen.”
Kántor Zsolt

„a rádió szerint / belgrádban háromezer újvidéken ezer ágyas / a vásártér de mi nem aggódunk van / kis szekrény internet”
Szabó Réka Dorottya

„Csak a szertartás a változó, / a föld göröngybe magányulása, / a mind szaporább dobogás”
Juhász Zsuzsanna

„M. azt mondta, érzi az ízén, hogy táppal etették a csirkét, amiből készült. Én csak sótlannak találtam. Ahogy M.-et is. Ízfokozás céljából a mutató- és hüvelykujjam közé csíptem az utolsó csibefalatot, és meglengettem M. orra előtt. Először mosolygott, de amikor tovább lóbáltam előtte a csirkét, és az arany zsemlemorzsa az ölébe hullott, elkomorodott.”
Hernyák Zsóka

„mind egyenarcú mint a szomszédos / vasedénybolt kitelepített csillogó / egymásba csúsztatott / vödrei így hát nem tudni van-e köztük selejt”
Bartha György

„visszaadtam a kevéske fényt a szabadságnak / hogy széthordja papucsa talpán / ha jön a reggel / az úticéljaként elképzelt zuhatag felé”
Debreczeny György

„Fel akarta rázni a társadalmat.
Nem volt egyedül. Megtörték. Verték az apját a szomszéd cellában.
Nyújtják a szárnyukat, repülni készülnek. Olyan padot keresünk, amelyik nem hideg. Ahol nem tűz a nap, az idős muszlimot kényszerítik, hogy szedje össze a halottakat. Testvére vére még a tőkén.”
Gergely Tamás

„Amikor a felhő megjelenik az égen és belegravírozza az estét az atmoszférába, az oltalmazó kerub kisétál az apokrif textusból. Az épp aktuális megtörténőnek elébe vág. És a dolgok semleges valamiként jönnek vele szembe, mint a fák.”
Kántor Zsolt

„Agyamnak hiányzik az oxigén, és az ájulás előtti / végső löket adrenalin még egy kései ötletet, / reményt kelt bennem.”
Kormányos Ákos

„Látogasd meg a törpéket, pufókokat és a pofazacskót cipelőket, s engedd, hogy panaszkodjanak egy napsütéses délelőttön át. Meglátod, köztük találod majd meg az igazi komolyságra áhítozókat, a nagy, csöndes filozófusokat s a tömeggyilkos-palántákat.”
Juhász Zsuzsanna

„Nevére nem emlékszem
Szemében hordta az eget
Haját gesztenyekoszorúban
Mezítláb járt”
Miomir Milinković

„Sokáig nem lehetett tudni, egyáltalán élnek-e, halnak-e? Valakik azt rebesgették, hogy a szakadárok megalakították a Pentagramma Titkos Társasága elnevezésű szervezetüket, és hogy jelük a csupán a körvonalaiban megtartott ötágú csillag. Ezzel azt szeretnék kifejezni, hogy új tartalommal kéne feltölteni a régi formát.”
Balázs Attila

„A pillanat halott, akár a néma fréziák. Akik adnak élvezhető illatot, de nem árulják el titkukat.”
Kántor Zsolt

„A lóugrások és lófarok a / fénysebesülteké. / Eláznak a kinthagyott ételek, / és pecsétet kapnak az abroszórák.”
Juhász Zsuzsanna

„mindig szeretted az üres szobát / mindig szerettél gyufásdobozban élni / mindent átmenteni a gyufásdobozba”
Debreczeny György

„És ahogyan ez a kéz írni tudott! / A halálig egészen! / Amelyről azt tartotta rossz / Mert ha jó volna mondta / Halandó lenne mind az isten is”
Snežana Bukal

„A másvilágon, / ha villámlik, / szabad-e fa alá állni? // Vagy ott már feltétlen a biztonság?”
Sinkovits Péter

„Na jó. Hát ha nem lőnek, s csak a széllel állunk szemben, akkor jól érezzük magunk, örvendünk a makkropogásnak.
De mi történt a sebesültekkel? Hol vannak ők otthon? A Nílus-öntözte egyiptomi földben?”
Gergely Tamás

„Öreg madár, már a földön / Nem tudja hova szállt, a talaj idegen /
Alszik, s teszi a halált, ahogy a kígyó fekszik és halad... ”
Verebes Ernő

„Örömtüzek gyúltak.
Az olvasók még több vért követeltek.
Még több arc nélküli halottat.”
Benedek Miklós

„KANÓC: Ne már, húsz órája szenvedek ettől az álarctól! Mintha hozzám nőtt volna, nem tudom levenni!
DUMÁS: Járni tudsz, besétálhatsz a legközelebbi kórházba.
KANÓC: Azt hiszed, itt ücsörögnék a kút tetején, ha járni tudnék? Megmeredtem ember, lebénultam! Kérlek, segíts!
DUMÁS: Elárulnád, mi a gyomorbántalomnak tetted fel azt a maszkot!?
KANÓC: Nem én tettem fel. Valahogy rám került.”
N. Czirok Ferenc

„Száradás során a korábban sima arcon ránc gyűrődik.
Csak kreatív kezekben tisztul némileg
fehérebbre a gondoktól terhelt homlok.”
Kovács Smit Edit

„Bennem összekeverednek a szavak / Haladva kedves cirógatástól / A követelő vágy felé // És csak állok bambán / Álmaim sziromesőbe vittek”
Szalai Andor

„Úgy nézett ki a tarló, mint az a szerencsétlen ember, akit részeg borbély beretvált, márpedig rövidest épp egy nagyon fontos delegációnak kellett arra elhaladnia. A helybeli párttitkár olyan ideges lett, hogy éjjeleket nem aludt...”
Balázs Attila

„És végighajt majd a gáton
A lehető leggonoszabb
Szél, az elsuhanó lélek.”
Ványai Fehér József

„Az utolsó élet / Után / Amíg nem áll be / A magány / Élsz”
Móger Tímea

„otthon vagy / végre hazaértél // holnap majd elindulsz megint / hatalmas kulcscsomóddal válladon...”
Debreczeny György

„Kinek mi jutott / minden este vörösbor / makedón cigaretta / a nyakra kötél.”
Törteli Réka

„És az irodalom nem a megszépített gondolatokról kell, hogy szóljon, amennyiben kell, hogy valamiről szóljon, hanem a tapasztalásról, vagy akármi másról. Én azokat a szerzőket szerettem vagy preferáltam, akik egy olyan tudáshoz juttattak a létezésben, ami ahogy Hajnóczy írta, bármikor, bárkivel, bármi, bárhol megtörténhet.”
Bozsik Péterrel és Szilasi Lászlóval Szarvas Melinda beszélget

„Kétértelmű mosolyával Kasztíliai Izabella egy főtt tojást vett ki a tálból, jobbjának szép hosszú ujjai közé fogta, majd mielőtt az asztal lapjához koccintotta volna, mélyen a vendég szemébe nézett, aki állta a tekintetét.”
Balázs Attila

„Péter arról fantáziált, hogy még a főfogás előtt sztrókot kap, és belefejel a levesébe. – Inkább ne, drágám – válaszolta, majd meredten bámulva az üres tányérját remegő kézzel a merőkanálért nyúlt.”
Hernyák Zsóka

„...szorgoskodnak a szakácsok. A fejük felett a kampókon aranybarnára sült, csillogó mázzal bekent kacsák lógtak. Épp az egyik ilyen étterem előtt álltam a kifüggesztett étlapot tanulmányozva, amikor közvetlenül mellettem egy nyeles fazék repült ki az utcára.”
Nagy Abonyi Árpád

„csendesen mögéd lopózom / farod a mindenkori vénuszé / varánuszként markolom meg és / hitem árad mint a remény mint a tenger / mint a szó mint a mozdulat mint a hajnal / mint a születés mint a vér”
Szögi Csaba

„Egy pillanatban Karlra esett a pillantásom, kaján vigyor ült az arcán, az volt az érzésem, csak arra vár, behúzza a mattot, s ezáltal megfosszon minket a múlttól. Felkínálja nekünk az új játszma lehetőségét. Az új életet.”
Horváth Ottó

„Előbb-utóbb egy / hitvesi ágy rugói / közt sügér lebeg.”
Babics Imre

„A tenger éhes és szomjas. Egyenként nyeli a folyókat. / Kifacsarja. Kifacsarja minden csöppjüket. És az sem elég. / Dagad a tenger.”
Gojko Božović

„A forrás vagy. A csíra. Folyó vagy. Vagy az egy. A tenger. Vagy a sokaság. Az óceán. Az apeiron. / Mind a víz. Az emlékezés hona”
Snježana Rončević

„sivataggá lesznek a fenyvesek / – már újjáteremtésért morajlanak a tengerek – / de mi maradjunk meg még kicsit”
Szűgyi Zoltán

„nem képes felülmúlni a karcsú mégis ellenállhatatlan vízesés / áldott robaját az erdő rejtekén”
Đorđe Kuburić

„Létünk a Léthébe fojtódik, vele nagy történelmünk, / apró boldogságaink s az időbe épp úgy belevész a ballépések története is.”
Falcsik Mari

„két szeme körbejár: egyre csak keresi a megszokott / költőhelyét, ahol borzas fiókái kikelnek és / a tojáshéj darabjával fenekükön az életért / tátognak”
Babics Imre

„Majd együtt telepítitek be a szigetet. / Kunyhót emeltek, és előtte a platón / Megméritek az időt.”
Gojko Božović

„Azt is mondhatnám: a víz az óceáné, a bolygóé a föld, a vulkáné a tűz, a levegő za űré…/ Erőtlen vagyok egy ilyen imára. ”
Snježana Rončević

„a meg nem állapodó folyó bevonul, ahová csak a vize hátán érhet el ember, / Sulinába. Átsodor a város életén, és levélfoltos csilló láppá terjesztve magát” Falcsik Mari

„kitörlöm szememből / az letűnt idők csillogását, / s az elveszett illúziók nyomába szegődöm”
Szűgyi Zoltán

„mindent befog: amőbát, betűt, baglyot... / a virágot meg szereti. olykor meg is eszi. / a sirályokhoz nem nyúl, bár beleszarnak és dögmaradékkal bombázzák.” Đorđe Kuburić

„és nincs üstben fortyogó hang, sem jósboszorkány / vagy asztalra vetett kártyalap, hogy ellenkezzen / azzal, amit érzek”
Celler Kiss Tamás

„Hisz rég nincs nappal. Megették a valós vagy mitológiai farkasok. Rég beszoktak a városba. Lükantróppá, emberfarkassá transzformálódtak észrevétlenül. És fölzabálták a Napot, a Holdat, a csillagokat.”
Jódal Kálmán

„kivonulok fává soványodom hogy egy / legyek közülük hogy önmagam legyek / minden nap felolvasok nekik egy verset”
Bíró Tímea

„Én, a külső szemlélő egészen biztosan tudom, hogy ha mindent körültekintően végzek a kalitka körül (rendszeresen ellenőrzöm a kalitka rácsainak állapotát, az ajtó rögzítőelemeit, és minden mást), soha nem juthatnak onnan ki. Ők szerintem nem tudják. Az én nézőpontom különbözik az övékétől. Ha tudnák, amit én tudok, vajon akarnának egyáltalán tovább élni?”
Döme Szabolcs

„tegnap eldöntöttem: azt a mellem kedvelem kevésbé amely alatt nem kopog az élet / biztos azért szebb a bal mert élni csak a test tud”
Szabó Réka Dorottya

„szőlőlevél-koszorú / a fehérarany / karóra szúrva”
Törteli Réka – Szögi Csaba

„Jelenleg azoknak a nyelvén beszél,
akiknek nincs nyelvük.
Akiknek nincs egyetlen szavuk sem.”
Kántor Zsolt

„úgy / rúgják le magukról a vonót, / hogy kiesik a hegedűs kezéből, / és a melódia visszasüllyed a csöndbe.”
Filip Tamás

„a beszélgetés lehetetlenségére / jó példa a beszélgetés / törődni és nem törődni / »magasabb irodalmi sikerrégiókkal«”
Debreczeny György

„Bekapcsolta a körfűrészt, és néhány percig elhallgatta a dallamos visítását. A legkényelmesebb széket a szoba közepére húzta, és a felszerelt tükrökben minden oldalról feltérképezte a fejét. Amikor minden készen állt, a körfűrésszel lassan közelíteni kezdett a koponyájához.”
Hernyák Zsóka

„Köhögnöm kell, / Érzem, nálam nagyobb erő / Lebegteti a finomlisztet. / Harang ringatja az időt”
Ványai Fehér József

„a meztelen nők, / egészen mások ruhában, / nem így képzelném el őket, / ahogy fekszenek és állnak”
Hegedüs Benjámin Jutas

„őszi lángtenger előtt koratavasz gondtenger megdézsmált / búzatenger éhség tengere”
Falcsik Mari

„A tenger a hatalmas óceán csalétke. / Ne ficánkolj, engedd, hadd vigyen az ár”
Snježana Ronjčević

„Távozik végül / a pusztuló atollal / őrangyala is.”
Babics Imre

„a szél és a tenger szövetségétől / Magához ragadja a kormányt és az útirányt”
Gojko Božović

„mily szépen írod: / az emlékezés pompa… – igen / arra volt gyermekkorunk!”
Szűgyi Zoltán

„A szél a lelkem hadd járja át! / Kiúszott és felkapaszkodott egy sziklára.”
Đorđe Kuburić

„És mi lesz szegény, / lámpákra szakosodott / tolvajjal is?”
Beszédes István

„Ujjpattogtatásra ébredtem. Valaki csettintett.
Akár a kották között egy kulcs. Új ajtót nyitott az ihlet.
Lett az álomnak egy emlékműve.”
Kántor Zsolt

„Ó, micsoda ópusz muzikum! Micsoda eufónia! Az egész kórus elhűlt tőle, olyan hibátlan lett az az egymagam produkálta hangidom, s miután elnyomtam a kontratenort, simán átvettem a kantusz firmuszt, ami pedig nem megengedett, ezzel elrontottam az imitációt, vagyis megzavartam a többi hang belépését, ám nicsevó!, szép volt az az addig sosem hallott produkció, élveztem.”
Vasagyi Mária

„A fürdőben levedlett mackó-
jelmez fekszik
Testedre földet lapátolt
négy férfi
aki nem ismert”
Lázár-Szűcs Anikó

„A hídon, a felül és oldalt elhelyezkedő, nagy teljesítményű reflektorok miatt olyan érzésem támadt, mintha Niával egy sárga falú alagútban kerékpároznánk. Egy alagútban, amit az éjszaka érctömbjébe fúrtak. Elolvastam az X alakú, rozsdás rácsszerkezet festett, színes firkáit: „KURAC”, „Fight Club”, „halál!”, „Digital Canaan”. Áttekertünk a hídon. A strandra.”
Döme Szabolcs

„...üldögélek bágyadtan
az élet oldalán,
bár az árnyéktalan oldalon,
aranyfényű szétáradásban,
mégis…”
Wilhelm József

„Fraulein Isidora Mayer aznap nem viselt harisnyát. Lakkcipős lábát keresztbe rakta, szorosan. Karvalyorra évekkel idősebbnek mutatta csúnya, mégis sajátságosan vonzó arcát. Bronz kiskanállal kavargatta kihűlt presszókávéját, majd kocka alakú ridiküljéből elővette a selyemzsebkendőjét, és diszkréten, féloldalasan belefújta az orrát.”
Bicskei Flóra

„fejed alatt / a párna / szakadék / tárna”
L. Móger Tímea

„...tegyük fel a kérdést: vajon azért szólít meg annyi embert a Sziveri-vers ma, mert a szerző csak áldozat volt a történelem zegzugos útjain? Vajon költészete csak élősködött volna az áldozati szituáción? Sziveri versus Domonkos: de miért kellene kijátszani az utóbbit az előbbi ellen? És tartsuk be az arányokat. Ne keverjük a jelenséget és a lényeget. Objektíve, a hanyatlás, amely elérte a vajdasági magyar létezést, mélyebben rejlik az első nemzedék ténykedési szintjéhez képest.”
Losoncz Alpárral Virág Zoltán beszélget

„emlékezésnek : kellemetlen
ünnepnapok árulója
mindennapok szakadárja
a halálnak eretneke
a szt. életnek dezertőre”
Milan Dunđerski

„miközben sudár törzsén hideg tengerhab kúszik,
s kérgére a kegyetlen, csikorgó só von réteget,
érzi, a gyökere mint rohad”
Babics Imre

„Hátramaradt atolljai karcsú és fiatal nők
Árnyéka lakta félkész és mozdulatlan
Városokról képzelegnek”
Đorđe Kuburić

„Kérdezném Istent: teremtene újra mindent?
Ám megszólalni nem tudok.
Írok hát, csak írok.”
Szűgyi Zoltán

„a bezúzott ablak felől emlékezik a gyöngén látó kékre,
meg az égre, a vízre és a pupillára mázolt ugyanazon vízfestékre”
Snježana Ronjčević

„ meg nem szűnő
egyesülésben lesztek relatív,
színtiszta szofisztika, víve így egymást”
Falcsik Mari

„Fejest merül az óceánba
Ahonnan majd másnap reggel
Egy ifjú helyi istenség képében kiúszik.”
Gojko Božović

„megkísértett bennünket kissé a szép nyár
ám hamar ránk törhet az ősz – mondják
a tél is komoran csörtet a végeken már”
Szűgyi Zoltán

„Túléltem az Özönvizet.
A kedvesem belefúlt.
Elfelejtettem beszélni.”
Đorđe Kuburić

„Utat úttalanná, biztos pontot bizonytalanná tesz.
De ami fontos, az odafönt. A mélység fölött.
Ahol az események váltakoznak”
Gojko Božović

„minden csilla vízfolt-tükre tűnő életünknek elholt
réges-rég: vért vévén vagy szép szelíden szétlett minden
már csak vakra kopva”
Falcsik Mari

„Ha vízre szállnál, biztonságban, akár az anyaméhben, ideje útra kelned.
Jóllakott síksági folyó, fogadd el hát a jövevénytől,
szerzeményét, a vízihulla lelkét!”
Snježana Rončević

„Eljegyzés készül:
a mélységet megkéri
ítélet-idő.”
Babics Imre

„Hallottam a parancsokat: most jobbra egy kicsit, most balra, előre. Én mondogattam. Aztán már csak egy sálszerű, vastag, de puha szövetet éreztem a fejemen . Egyre szorosabb lett.”
Wilhelm József

„Ő barna volt és agresszív, én pedig szőke és depressziós. Így hát megpróbáltam lerázni magamról. Rángatni kezdtem a lábamat, erre a bestia még erősebben harapta a bokám.”
Hernyák Zsóka

„és nyeljük az előírt
gyógyszereket
több színben pompáznak
a fehérek néha legurulnak
az asztal széléről”
Bartha György

„Nem-átlátszó, kemény, fehértestű és filmbevonatú zselatintablettákat, a hatóanyagon kívül glükózból, cellulózból, keményítőből, sósavból, miegyébből kap tőlem egy kis „gyógyírt”. Naponta háromszor kettőt igyon meg bő, friss vagy tartósított szarvasvérrel, és nézzen egy pontba!”
Jódal Kálmán

„élet
játszók helye
minden ház
társtalan
játszóház
hajléktalanok
hajléka
világ”
L. Móger Tímea

„a színek lemaradnak egyre
pörgő kerék lettem távolodom”
Szalai Andor

„A kérdezettek közül mindannyian a bizalmukba fogadtak, az elején biztosítottak arról, hogy bármivel előhozakodhatok. Nem lesz hamukázás, mellébeszélés. Losoncz Alpárral a veszprémi Ex Symposion felkérésére készítendő beszélgetés kapcsán úgy döntöttünk, nem szépelgünk, nem cicomázunk, teljes keménységgel megyünk bele a dolgokba. Ez kiemelten fontos törekvésünk volt.”
Virág Zoltánnal Balázs Attila beszélget

„új, lakható problémák felszínére készülünk
költözni; mint két kicsi herceg arrébb
toljuk székeinket”
Celler Kiss Tamás

„Míg Davor Vydra beszélt, Sziámi Kobe ösztönszerűen a férfi kisugárzására összpontosított, a hangjára, a mozdulataira, a szája körüli arcizmok játékára, hogy milyen hatással van őrá, aki hallgatja, figyeli. Ujjaival folyamatosan a nyakláncát morzsolgatta, a szívecskét forgatta, vagy a haját igazgatta, csavargatta. Ő narancslevet iszogatott.”
Döme Szabolcs

„Málevics, mint afféle bőbeszédű magányos úgy istenigazából nekilendült, tudjátok-e milyen érzés OTT össze-vissza lebegni egy irreális térben?, vérködös világban fehér alapon fekete kör lenni?, vagy fekete kereszt?, netán fehér alapon fehér négyzet?, cilinderes úriemberként logikátlanságban ténferegni Moszkva anti-egén?, el tudjátok-e képzelni az oda nem illő idegen elveszettségét?, ahol semmi szó, semmi magasabb rendű forma, semmi reláció, csak önmagam vagyok?”
Vasagyi Mária

"a lélek nem fénykép, csak vízjel a levegőn, a lét hártyáin. Nem látjátok, feleim, mennyi műszer mászkál a fejetek felett. Az a fénypont egy kabóca. Keret. Eddig a vers – innét a per"
Kántor Zsolt

„A környező istenségeknek már elfeledték a történeteket,
Amelyek mellett mi napi és évi
Teendőinket végezhettük,
Begyűjthettük a termést,
S vele a maradék látható árnyat”
Gojko Božović

„(Nem azért jöttem erre a világra, hogy jó
és szófogadó legyek. Kérdezek és válaszokat várok,
hogy a lelkem ne égjen ki a hallgatásban.)”
Snježana Rončević

„Kitartónak és erősnek kell lennünk,
s nem belesüppedni ebbe a pannon iszapba.”
Đorđe Kuburić

„A siker maximum egy lehetőség arra, hogy felhatalmazást vagy szabad utat kapj, arra, hogy azt művelhesd, amit akarsz. De az nem siker, amikor mondjuk, megismernek az utcán, ahogy az sem siker, amikor már félnek tőled. A siker egy piaci jellegű dolog, és láthatjuk, hogy mi a helyzet a piaccal: megrontja az alapvető emberi értékeket. Nekem ugyanannyi melóm van abban, hogy ne legyek annyira sikeres, mint amennyire lehettem volna, mint abban, hogy annyira sikeres lettem, amennyire vagyok.”
Jónás Tamással Mészáros Anikó beszélget

„Az interneten pásztázva figyeltem fel egy női arcra. Pontosabban a tekintet szomorúságára: lehúzódott a széles állkapocsig, rávetült a nyakat körülfonó fehér gyöngysorra, amely egyébként zavarta az összképet; ott éktelenkedett a ruha mély kivágása felett, a gyengédségükben is erőt sejtető vállak átlójában. A szemek visszanéztek, ezt azonnal konstatáltam...”
Sinkovits Péter

„A test körvonala kopik, éleket veszít
a kimért idő aszalódó éveivel.”
Kovács Smit Edit

„Az élet egyszeri,
s egyenesen és egyedül
járva a futópályán
meg sem láttam volna”
Radivoj Šajtinac

„Guten Tag, bitte, diese Hund sucht seine eigentümer... Was? Ausziehen? Aber wo... unbekannte Adresse? Andere Stadt? Welche? Nein, kann nicht ihre Briefen mitnehmen, ich kenne ihr nicht... Jajj, Farkas, nyomukat vesztettük.”
Szalai Andor

„Azt gyanítom: tudja, hogy örömmel hallgatom.
Ha kilépek az ajtón,
boldogabb és hangosabb lesz a muzsika.”
Đorđe Kuburić

„Arra emlékeztem, hogy pünkösdkor találtam ki.
Egy novellát, amiben a semmi kinőtte a teret, amit elfoglalt. ”
Kántor Zsolt

„Aztán még le is fényképeztek, kiküldtek az utcára a Dormánnal, ott másztam a fákra, mindenféle hülyeséget csináltatott velem a Dormán. Ráment egy egész délután, már kezdtem ideges lenni. Aztán jött Móri, a Maurits Feri, és azt mondta, nyugodj meg, Pali, ezt így kell. Ilyen a művészet, jebiga, mondta.”
Böndör Pállal Virág Zoltán beszélget

„A 21. század kezdete valójában a 20. század agóniája. Szorongással gondolok arra, hogy miként folytatódik. Nem tudjuk, hogy mi vár ránk. A jövőről nehezen beszélhetünk, mert alig tudjuk elképzelni. A ragacsos jelenben toporogva valahogy vissza kell tekintenünk erre a századra...”
Végel Lászlóval Virág Zoltán beszélget

„Ha most verset írnék, talán el lehetne játszani az ablaküvegen hangtalanul keresztülfúródó holdsugárral, ahogy megpattan, irányt vált, gellert vet (ezt már használtam nemrég, más kontextusban) a gyíkocska szivárványpikkelyén, de ez most nem vers, így egyszerűen csak telihold van. Kicsi gyíkocska kúszik, ágyak között-előtt-alatt, megáll, dermed, óvatosan körülnéz...”
Tóbiás Krisztián

„Innen vagy túl
A parázson
Ha nem váltam hallá
Halászom”
L. Móger Tímea

A zEtnát a Nemzeti Kulturális Alap, a Tartományi Művelődési és Tájékoztatási Titkárság, a Tartományi Oktatási, Közigazgatási és Nemzeti Közösségi Titkárság, a Magyar Nemzeti Tanács, a Bethlen Gábor Alap, Zenta önkormányzata és az olvasói figyelem támogatja.

Működteti a zEtna Egyesület (2001–), 24400 Zenta, Kodály Zoltán 2.
Alapítva 1999-ben a Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Köre védnökségével.
Copyright